Engedd már el, Géza!

egy heted van, öreg (fotó: sporthirado.hu)

Mindenkit hagyott már el a csaja.

Ilyen esetben természetesen többféle reakció létezik. Az egyik, és valószínűleg a legrosszabb, ha az ember elkezd teperni, megpróbálja megmagyarázni annak a cédának, hogy mekkora hülyeséget csinál azzal, ha összeáll a Bélával, mikor ott van ő, akinél fantasztikusabb figurát még nem hordott a hátán a föld, egyébként sem mondta soha, hogy mi a baj, pedig ezer százalék, hogy megoldották volna, de most itt a lehetőség, megtesz mindent, lemegy kutyába, tényleg kidobja a büdös zoknit a szennyestartóba, amint leveszi, és ez még semmi, vesz millió levél viagrát, csak jöjjön már vissza, und so witer.

Most mér’ nézel rám így, és különben is mi a tökömet keres itt az a fasz? Mi? Én? Nem is sírok, csak az a rohadt allergia megint. Most ezt mér’ kellett? Tényleg új telefonod van? Várjál már! Nem menj el! Szandika, szeretlek, mint állat! Ááá!

*

Megfogadtam, hogy nem foglalkozom Mészöllyel, de házhoz jött a pofonért. Az első alkalom, amikor nagyon vissza kellett magam fogni, az a klub honlapján megjelent szívhez szóló búcsú szöveg volt. Még egy közepes színvonalú kommunikációs tréningen is rossz példaként hoznák elő ezt az irományt, ami annyira, de annyira gáz, hogy azt nehéz szavakba foglalni. Miután feltöröltem a képernyőről lecsorgó nyálat, elszámoltam tízig, aztán lapoztam.

A következő lépcső a közmédia sportcsatornájának adott spontán nyilatkozat volt, amit a Futball éjszakája örvén adott, és hogy, hogy nem szóba került a győri bukta is. itt már kicsit komolyabban mondogatott oda, és megbízható minőségben hozta a durcás kisgyerek karakterét.

A java azonban még hátra volt. Az egyébként is gyalázatos sportsajtóból is kirívó hetilap, aminek direkt nem írom le a nevét, és amiből egy év alatt már három különböző példányt meg kellett vennem, darabját kettőszázharminckilenc forintért, hogy megtudjam a tutit, egy egész oldalt ajándékozott Gézának, hogy azt gondosan és módszeresen telesírja.

Íme egy-két pazar, természetesen a szövegkörnyezetből kiragadott részlet.

Mit tett volna Mányi József helyében?

„(…)ha én lennék az ETO tulajdonosa, hagytam volna még Mészöly Gézát dolgozni, mert láttam, milyen munkát végez és minden esély megvolt arra, hogy a negatív széria megforduljon.”

A csapat teljesítményéről.

„(…)nem voltam kétségbe esve, hiszen volt elképzelés a játékunkban, valamint rend és fegyelem volt az öltözőben.”

Az utolsó három fordulóról.

„Ebben az időszakban 4 nap alatt vált nagyon nehézzé a helyzetem: egyik alapemberem, Bagi István megsérült, Völgyi Dániel injekcióval játszott (majd Siófokon teljesen feleslegesen állíttatta ki magát), az egyik legnagyobb tehetségünk, Szánthó regő – tulajdonosi engedéllyel – egy holland másodosztályú csapathoz utazott próbajátékra, így egész héten nem volt velünk, s így vágtunk neki a Vasas elleni rangadónak, majd a Balaton partján is balszerencsé vereséget szenvedtünk.”

Persze maradtak pozitív emlékek is.

„(…)hogy mennyire elfogadtak minket, az is jelzi: ha azt mondtuk nekik, hogy ’jobbra fussatok, aztán meg balra!’, egyikőjük sem kérdezett vissza: ’ezt miért kell csinálni?’ – hanem mindenki zokszó nélkül tette a dolgát…”

nem erről volt szó, Gyurikám (fotó: origo.hu)

A magyar futballedzők sanyarú sorsáról.

„(…)ne lehessen megcsinálni azt, hogy hogy egy szakembert 2-3 hónap után kirúghassanak… Gndolja bárki is, hogy ha velem mondjuk 3-4 éves szerződést kötött volna a Győr, hét mérkőzés után megváltak volna tőlem?”

A búcsúról, utoljára.

„Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor bejelentettem a győri öltözőben, hogy véget ért a közös munka. Síri csend telepedett közénk, többen el sem akarták hinni, hogy ilyen hirtelen és így ért véget a közös történetünk…”

*

Szőke András első, és szerintem messze legjobb filmje a Vattatyúk. Van benne egy jelenet, amiben szembesítik egymással Vizi szakaszvezetőt és Badár törzsőrmestert.

