fürtöske (fotó: molvidi.hu)

Az elmúlt másfél hét mindent lehengerlő kommunikációja után olyan nagyon nagy illúzióim nem voltak. Persze az is benne volt a pakliban, hogy a nagy csend igazából csak egy szuper fedőakció és közben ezerrel tárgyal a klub, mondjuk Sivić-tyel, akinek a nevét nem azért dobtam most be, mert meggyőződésem, hogy vele minden fasza lett volna, és tényleg reálisan felmerült a neve, de azért mégiscsak megbolygathatta volna azt az állóvizet, ami az első hét meccs alapján itt szépen kialakult. Csernus dokival nyomatták volna a frankót, miközben Vukasović agyhullámok segítségével lassan az összes játékosba elhintette volna, hogy 100%-ig bízik magában, és a csapategység sem lehetne jobb annál, ami van. Meg egyébként is, Szeged csak egy köpésre van Szerbiától.

Vagy bejön a legdurvább jóslat és megint visszajön Pinyő, akinek annyira erős a karizmája, hogy minden alkalommal elsőnek dobja ki a nevét egy a NASA által kifejlesztett random trénertippelő program, ha Győrben éppen üres a pad. Kicsit félek, hogy jó húsz év múlva zavar támad majd a rendszerben, kicsit összekuszálódnak az inputok, és övé lesz a nagyszínpad a nyárbúcsúztató szuperkoncerten, mert ha nem tudnátok, ő ebben a városban még énekelni is tudna, ráadásul elfogadható színvonalon. Aki nem hiszi, járjon utána.

Esetleg egy váratlan vudu varázslat következtében mágikus erő szállta volna meg Gyirmótot. Egyszerre feláll az összes volt ETO-s, akik párokat alkotva, fegyelmezetten, de legfőképp hosszú tömött sorok rendeződve elindulnak a 83-as bevezetőjén, majd tovább, el a TESCO mellett, a nádorvárosi temetőt maguk mögött hagyva, megalkuvás nélkül, egészen a Ruszki-tóig, átvágva Adyvároson, a Fehérvári úti körforgalmon keresztül egyenesen Gyárváros felé, az Ipar úton, a híd után az arcok kezdenek kisimulni, a Nagysándor József utcánál már olyan a díszes társaság mint egy csupa csibész fiatalból álló gimnazista osztály, mert még a hatvanasok is megfiatalodtak a menetelés során, akik röhögcsélve, a feszes rendet meg-megbontva rohannak be az ETO stadionba, elfoglalva azt újra. A klubházban, a kispadon, mindenütt.

Nem történt csoda, a tulajdonos ezúttal nem húzott váratlant, talán úgy érezte, Mészöllyel megégette magát, most a biztosra megy, ha egyáltalán van olyan, hogy biztos ebben a szakmában, mondjuk a co-tréner magasabb polcra helyezése nem egy nóvum, nem mellékesen anyagilag ez a legoptimálisabb, és odaadta a botot Király Józsefnek.

Örülünk, Vincent? Tudja a fene!

*

Nem tudom, hányan tudják, de a focista Király bizony Videoton nevelés, ami annyira nem meglepő, hiszen 1970-ben Székesfehérváron született, és amikor a kis Józsika futballozni kezdett, Puskás Öcsi bácsi még nem gondolkodott azon a messzi Spanyolországban, hogy ő bizony a nem túl távoli, de roppant kies Felcsúton fekteti le a labdarúgás alapjait, és nem a Honvédnál, ráadásul a zseniális Szöllősi György annyira azért nem volt zseniális, hogy erre már gügyögő csecsemőként rávegye a madridistát, így jobb híján maradt a Videoton.

Király egy interjúban úgy emlékezett vissza a boldog szép időkre, hogy 17 évesen debütált Kovács Ferenc edzősége alatt az UEFA kupában menetelő csapatban. Ötven felé közelítve én is keverek néhány dolgot, így teljesen megértem, hogy pár dolog összecsúszott. A kor stimmel, Feri bácsi stimmel, a kupa abból a szempontból stimmel, hogy nemzetközi, de nem UEFA, hanem Intertoto, a menetelés meg erősen kétséges.

A részletekbe azért megyek bele, mert az még egy tolerálható fehérvári csapat volt.

*

1987. július 5.

Intertoto Kupa, csoportkör, 1. forduló

Videoton –Malmö FF 1-0 (1-0)

Videoton: Koszta – Végh, Borsányi, Németh, Horváth – Sallói, Faddi, Wittman – Kanyok (80’ Szabó), Csucsánszky, Kovács (77’ Király). Edző: Kovács Ferenc

Malmö: Szedel – N. Larsson, Arvidsson, Agren, Person – Nilsson (79’ Pauckstadt), Lewiczki, Thern (76’ Hannyson), Palmen – L. Larsson, Lindman. Edző: Roy Hodgson

Gól: 35’ Kanyok 1-0

*

Másfél hónappal később, a bajnokság nyitófordulójában az az MTK-VM vizitált Fehérváron, amelyiket Verebes edzette akkortájt és címvédőként léphetett pályára. A kezdőben helyet kapott az ifjú titán Király József is, aki erősen nyitott, mivel már a 9. percben remek labdával kínálta meg Sallóit, de nem lett gólpassz a vége, mert Szeibert csúnyán alávágott a kilépő támadónak. Sárga. Elsőre egy félidőt kapott, 5-ös osztályzattal zárt. Korrekt.

