érdekes megoldás (fotó: voetbalromantiek.nl)

A Vasas elleni meccset követően különböző véleményeket lehetett hallani a csapat teljesítményével kapcsolatban. Finoman szólva nem alakult ki konszenzus. Egyesek respektálták a kibrusztolt döntetlent, én azonban a kevésbé megengedők táborát erősítettem, amiért kaptam is a fejemre rendesen.

A tegnapi 1-2-ről kevés az infó, így aztán ritka nagy felelőtlenség lenne megmondani a tutit.

Opportunista módon a múltba révedek hát, leporolom a régi újságokat és dicső győzelmekről olvasgatok.

És közben csak ámulok és bámulok, hogy hetven évvel ezelőtt milyen szikár értékelést írt a Népsport egy NB I-es derbiről.

Van még mit tanulni.

*

1947. augusztus 30.

Győri Vasas ETO — Ferencváros 3-1 (0-0)

Győr, 6.000 néző

ETO: Cseh — Vörös, Bányik — Baróti, Kovács I, Józsa — Dombos, Fehérvári, Hárs, Gőcze, Kovács II. Edző: Markovics Mihály

FTC: Csikós — Rudas, Kispéter — Kiss. Korányi, Lakat — Mike, Horváth, Deák I, Sárosi dr., Deák II. Edző: Nádas Adolf

Gólok: 56’ Kovács II 1-0, 67’ Kovács II 2-0, 76’ Sárosi dr. 2-1, 90’ Kovács II 3-1

“Markovics Mihály (ETO): Az ETO szív diadala volt a mérkőzés.

Nádas Adolf (Ferencváros): Lélek nélkül játszott a csapat.

Az első félidőben még volt esélye a Ferencvárosnak. Szünet után azonban a győriek olyan határtalan lelkesedéssel feküdtek a küzdelembe, hogy ez ellen a Ferencvárosnak már nem volt ellenszere. A Ferencváros kedvetlenül, lélek nélkül játszott.

Cseh kellemes meglepetést keltett Kovács II. (szerintem Kovács I. – A szerk.) teljesen semlegesítette Deákot, Vörös és Bányik kitűnően játszott. A két fedezet sokat harcolt. Józsa egy árnyalattal volt jobb Barótinál. A csatársorban Kovács II. ellenállhatatlan volt. Három gólja mesteri teljesítmény! Hárs veszélyes. A jobbszárny tehetséges, de még rutintalan.

Csikósnak nem volt szerencséje. A hátvédhármas legjobbja Kispéter volt. Rudas nem fogta a veszélyes Kovács II-t. A fedezetpár gyenge. A csatársor széteső. Néha-néha Deák igyekezett.

A játékvezető sokat hibázott.”