Őszi gólzápor

máskor, más helyen általában megtalálta (fotó: valogatott.blog.hu)

A rajzolás sosem volt az én műfajom. Kicsit kockafejű gyerekként egész egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy a gondolatban szépen összeálló képet, miért nem hajlandó a kezem egy az egyben visszaadni. Húztam bőszen a vonalakat hol szépen egyenesen, hol kissé ívelten, egyszer erősen és határozottan fogtam a ceruzát, máskor szinte elnézést kértem tőle, hogy megérintem, majd leheletfinoman került a papírra a grafit, a végeredmény mégis ugyanaz lett.

Borzalom és káosz.

Aztán egyszer csak hirtelen, a semmiből jött az ötlet. A legegyszerűbb formákkal fogok dolgozni, lecsupaszítom a világot körökre és sokszögekre, minimalizálom a szabadkézi munkát, helyette sok-sok eszközt használok, nem csak vonalzót, hanem minden mozdítható tárgyat. Fogom őket és körberajzolom mindegyiket, legyen az egy pohár, esetleg anyám szemüvegtokja. Azért ez egy hat-hét éves kisfiú esetében komoly felismerés, forradalmi változás.

Ekkor történt, hogy megalkottam életem egyik legjobban sikerült képét, aminek utólag a ’Veréb kapus a gravitációt legyőzve éppen leér a bal alsó sarokba és így hárítja Várady Béla sistergős bombáját’ címet adnám. A derék portás arányaiban kissé nagyra sikerült fejéhez egy gombfocis doboz szolgált kontúrnak. A test gyakorlatilag negyvenöt fokos szöget zárt be a földdel, a karok szabályos ívet írtak le, a két kesztyűs kéz még éppen nem kapta el a bőrt, de a figyelmes szemlélő biztos lehetett benne, hogy ebből nem lesz gól. Hátsó perspektívából csíptem el a pillanatot, így az alkotásnál hangsúlyos szerepet kapott a fekete kapusdresszen világító nagy fehér 1-es, amit erősített, hogy a szám kapott egy nagyon erős talpat. Az arc értelemszerűen nem látszott, ellenpontozásként sapkát húztam a hősre, silteset, ahogy kell.

Maradjunk annyiban, hogy tökéletes lett a kompozíció.

Azt persze nem sejthettem, hogy az igazi Veréb nem is olyan sokkal később eljön hozzánk, felveszi a klasszikus trikót az egyessel, talán még sapkát is húz, magabiztosan vonul ki a csapatával a kezdőkörbe, amire ráerősít, hogy a bíró sípszavát követő negyedik percben zörög a másik háló, ökölbe szorítja a két kezét, talán még fel is ugrik egy kicsit örömében, de aztán hirtelen történik valami, varázsütésre minden megváltozik, és ő már közel sem lesz ilyen magabiztos. Sőt!

*

1981. október 24.

Győr, 4.000 néző

Rába ETO – Diósgyőri VTK 7-1 (4-1)

ETO: Kovács – Csonka, Hlagyvik, Szíjártó, Magyar – Hannich, Póczik, Glázer (73’ Pardavi) – Szabó, Szentes, Hajszán (79’ Gyurmánczy). Edző: Verebes József

DVTK: Veréb – Teodoru I, Giron, Oláh, Görgei – Osváth, Tatár, Fükő, Fekete – Borostyán, Szlifka (67’ László II). Edző: dr. Puskás Lajos

Kategória: mérkőzés, történelem
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.