kiismerhetetlen mozgáskultúra (fotó: papa-ma.hu)

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.”

Írta a költő Koltóban 1847-ben.

*

Sajnos soha sem tudjuk meg, mi lett volna, ha Petőfi olyan korba születik, amikor egy ország várja azt az EL-sorsolást, amit akkor Szent Szövetség Ligának hívnak, és a franciákat kizárják belőle, közben a porosz és az orosz csapatok nem kerülhetnek egy csoportba, a döntőt pedig Szentpéterváron vagy Bécsben rendezik, királyi pompa mellett.

Itthon Batthyány Lajos klubja a semmiből épít futball-pályát, nem stadiont, de csak azért nem, mert ez a szó ekkor még a görög klasszikus műveltség egyik kulcsszava, amit a plebejusok nem is ismernek, így az einstandolt Pesti Hírlapban sem kell megmagyarázni a pór népnek, miért jó ez. Ja! nem is tudnak olvasni. A frissen kapott kutyabőrrel kitömött grófok egymást nyírják, párbajoznak, miegymás.

Nincs hát fejlesztés a pozsonyi vár tövében, nem messze a szülő háztól, amit az oppozíció hangos ’Éljen a respublika!’ felkiáltással nyugtáz.

De ugyan kit érdekel mindez, amikor más dolgok miatt kitör a rebellió?

*

159 év múlva, szeptember végén egy apró fiúcska az ETO-ba igazolt. Már ha lehet hinni az MLSZ adatbázisának.

A hivatalos adat 2006. szeptember 28.

Nehéz időket éltünk. A Nemzeti Sport azzal próbálta a saját fontosságát erősíteni, hogy soha nem látott felvezetést adott az NB II-es Nyíregyháza-FTC rangadónak.

„Semmi pánik, nem a Real jön hozzánk” – fokozta a fokozhatatlant az éppen Nyíregyházán haknizó Gálhidi mester és a tír szurkolók itták a szavait.

csak így volt esélyük (fotó: jochapress.hu)

Ilyen körülmények között írta alá az igazolási papírt az alig tizenegy éves Pongrácz Viktor.

A mai napig 272 díjmeccset játszott és ebből csak kilencet nem az ETO-címerrel a szíve fölött.

A sors kegyetlen fintora, hogy pont azt a kilencet játszotta az NB I-ben, és ez a kilenc volt, amikor nem az ETO, hanem a Lombard Pápa futballistájaként lépett pályára.

2015 tavaszára adtuk kölcsön. A Kecskemét ellen debütált februárban, és rögtön a harmadik bajnokija volt a gyászos emlékű ETO-Pápa [0-0], amikor először kellett letakarni a négy karikát.

Nyáron azonban visszatért, és a két NB III-as, majd a legutóbbi másodosztályú bajnokságban szolgálta a klubot. A nehéz időkben 78 bajnoki meccset abszolvált, ahol egy gólt vállalt.

*

2017. október 22.

WKW ETO – Kazincbarcikai SC 4-3 (1-2)

ETO: Szatmári Z. – Kovács, Nagy Á., Debreceni, Rokszin – Bagi Szatmári L. (59’ Pongrácz) – Beliczky (46’ Vadász), Magasföldi, Szimcso – Zamostny (84’ Kabát)

KBSC: Somodi – Palmes (73’ Tóth), Heil, Belényesi, Süttő – Engel, Sigér, Hegedűs, Micsinai – Bene (63’ Kristófi)- Boros

Gólok: 6’ Magasföldi 1-0, 9’ Palmes 1-1, 40’ Boros 1-2, 48’ Magasföldi 2-2, 66’ Bagi 3-2, 74’ Pongrácz 4-2, 90+1’ Belényesi 4-3

*

Ha majd 2068-ban átadják a nyolcvanezres ETO Arénát sok-sok új szektorral, nem hiszem, hogy lesz olyan, amit Pongrácz Viktorról neveznének el. Nem szerzett címeket, nem volt kiemelkedő futballista. Igaz, hogy a képességei nem emelkedtek az egekbe, de volt benne valami, ami mégis mintát adhat azoknak a srácoknak, akik tizenegy éves korukban, vagy még fiatalabban belépnek a Nagysándor József utcai komplexum kapuján.

Az alázat.

Legyen sok szerencséd, Pongi!