a szemüveg sem segített? (fotó: selectspecs.com)

Gagarin, amikor már a második vagy harmadik kört csinálta a világűrben és kinézett az aprócska ablakon, rápillantott az alatta felbukkanó Földre, és éppen a dél-amerikai kontinens közepe, az Andok végeláthatatlan lánca tárult a szeme elé, állítólag annyit mondott a bajkonúri irányító-központ munkatársainak aprócska mikrofonján, hogy most már be lehet fejezni a tréfát, simán felismeri a Kaukázus bérceit, szóval hagyják már abba ezt az egészet, a világ megkapta, amit a szovjetek szántak nekik, szeretne leszállni, éhes és igazából vécére is kellene mennie.

Az elvtársakhoz csak később jutott el a kérés, mert előtte az elvtársak elvtársai tanakodtak hosszú ideig, hogy ugyan mit kezdjenek ezzel az őrülttel, akik ráadásul csak pár másodperce értesültek Gagarin szabotázsakciójáról az elvtársak elvtársainak elvtársaitól, akiknek az irányító-központ munkatársai szóltak, miután egy napig nem tudták, mitévők legyenek.

Gagarin közben megtett még pár kört, szentségelt az űrben rendesen, de arra gondosan vigyázott, hogy kikapcsolja az aprócska mikrofont, így ne hallják meg azt az irányító-központban, amit igazából gondol az egészről, már azon tanakodott, miként tudná az űrhajót letéríteni a tervezett pályáról, és leszállni valahol Üzbegisztánban, de eszébe jutott a családja, és nem tett semmit.

Illetve mégis, folyamatosan arra koncentrált, hogy nehogy beszarjon, no meg azon lamentált, hogy vajon miért nem őszinték az emberek?

*

A gyenge teljesítményt én elnézem simán. A magyar futballon nőttem fel, így számomra evidens, hogy a csapatok számára a bajnokság első négy-öt fordulója még simán a felkészülési időszak részét képezik, nem állnak össze, a páros kapcsolatok nem stimmelnek, az újak még nem érzik a régieket, ráadásul meleg is van, ami nyáron igazán meglepő.

Ami sokkal problémásabb, hogy mindeközben az arcomba tolják: minden okés, így terveztük az egészet, látszanak már bíztató jelek, de a koncentráció nem tökéletes, alakul a dolog, szóval igazából nincs itt semmi látnivaló, el lehet tolni a biciklit.

adj király katonát (fotó: kisalfold.hu)

A szurkoló meg hülye, nem látja az összefüggéseket.

Kezdjük azzal, hogy kiment közel ezerötszáz ember. Úgy nagy általánosságban én is keveslem ezt a létszámot, de becsüljük meg őket, ha így megy tovább, ez lesz a szezoncsúcs.

A kezdés igazán bíztató volt, mert úgy ugrottunk neki a ZTE-nek, ahogy egy romantikus drukker minden egyes alkalommal elvárja hazai meccsen. Külöösen üde színfolt volt számomra, hogy a védelem által megszerzett labdát nem baszkodtuk előre a magas égbe, hanem hátul mindenki a bogyó megjátszására törekedett, ami sok esetben meglepően attraktívra sikeredett. Költői túlzással, futott a szekér. Nem alakítottunk ki semmilyen támadást, de kontrolláltuk a mérkőzést és benne volt a pakliban, hogy egyszerre átfordulunk és elöl is lecsapunk.

Nem csaptunk le.

Az első bibi ott volt, hogy ez a mindent elsöprő lendület úgy tizenegy percig tartott, és mivel az ellenfél nem roppant össze (miért is tette volna?), a játék szépen lassan elkezdett ellaposodni. A Zalaegerszeg semmit nem akart, és ezt roppant látványosan adta elő. Talán csak Babati próbálkozott, aki meglepően higgadt volt a tavaly augusztusi énjéhez képest, vélhetően a melírozott hajában volt az indolenciát hordozó gén, amit immár elhagyott. Mindenesetre ő sem sprintelt rá az elvileg még megjátszható a labdákra, amint nagyobb esélye volt az elveszett párharcnak, hagyta a dagadt ruhát másra.

