Végre, végre, végre!

beleugranak a mélyvízbe (fotó: vigyoriblog.blog.hu)

Formaidőzítésben sosem voltam jó. Ha visszagondolok az iskolás éveimre, az általános iskolától egészen az egyetemi évekig, a legjobb teljesítményt messze a startnál mutattam. Porba fingó elsősként kitűnő bizonyítvánnyal mentem haza, magabiztosan, kezemben a jutalomba kapott könyvvel, ami gyönyörű volt, rengeteg képpel, fekete-fehérrel persze, de a hetvenes-nyolcvanas évek Leningrádja így is csodálatosnak tűnt, olyannak, ahová még a magamfajta hétéves is szívesen elutazott volna, mondjuk kilőni egy sorozatot az Auróráról a Téli Palotára a gonosz eszererekre, vagy fehérekre, vagy tudom is én kikre, aztán lubickolni a győztes forradalom mételyében. Esetleg később elárulni azt, de minimum az eszmét, mert van az a pénz.

Kicsit később már más volt az ajándéka annak, aki jól tanult, legyen ő ifjú kisdobos vagy úttörő. A polcon szépen egymás mellett sorakozott a felszabadulást követően töretlenül fejlődő Budapestet bemutató album, egy Móra Ferenc regény, szerencsére nem a Kincskereső, hanem valamilyen mélyebb gondolkodásra serkentő mű, no meg egy olyan tanulmánykötet, ami eleinket mutatta be a kommunista történetírás szemszögéből.

Amikor ötödikes voltam, majdnem megtört a sorozat, mert Erdős Laci bácsi úgy döntött, hogy az életben először szembesít a rögvalósággal, ami a teljesítmény és az elismerés nem korreláló összefüggésének felismerését jelenti, ami számomra a legmélyebb igazságtalanság megélésében manifesztálódott, és pont a kedvenc tárgyamból, földrajzból adott nekem egy négyest félévkor, ami nagyjából azzal lett volna egyenértékű számomra akkor, hogy Szentes a Fradiba igazol ’86-ban, de szerencsére anyám nem hagyta ennyiben a dolgot, beviharzott az iskolába, előadta a szuper műsorát, amiben a hős anyától kezdve az igazi tragikáig minden poszton kiválóan alakított, tudta, hogy mekkora a tét, tehát nagyot kell játszania. Nem hiába, mert ötös lett az érdemjegy a bizonyítványban a végén, bár annak azóta sincs egyértelmű bizonyítéka, hogy miatta lett a kalkulus ilyen remek, vagy csupán kaptam egy újabb esélyt a suliban, amivel éltem.

Az úthengert onnantól kezdve nem lehetett megállítani. Sokszor jut eszembe, hogy mennyire nem tanultam semmit azokban az években, és mégis tudtam mindent. Miért? Nem tudom. Mások voltak az elvárások? Talán. kevesebbet követeltek meg a tanárok? Aligha.

amikor még több volt a báb (fotó: ztefc.hu)

Amikor mostanában a barátaim gyerekeit látom, akik éjt nappallá téve készülnek mondjuk az érettségi előtt, fura kettős gondolatok keringenek a fejemben. Mondjam-e nekik azt, hogy túlspirázzák a dolgokat, mi ennél sokkal kevesebb energiát fordítottunk az egészre, és no lám! De miért tántorítanám el őket a maguk választotta úttól, ami jóval rögösebb, mint amin mi jártunk 88-89-ban?

Nem ugyanazokat az időket éljük.

Vegyük csak azt az egyszerű különbséget, hol volt a magyar futball akkor és hol van most?

*

Rangadót játszottak a kiscsoportos NB I-ben tegnap, és a Népsport ujjongva ünnepelte, hogy bizony ez már a hetvenötödik VideotonVidi-Debrecen meccs lesz az első ligában.

