csobbanás előtt (fotó: saját)

Roppant tanulságos másfél órát töltöttem a lenyugvó nap mellett, pompás kulisszák között, a Nyúl-Öttevény megye egyes bajnokit szemlélve.

Az út elsődleges szakmai célja az volt, hogy próbáljam megállapítani, vajon elherdáltunk-e két fiatal tehetséget, amikor lazán elengedtük a kezüket az u19-ben, és nyilván hatalmas összeg ellenében elengedtük őket az éppen önmagát a semmiből újjáépítő Nyúlhoz?

Őszintén bevallom, nem tudom.

Egy meccs kurva kevés a számvetéshez, nem ezen a szinten, de még a BL-es csapatoknál is. Mió Balázs például olyan védelem közepén dolgozott, aminek balbekkje az első félidőben azt sem tudta, hogy hol van, első ránézésre azt mondanám, hogy amennyiben korábban futballozott, az tuti biztos, hogy nem ezen a poszton játszott, de még az sem kizárt, hogy ez volt az első nagypályás meccse, mintha magamat láttam volna azon a rémálomszerű Mayer-Révai felkészülési mérkőzésen, amikor edző nélkül mentünk Révfaluba, és a csapat összeállításával megbízott rangidős spíler, aki nem mellesleg elég jó barátom volt, így aztán bízott bennem, gondolkodás nélkül nekem adta a kettes dresszt, és ezzel az összes felelősséget, ami egy jobbhátvédet terhel, de én összetörtem a feladat súlya alatt, talán kétszer értem labdába, a balszélsőt nem is láttam, csupán egy csíkot, ami izzadt cefetül, 0-10 volt a szünetben, nem is kellett kimennünk a második félidőre, na szóval így játszott a srác hármasban, mert manapság a posztokhoz nem tartoznak fix számok, és neki biztosan Piquè a kedvence, mert mindenki barszás vagy reálos, a séró is rendben volt, és középen még volt egy colos belső védő, aki nagyjából a harmincadik másodperctől kezdve rettentő látványosan szenvedett, hajolgatott erősen, fogta a hátát, igyekezett nyújtani, de nem jött ki belőle a fájás, ha lett volna a nézőtéren egy csontkovács, talán meggyógyította volna, de persze nem volt, mert a gyógykovácsok nem szeretik a focit, max a focistákat, mert azok jó kuncsaftok is lehetnek, bár csúnyán beszélnek, és a tetkójuk miatt alig látszik a fájásuk, no ez a fiú csak ténfergett, ha hosszabban jött ki a cicás passz már, szentségelt, hogy ezt miért kellett, nem látod, hogy majdnem meghalok, bazdmeg, és akkor még ott volt a kapus is, aki egyből belepkézett egy hosszúra sarokra tréfásan belőtt szabadrúgást, pedig állítgatta a sorfalat keményen, de minek, abból a pozícióbol csak a bolondok rúgják a rövidre, esetleg a Hajszán Gyula, de nem, ő ordította, hogy balra vagy százszor, azok meg ott ketten piszkosul nem értették, hogy miért, már majdnem leoldalaztak az alapvonalig, de csak jött hátulról a balra!, aztán megrúgta a hosszúra a Polonkai-szerű muki, repült a portás a semmire, volt középen vagy három ijesztés, meg egy nagy hú!, mielőtt behullott a sarokba a bogyó, a kapus eljátszotta, hogy őt bántották, nagyon of course, de a bíró, aki egyébként is bent hagyta az öltözőben a lapokat, csak vigyorgott, meg mutatott középre, meg azt is mondta, hogy ne színészkedj, mert megbánod, no ilyen társak mellett Mió nem tett csodát, vagy mégis, mert 1-1 lett a félidő, ami maga a csoda. és ha nem akarta volna azt a szabadrúgást a sorfal hasán keresztül beverni, ráadásul olyan kis erővel, hogy amennyiben azt feltételezzük, hogy a labda áthatolhat egy ember hasán, de ahhoz kell egy minimális sebesség, ami itt és most nem volt meg, sőt, hanem szimplán tesz bele egy ívet, akkor még nagyobb hős lehetett volna, de nem lett.

mutatom a paszsávot, tesó (fotó: saját)

Bagó Bonifác sokat mozgott, talán túl sokat is, ő volt a higany, akit az előzetes öttevényi videózáskor középső középpályásnak kalibráltak, de a hazai haditerv részeként a pálya minden részén felbukkant, mert mint tudjuk, a pályán dől el minden, és nem az elemzőszobában, tesszük hozzá mi, talán ő volt a karmester, talán nem, az oldalvonal mellől sok jó tanácsot kapott és most nem a kispad felöli oldalról beszélek, hanem az átellenesről, ahol csak részeg bácsikák, na jó ők inkább feküdtek, szabadnapos csapatok figurái, akik fejben hordozzák a mágnes-táblát és megmondják előre a gólt, vagy ha mégsem, akkor azt is, hogy miért nem lett gól, no meg segítő családtagok sok-sok bíztatással, állnak a kerítés mellett és rezgéshullámmal juttatják be a szeretetet és a tudást, de mindez kevés ahhoz, hogy egy húszméteres szabadrúgásnál helyes legyen a lábtartás és ne fogja meg csak éppen a szégyenháló a bőrt, hogy aztán újra támadásba lendüljön a csapat és Bonca reményt vesztettem ordítsa a wingernek, hogy indulj már be, barátom, mert adnám a tuti passzt, de te nem érted ezt egészet, hát érdemes így élni?, sőt futballozni?, igen, jön az adekvát válasz, mert hiába hordok a hátamon egy tizenhármast, nem vagyok annyira szerencsétlen, és még megbánják egyszer, hogy eladtak, majd sírva könyörögnek, hogy menjek vissza, az NB I-be, de nem megyek, akkor inkább a Csanak, mert az embernek van gerince.

A meccset egyébként az Öttevény nyerte 2-1-re, ami igazán erős helytállás a Nyúl részéről azok után, hogy pár napja ebben a felállásban kaptak egy laza négyest a Magyar Kupában. Nem csoda, hogy a mindig optimista bácsik, no nem azok, akik fekvőre itták magukat, hanem azok, akik három éve látták már itt a Haladást is, benne Ugrait, napjaink bűnbakját, töretlen hittel és sugárzó arccal jelentették ki hazafelé bandukolva, hogy jövő héten majd nyerünk Pannonhalmán.

Úgy legyen.

a lemenő napnak is van ereje (fotó: saját)

Ha egyébként valaki gondtalan szórakozásra vágyik, ne tétovázzon, menjen most azonnal a nyúli sporttelepre, ugyanis búcsú van dodzsemmel, körhintával, céllövöldével és feltételezem, mérhetetlen sok piával. Jó szórakozást!

A lényeg, hogy mindenki legyen bevethető állapotban a vasárnap este hétkor kezdődő ETO-Zete bajnokira.

*

Loland-Nyúl SC – Öttevényi TC 1-2 (1-1)

Nyúl: Kiss A. – Németh, Töltősi (46′ Herczeg), Mió, Kiss M. – Bagó – Varga P., Varga Zs., Varga T. (72′ Hegyi) – Nyakas, Gere. Edző: Lenzsér Zsolt

Öttevény: Molnár – Wágenhoffer, Horváth, Keszei, Varga – Nagy L., Németh (85′ Puter G.)  – Lappints (90′ Germán) – Nagy R. (87′ Szűcs), Vígh, Puter M. Játékos-edző: Germán Ferenc

Gólok: 4′ Lappints 0-1, 32′ Gere 1-1, 63′ Vígh 1-2