leigázza Belest (fotó: Népsport)

Az nem lehet véletlen, hogy Szany 1389-től íródó történelmének jeles eseményei közé az is bekerült, hogy 1964-ben építettek egy sportpályát. Ez a fontos történés így egy sorba került például azzal, hogy a szomszédos Szentandrás kuruc érzelmű földesura, nevezetesen Telekesi Török István 1710-ben feldúlta a települést, vagy azzal, hogy 1919-ben Midrics Péter 68 taggal létrehozta a szociáldemokrata párt szanyi sejtjét.

De ne álljunk meg itt egy pillanatra sem, mert az sem lehet véletlen, hogy a pályát négy évvel azután vehették birtokba a lelkes atyafiak, hogy a településen megszületett egy kisfiú, márpedig a fiúk ilyenkor már kergetik a labdát, igaz, egyelőre a szó legszorosabb értelmében, és a többség is inkább azt kergeti, akinél a labda van, no de az ügyesebbekről már messziről lerí, hogy lehet belőlük valaki.

Mondjuk egy stabil NB I-es futballista.

Az sem lehet véletlen, hogy ugyan a Szanyi Sportkört 1941-ben alapították a mozgást kultiváló helyiek, a csapatról csak 1960-tól szólnak a hírek, azaz pontosan akkortól, amikor egy kétéves helyi szöszke srác már olyan természetességgel mondta ki, hogy les, hogy az egész falu csodájára járt. A férfiak, akik ismerték, azt mondták, tudja is, hogy mi az a les.

Sok évvel később ez már nem is volt kérdés.

Az nem lehet véletlen, hogy Szanyban valami megváltozott 1958-ban.

*

„A 65. percben az előretörő Szíjártó elől Beles akart menteni, meg is szerezte a labdát, de ügyetlenül, túlságosan röviden adott haza, Szíjártó rácsapott a labdára, Zsiborás kétségbeesetten kifutott, már majdnem mentett, amikor a labda a testén felperdült, ismét Szíjártó elé került, aki aztán az üres kapu torkába vezette a labdát, és három lépésről bevágta.”

Ennél tökéletesebben nem lehet összefoglalni Szíjártó László pályafutását. Az a sors különös kegye, hogy az esszenciát sikerült az egyetlen NB I-es gól leírásába szorítani, amit mikor máskor szerzett volna, mint az Üllői úti 4-3-as diadal alkalmával.

Dráma, szenvedély, alázat. Lehetetlent nem ismerő harci szellem, megalkuvás nélküli robotolás.

Nem mellesleg hihetetlen elegancia és stílusérzék, hiszen a harmadik gólt küldte három lépésről a kapuba. Nem négyről, nem kettőről, pontosan háromról.

Szíjártó László nem tartozott a csapat csillogó sztárjai közé, nem írtak róla sokszor az újságok, talán a csajok sem lógtak annyira a nyakán, mint másoknak, de nem túlzás azt állítani, hogy nélküle nem lett volna meg a két bajnoki cím. Sokan valószínűleg azon is meglepődnek, hogy a két aranyos évben az összesen hatvannégy meccsből negyvenháromszor pályán volt. A keménymag után neki van a legtöbb strigula a neve mellett a fellépések rovatban.

A Fradi ellen szerzett gólja bőven bizonyította, hogy bármire képes. Elevenen él bennem az eksztázis, a pillanat varázsa, ha már leforgatták volna a Terminátort, az ugrott volna be, de így meg biztosan tudom, hogy Schwarzeneggernek megvolt a meccs felvétele és merített a jelenetből a karakter megformálása során. Talán el kéne menni a kecskeméti forgatásra és megkérni, hogy ugyan adja már oda azt a kópiát. Mármint nem a terminátorét, hanem 4-3-ét.

Mert, ha nem, Szíjas fogja kérni.

*

Szíjártó László 1973-ban igazolt Szanyból az ETO-hoz, ’78-tól volt tagja az első csapatnak, ahol 1986-ig összesen 104 bajnoki meccset játszott. Más komoly csapat mezét sosem viselte, a győri korszak lezárása után az osztrák regionalligás SK Rumot erősítette a messzi Tirolban. Ha hinni lehet az adatbázisnak, négy évvel ezelőtt csereként beállt az utolsó két percre egy Dunasziget-Levél (1-2) megye hármas derbin.

Ez volt az utolsó díjmérkőzése, stílusosan, győztes gárdában zárta le végleg a pályafutását.

Szíjártó László ma 60 éves.

A jóisten éltesse!