Az ETO-ban a presszinget már csak Mervó erőltette, akiben túlteng az adrenalin, láthatóan legszívesebben szétszedte volna a kékeket, de ebben egyrészt nem akadt társa, másrészt ő is bajban volt, ha sikerült labdát szereznie. Nehezen írom le, de Bence nem labdaügyes, bántóan messze pattannak tőle a megszerzett labdák, ráadásul a kötött izomzat miatt nem is fordul gyorsan.

Méltó társa Szimcso Viktor, aki vele ellentétben robbanékony, ugyanakkor totál zavarba jön, ha bejut a tizenhatosra, ahol kényszeresen kifelé fordul. Valamiért nem támadja a kaput, talán valamilyen gyerekkori fóbia munkál benne.

A hosszú elfutások egyébként is eltörpültek azon kísérletek mellett, amik a szélről történő beíveléseket preferálták. Én nem vagyok a futball doktora, de amikor nekünk relatív alacsony támadóink vannak, az ellenfél belső védői ellenben az átlagosnál nagyobbra nőttek, vajon annak mekkora az esély, hogy egy ilyen szituációból teremtünk valós gólveszélyt? Nyilván vannak erre remek statisztikai modellek, de szerintem ez tipikusan a Sziszifusz által eredmények, amiket évezredek óta ismerünk, nyílt tagadása.

Kontraproduktív.

A tegnapi mérkőzésen bemutatott hatékonyságot az is rontotta, hogy Magasföldi Dodó nem volt formában, számos olyan egyszerű passzot (nem kulcspasszot!) is rontott, ami egyébként rá nem jellemző.

Érdekes módon a szünet sem hozott különösebb változást. Mi folytattuk az impotens játékot, a Zete meg nem csinált semmit. Ez egyébként a leggyilkosabb felállás, mert van az a pillanat, amikor az ellenfél mégis elhiszi, hogy van keresnivalója, esetleg az edzője felhívja erre a figyelmet, szerencsére tegnap ez a veszély nem állt fenn, a kékek valamiért rendkívül elégedettek voltak az egy ponttal, semmilyen rizikót nem vállaltak be.

Az ETO esetében egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy gólt csak valamilyen váratlan húzás után szerezhetünk, kidolgozott akcióra semmi esély. Nem csoda, hogy az egyébként agilisan futballozó Völgyi Dani hosszúra átlőtt szabadrúgása jelentette az első valós veszélyt. Majd egy óra eltelte után.

akkor cserélek, amikor én akarok (fotó: kisalfold.hu)

A mesternek ennek ellenére tetszett, amit látott, és ezt meg is erősítette a derbi után tett hosszabb és rövidebb nyilatkozata is, így aztán hagyta a túlsó szögletzászlónál poroszkáló tartalékokat gimnasztikázni, és az istennek nem akart cserével belenyúlni a meccsbe.

Mikor cserélsz már, te barom? Kiáltotta bele a nyáresti éjszakába fájdalmát az egyik drukkertársunk, de akkorra már a többséget ellepte az apátia.

A lelátói rossznyelvek szerint a Budaörs ellen, akkor estünk össze, amikor Géza változtatott, így talán érthető, ha nem vállalt rizikót. Mondjuk mit veszthettünk volna egy Magasföldi-Tajthy vagy éppen egy Baracskai-Szánthó cserével? Sosem derül ki. Bő tíz perccel a vége előtt azért még bevetette a csodafegyvert, az atomcirkálót, azaz Hamar Ádámot Mervó helyett, de ez most nem jött be. Én láttam rációt Mészöly gondolkodásában. Hamar beveri a döntő gólt, és a végén még lehet két taktikai, időhúzó cserénk. No majd legközelebb.

Összességében egy nagy fos volt az egész, amit utána a klub részéről mindenki ünnepelt, pedig hallani kellett volna a harsány füttyszót a végén, ami nem volt annyira indokolatlan. Hazai pályán a második meccsen maradtunk gól nélkül, igaz most nem kaptunk ki.

Hurrá!

*

WKW ETO – Zalaegerszegi TE 0-0

ETO: Horváth T. 2.5 – Kovács 2, Tar 2.5, Debreceni 2, Völgyi 3 – Vukasović 2, Bagi 2, – Magasföldi 2 – Szimcso 2.5, Mervó 2.5 (78’ Hamar 0), Baracskai 2

ZTE: Zöldesi – Szépe, Lesjak, Devecseri, Gergényi (85’ Popin) – Vojnović – Gajdos, Kiss, Hudák (76’ Bedi), Babati – Novák (65’ Horváth K.)

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]