5:03-nál a piros 15-ös nagyot bikáz

A jónak mondható kezdést azonban nem követte hasonló folytatás, két szezon alatt csak hét bajnokit játszott, ami félórás átlagot takar. El is indult vándorútra, az NB I-ben megfordult még a Vasasnál, Siófokon és a III. kerület mezét is viselte. Játszott a másodosztályban is, boldogította a BVSC, a Demecser, a Veszprém, a Pápa és utoljára a Mosonmagyaróvár szurkolóit, ahol talán a leghosszabb időt töltötte el, két szakaszban több mint öt évet.

Itt fejezte be NB-s pályafutását 2006-ban, bár kissé szomorkás lett a vége, mert Soós Imrével a kispadon kiesett a csapat, ami természetesen nem az ő hibájuk, az utolsó fordulóban megtáltosodott a BKV Előre és a Siófok is, plusz a bíró nem adott meg egy szabályos gólt.

*

2006. június 4.

NB II Nyugati csoport, 30. forduló

Mosonmagyaróvári TE 1904 – Gyirmót 1-2 (1-1)

Mosonmagyaróvár: Kovács – Szabó G., Sipos, Pint (41’ Szakáll), Pálla – Vén, Forrai (16’ Gordian), Tímár, Schafranek – Varga, Király. Edző: Soós Imre

Gyirmót: Sánta – Tóth A., Pék, Radics, Szabó Cs. (83’ Bider) – Nagy, Horváth, Polyák, Károlyi (84’ Németh) – Tóth N. (43’ László), Korsós. Edző: Hannich Péter

Gólok: 12’ Schafranek 1-0, 15’ Tóth N. 1-1, 66’ Korsós 1-2

Piros lap: 45’ Nagy

*

Harminchat évesen kezdődhetett a lassú levezetés először Ausztriában, aztán a megye egyes Jánossomorján és végül még lejjebb a MITE csapatánál. Az utolsó felnőtt bajnokiját majdnem pontosan öt évvel ezelőtt, 2013 szeptemberében játszotta Darnózselin, az osztály topcsapata ellen. Egy félidőt nyomott, mint anno ’87-ben és én komoly következtetést vonnék le abból, hogy 0-1-nél jött le és 2-6 lett a vége.

Edzőként alulról indult, de viszonylag gyorsan megkapta a Mosonmagyaróvár kispadját az NB III-ban, ahol rögtön az első évben felvitte a csapatot a második ligába. Ki ne emlékezne rá, hiszen részben az ETO kárára sikerült a feljutás, ami elég nagy pofon volt nekünk. Sovány vigasz, hogy a szezon két derbijéből a hazait behúztuk, míg Óváron játszottunk egy masszív, de semmit sem érő izmos 0-0-át.

az ész a fontos, nem a haj (fotó: eto.hu)

A nagyobb dobás az volt, hogy az előzetesen lesajnált csapatot a mezőny közepére kormányozta (9. hely) a szezon végére, ami egy kicsit kaotikusra sikeredett, mivel két körrel a zárás előtt jelentették be, hogy átjön az ETO-hoz másodedzőnek, így az utolsó két fordulóban nem is ő ült a kispadon.

Én úgy emlékszem, hogy az első pillanattól, azaz 2017 nyarától kezdve benne volt a pakliban, hogy előbb vagy utóbb, ő lesz a tréner. Bekő buktája után például komolyan forgott a neve utódként.

Most megkapja a lehetőséget, aminek kapcsán pro és kontra is tudok parádés érveket előhúzni a cilinderből. Például milyen jó, hogy nem kellett sokáig ismerkednie a kerettel, ugyanakkor ő is benne volt rendesen az elmúlt bő egy év alatt a történetben, ami nem nevezhető diadalmenetnek. Igaz, nem főnökként.

A tulaj bizalmát elnyerte, most már csak élni kell, kellene vele. Nem venném el Csernus kenyerét, de a helyében folyamatosan azt duruzsolnám Király fülébe, hogy mekkora hájp lenne, ha jövőre ETO-Videoton bajnokira készítené fel a csapatot, immár az NB I-ben.

Kóla, süti, sült krumpli, no meg egy kis flairszék dobálás és ustawka mellett igazi magyar futballünnep lehetne.

Főszerepben: Király József.

Hajrá!

megunhatatlan