Szemedbe mondom. – mondja a közel kétméteres Vizi, miközben kihúzza magát, ahogy kell, miközben néz a nagy semmibe.

Szemedbe mondom. – válaszolja az aprócska Badár, Vizi mellkasának, és ezzel mindenki megnyugszik.

Nos Géza, úgy tűnik, te is így vagy ezzel. Megmondtad, megmondod a tutit, megnyugodtál, miközben az összes kívülálló látja, hogy a senkinek nyomod a süketet, a családtagjainak lehet, hogy tetszik, amit mondasz, de aki benne van a pörgésben, aki tíznél többig tud számolni, az csak röhög. Hangosan.

Győrben buktak meg már edzők számosan. Vegyük csak azt az időszakot, amikor Verebes elment. Szerinted volt nyomás az általad citált Gellein például? Nem kicsi. Kibírta? Igen. Sírt a szája utána? Nem.

Köszönjük a munkádat, viszlát!

*

Miközben a semmin rugózok – figyelem! ez önkritika! – szinte elveszik a semmibe az az apróság, hogy bajnokit játszunk a Budafokkal. Jó felmérése lesz ez az immár Király-féle ETO-nak, hiszen volt két hosszú hét az alapjátékok összecsiszolására. Nem mellesleg nem is játszottunk közben felhozó meccset, bár egyesek szerint volt egy 3-1-es obi Budaörsön. Ha így is volt, ezt sikerült olyan szinten eltitkolni a nyilvánosságtól, hogy azt Trump stábja is megirigyelhetné.

apu, hogy megy be az a nagy elefánt, az oroszlán barlangjába (fotó: ripost.hu)

Most azonban itt a feladat, és ha a szívemre teszem a kezemet, plusz rám bízzák, hogy kivel szeretnénk meccselni ilyen előzmények után, tízből tízszer a Budafokot mondanám – itthon. Vitelki nyílt sisakos futballja már tavaly is bejött, a leginkább látványos derbit a Barcikával vívtuk tavaly ősszel.

Sorsod Borsod.

Most nincs helye a romantikának, nyerni kell és kész. A csajod meg úgyis visszajön, ha ráeszmél: Béla olyan, mint a többi. Csak egy dolog érdekli, az pedig a Gézapina.

Kategória: mindenmás
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Engedd már el, Géza! bejegyzéshez

  1. Pünki szerint:

    Egyszerű vagy, mint a…
    De nem szeretnék a Te szintedre süllyedni!
    Szánalmas az írásod

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      Mindenki véleménye számít és fontos. A tiéd is, Pünki. Köszönöm, hogy hozzászóltál az írásomhoz, ha jobban kifejted, mire gondolsz, tudunk vitatkozni. Hajrá ETO!

      Kedvelés

  2. Ágica Bujdosó szerint:

    T. BLOG! Az ön által posztolt – véleményem szerint amúgy helyenként alpári sítlusban született – mondanivaló – és a beágyazott fotó hozzá – rajta Mészöly Géza látható a BETEG (!) édesapjával Mészöly Kálmánnal – sértő és méltatlan a VASAS Klub EGYIK LEGNAGYOBB LEGENDÁJÁVAL szemben!!!!!! . Hozzáfűzném, ha M. Géza lenne csak a fotón – az teljesen más elbírálás lenne!!!! De így morálisan elfogadhatatlan ennek a fotónak ilyen szövegkörnyezetbe történő beágyazása.
    Ha önnek egyáltalán számít az, hogy ezek a régi ma már idős (beteg ) LEGENDÁK igenis anno letettek valamit az asztalra – kérem szíveskedjen a FOTÓT KICSERÉLNI, LEVENNI! Üdvözlettel egy VASAS szurkoló Ágica.

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      Kedves Ágica/Ágnes,
      A fotó nyilvános, a forrását megjelöltem. A posztban azért szerepel, mert az általam meghivatkozott cikkben maga Mészöly Géza említi, hogy édesapja is véleményt alkotott arról, hogy őt elküldték az ETO-tól, és nem irodalmi stílusban.
      Tévedés,hogy az illusztráció egy idős és beteg emberen gúnyolódik, ne adj isten őt megalázza. Egy apa-fiú viszonyt jelenit meg, kicsit élesebb módon. Főként nem a Vasast, mint tiszteletre méltó klubot figurázza ki.
      A fentiek alapján marad minden a régiben. Elfogadom, hogy ez önnek nem tetszik, de ez egy blog, ami az én személyes véleményemet jeleníti meg.
      Vitatkozni lehet vele. Sőt kell!

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.