Hurrá! Tegyük hozzá gyorsan, hogy most már a negyedik olyan szezon zajlik, amikor háromszor is összecsapnak a felek, ami szakmailag minimum kérdőjeles, de a darabszámnak kétségtelenül jót tesz. Skóciában több mint háromszáz Rangers-Celtic bajnokit játszottak már le. Miért? Mert évente négyszer is találkoznak. Ausztriában csak kicsi kell ehhez a számhoz a Rapid-Austria relációban, hasonló okok miatt. De arrafelé az ezrediken is meg fognak őrülni az emberek, míg nálunk a hetvenhatodikon is csak az apátia lesz, esetleg a hetvenhat szurkoló permanens anyázása.

Hofi klasszikusa jut eszembe, akinek anyósa büszkén emlegeti, hogy hetven (hetvenöt?) éve párttag.

„És akkor mi van, mama? XY meg hetven (hetvenöt?) éve púpos!”

A kor nem érdem, hanem állapot, egészíthetném ki határozottan.

*

A szánalmas mennyei bajnokságban biztosan vannak tradicionálisnak hazudott párharcok. Ha nem vigyázunk, hamarosan a Felcsút-Kisvárda úgy kerül be a történelemkönyvekbe, mint a magyar futball egyik legrégibb összecsapása. Ne húzd fel az orrod! Ne röhögj! Mindez simán valósággá válhat. Ha nem hiszed, nézz meg az M4 csatornán egy adást az un. Puskás TV főcím alatt. Ámulni és bámulni fogsz.

Amíg még megtehetjük, rögzítsük, hogy az első ligában hetvenöt ETO-ZTE derbit játszottak a kezdetektől egészen 2012-ig. Ennek a párharcnak igenis van hagyománya, és most is ezerszer többet ér, sokkal, de sokkal több embert mozgat meg, indít be, mint a párhuzamosan futó Mezőkövesd-Honvéd.

Ne hagyjuk, hogy elvegyék a játékunkat!

*

1989. április 15. Rába ETO Stadion, 7.000 néző

Rába ETO – Zalaegerszegi TE 4-2 (1-1)

Vezette: Drigán (Fekete, Hamar)

ETO: Boros – Csikós, Hlagyvik, Bordás – Kiss (77’ Sallói), Bücs, Urbányi (86’ Pecsics), Rubold – Handel, Mörtel, Hajszán. Edző: Haász Sándor

ZTE: Huszár – Balog, Szabó, Molnár, Rezi – Rózsa (62’ Fujsz), Csepregi, Wittmann, Ballai – Kámán, Kovács J. (65’ Kovács L.). Edző: Rónai István

Gólok: 33’ Bücs 1-0, 39’ Rózsa 1-1, 51’ Handel 2-1, 67’ Wittmann 2-2, 77’ Handel 3-2, 80’ Hajszán 4-2

A 80. percben Handel a bal oldalról adott középre. Hajszán előbb ügyesen visszahúzta, majd egy villámgyors mozdulattal a kapu bal oldalába vágta a labdát. 4-2

*

Mindeközben a tartalékoknál 1989-ben, ugyanazon a napon.

ETO-ZTE 3-1

ETO: Ulbert (Kovacsevics) – Kelemen, Udvardi, Polócz, Papp – Süle, Virág, Árpási – Varga, Dupcsik, Csollány. Edző: Kovács Csaba

ETO gólok: Árpási, Csollány, Virág.

*

Aki egy csöppet idősebb, és már sok mindent látott, annak egy pillanatra összeszorul a szíve, ha az ETO, a ZTE és a Mészöly tulajdonneveket látja egymás mellett. A múlt azonban nem vetülhet a jelen történéseire, kiváltképp a fiúk nem lehetnek felelősek az apák bűneiért.

most már minden rendben lesz (fotó: zalaegerszeg.hu)

Legyen hát egy jó kis futballmeccs az augusztusi nyárban, ami az elődökre való tisztelettel záruljon egy gólokban gazdag 4-2-vel.

akkor sem volt esélyük

Kategória: felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Horváth Tibor szerint:

    4:2?- egye kutya- üsse kő! Nyerünk és kész! – Hajrá ETO- hajrá Győr!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.