gigászok csatája (fotó: csanaksenior.eoldal.hu)

Az 1984-es év vélhetően aranybetűkkel került bele a csanaki futball históriás könyvébe. Ami különösen pikáns, hogy az extra siker része volt egy irdatlan nagy vereség is, de hát a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, a mennybe menetelhez meg kell kapni pár pofont is.

A csanaki legények anno erős középcsapatnak számítottak a megyei elsőosztályban, de a győri agglomerációs bajnoki összevetésben például vesztésre álltak a Szentivánnal szemben. Apró kitérő, hogy ezekben az években nem létezett olyan, hogy gyirmóti labdarúgás. Csipkerózsika álmát aludta éppen a helyi futball, hogy aztán jó tíz év múlva igazi főnixmadárként éledjen újra és csak szárnyaljon és szárnyaljon. És szárnyaljon.

No de a szép emlékű MNK 83/84-es kiírásában a Győr-Ménfőcsanaki TSZ SE futott nagyot. Első körben a területi bajnokságban vitézkedő Zirc-Dudart küldték haza egy 2-0-val, aztán jöhetett a szintén harmadik ligás Tapolcai Bauxitbányász SE, ami egy kicsit szorosabb lett ugyan (2-1), de senki se bánta. Külön fricskát jelentett, hogy ebben a körben búcsúzott a később bajnokságot nyerő Győrszentiván, az ETO vetett véget a merészebb kertvárosi álmoknak, mikor egy csípős novemberi délutánon 3-1-gyel távozott Cserók Cityből.

Aztán a kissé irányítottnak tűnő sorsolás a következő körben összehozta a Csanak-ETO álompárosítást.

A meccs végtelenül sima lett. Az összeállítást átnézve Verebes nem nagyon rotált, egyrészt azokban az időkben ez nem volt divat, másrészt oka sem volt rá, hiszen a bajnokság még nem kezdődött el.

Summa summárum odabasztunk rendesen és meg sem álltunk a döntőig. Az már más kérdés, hogy a fehérvári döntőben (tuti, hogy megvuduzták a helyiek a stadiont és környékét!) megtréfált bennünket a Siófoki Bányász.

*

Magyar Népköztársasági Kupa, mérkőzés a legjobb tizenhat közé jutásért

1984. február 26.

Győr-Ménfőcsanak, 5.000 néző

Győr-Ménfőcsanaki TSZ SE – Rába ETO 1-9 (1-3)

Csanak: Salakta – Hancz, Józsa, Tenk, Varga – Soós, Horváth R. (Stefanics), Szabó (Bedő) – Pintér-Burus, Cs. Kovács, Korsós. Edző: Halasi István

ETO: Kovács – Csonka (Szepesi), Mile, Szijártó, Magyar – Kurucz, Hannich, Burcsa – Szabó O., Szentes, Hajszán (Horváth Z.). Edző: Verebes József

Gólok: Korsós; Hannich (2, egyet 11-esből), Kurucz (2), Szentes (2), Burcsa, Mile, Józsa (öngól)

*

A történet még ott kap egy különös fordulatot, hogy a Csanak számára sem ért véget a szezon. Ott volt ugyanis az amatőrcsapatok számára kiírt Szabad Föld Kupa, aminek szabályrendszere kábé a most debütáló Nemzetek Ligájával állítható párhuzamba. Mármint a bonyolultsága és a misztikussága miatt.

Az MNK fináléja előtt, felvezetésként játszották a kisebbik kupa döntőjét is, ahova a Göd mellett a Csanak kvalifikált. A gödieket a Tatabánya ejtette ki hosszabbítás után, de ugyanebben a körben esett még ki a szintén negyedosztályú Uraiújfalu is, az isten se tudja, hogy a három csapat között mi rangsorolt.

A csanakiak az utolsó tíz percig jól tartották magukat az előzetesen magasabbra taksált Göddel szemben, de a végén kaptak két gólt, így ők is elbukták a kupát.

*

A mai öregfiúk meccsen tehát harmincnégy évvel az események után két csalódott társaság csaphat össze a stadionban, hogy részben újrajátssza a ’84-es kupa derbit.

Szerintem 6-6 lesz.

Még akkor is, ha az ETO ilyen játékra is képes.

a mi csapatunk sosem ismer tréfát…

…és a második félidőben jött az igazi feketeleves