pedig olyan jól csapódott lefelé (fotó: saját)

Az az én egyéni szociális problémám, hogy ez volt az ötödik meccs a szezonban, amit láttam és kivétel nélkül x lett a vége mindegyiknek, így aztán az élőben megélt győzelem édes ízét kezdem lassan elfelejteni. Az öt igazából négy, mert egyszer online voltam szurkoló, mivel a Kaposvár elleni heroikus pontszerzést a gép mellett ülve, a képernyőre tapadva abszolváltam, miközben lassan, egyesével szedtem ki a klaviatúra billentyűit idegességemben, az egeret meg odaadtam a cicának, hogy inkább ő játsszon vele, mert akkor talán marad esély arra, hogy a kilencven perc letelte után is használható lesz.

Persze nem várom el, hogy az egyszeri Vasas-drukker ebben a pillanatban empatikus legyen velünk, hiszen ha a Gyirmót elleni gyalázat után fáradtan hazatérve rápillantott a tabellára, egyetlen öröme talán az maradt, hogy látta a saját csapatának neve mellett azt a sok-sok átkozott rovátkát a döntetlenek oszlopában. Mit sírtok, pupákok?– szúrná be bosszúsan kommentjét a Vác elleni 2-2-ről szóló poszt alatt sorakozó, nem kicsit elkeseredett, sokszor cinikus hangnemet megütő, más esetben frusztrációba hajló, egyes esetekben csúnya szavakat használó, sőt, a verbális fenyegetéstől sem visszariadó ETO-s hozzászólások közé. A nyolc több mint az öt!

Kurvára ki vagyunk segítve.

*

Az újság szerint legalább nyolcszázötvenen döntöttek úgy Győrben, hogy az El Classicó helyett a minőségi labdarúgást választják. Rengeteg motivációja lehet annak, hogy valaki így tesz, de az nem lehet kérdés, hogy az első és legfontosabb tényező az a feltétlen klubszeretet, amire ugyan nem jelent megoldást a MasterCard, de közben olyan gyermeki naivitással vértez fel minden erre affinitással rendelkező sportbarátot, kicsit és nagyot egyaránt, amire az élet más területén nincs esélyed.

A korábbi tapasztalataid ellenére ugyanis újra és újra azt hiszed, hogy jó és élvezhető futballt fogsz látni.

Egy kívülálló könnyen mond erre ítéletet: zombi vagy, nincs agyad, de ne higgyünk neki! És ami még fontosabb, ne is próbáljuk erről a meggyőződéséről lebeszélni, mert ő egy párhuzamos univerzumban él, hisz a racionalitás mindenhatóságában, ami azért hiba, mert ezzel azonnal zárójelbe teszi a magyar focit. Mi, nyolcszázötvenen tegnap sem csalódtunk, mert egyrészt ezt a szót már régen kitöröltük a szótárunkból, másrészt meg tudjuk, hogy a jövő a mi világunk, és nem a múlt meg a jelen, szerdán jön az Újpest, akit kicsapunk a kupából, mint a szél, hiszen Andrić például olyan extramotivációval fog pályára lépni, ami megtízszerezi amúgy sem kicsi induló sebességét, Litauszki legyen a talpán aki utoléri, de ha mégsem, akkor majd Dorogon oktatjuk a futballt a hétvégén.

simán kivédekeztük (fotó: saját)

Páran talán fütyültek, meg anyáztak is kicsit, de a lelkük mélyén ők is tudják, teljesen rendben volt ez a meccs is, mert ez vagyunk most mi, ezt tudja a mai ETO. Szemléletes példa, hogy az ultrák is csak a vezetés megszerzése után éledeztek egy kicsit, üvöltöztek pár percet, aztán visszatértek a normál kerékvágásba és itták a sörüket. Ellenben egy apró szöszke kisfiú 0-1 után bánatosan, leszegett fejjel indult neki a vakvilágnak, ami az ő esetében annyit tett, hogy lendületesen átsétált a C-ből a B- szektorba, ott csípte el az anyukája, aki próbálta vigasztalni. Miattad jöttünk ki. Mondta kedvesen, ami felért egy ’Nem lesz semmi baj!’-jal. És lám, nem sokkal később Mervó megszerezte első gólját.

*

Én azért is részesítem előnyben az élő meccseket a tévéközvetítésekkel szemben, mert torkig vagyok a sok nagyokossal, akik szakmányban osztják az észt az iksz plusz egyedik stúdióban a meccsek előtt, közben vagy után. Mivel ezt az ágazatot is ugyanúgy sújtja a krónikus szakember hiány, mint a balatoni vendéglátást, számos félcédulás hülye kaphat nyilvánosságot, és ez még akkor is igaz, ha az inzerten a neve alá kiírják, hogy kétszeres ezüstérmes az NB I-ben vagy egyszeres bajnok edző, volt szövetségi kapitány vagy huszonsokszoros válogatott vagy a világ legjobb játékvezetője négyszer. De nem akarom én ezt kihegyezni senkire, mert bárkit idehozhatnék példának.

A stadionokban is vannak önjelölt szakértők, doktorhorváthzsoltba öltött simekpéterek, de ők ezért mondjuk nem kapnak pénzt és viszonylag gyorsan szembejön velük a népharag, ha túlságosan sok farokságot ordibálnak. Még azt is mondhatnám, hogy szerethető figurák.

A Vác elleni derbin is megkaptuk a magunk Special One-ját, akinek tudása, ha jól sikerült bekalibrálnom, és az egyszerűség, no meg az összehasonlíthatóság kedvéért most vegyük csak a német vonalat (Bocs, Pali! Ebből most tudatosan hagylak ki!), a Nagelsmann-Klopp-Tuchel-Favre kvartett összegzéseként értelmezhető, vagy talán még egy kicsit fölötte is, mindezt Várhidi Péter szolid visszafogottságával és közismert szerénységével. A következőket tudhattuk meg tőle a teljesség igénye nélkül.

Az elmúlt két hazain tucat fölött rúghattunk volna könnyű gólt, ha a remek beadásokra mindig érkezett volna valaki. Olyan szituációk voltak ezek, amiket nehezebb volt elrontani, mint góllal befejezni. Kétségtelenül van benne igazság, de ehhez mondjuk az is kellett volna, hogy Godzilla a mi igazolt játékosunk és centert játszik, mert tízből nyolcszor másként nehezen értelmezhető a kurvajó beadás definíciója.

Horváth Tamás sosem azt csinálja, amit kell. Ha ki kell jönnie, bent marad, ha a vonalon ragad, robbannia kéne, mint a párduc és a sas szerelemgyerekének. Horváth nálam kezdi leépítenie az ázsióját, és lassan beáll a jó felépítésű, ellenben közepes képességű portás kategóriába. Az első dugónál nem nagyon kapott segítséget sem szélről, sem középről, de határozottabb mozgással talán nagyobb sansza lett volna. A második gól messze volt, ettől függetlenül sanszos, hogy részben az ő sara. 0-1-nél egyszer elhitte, hogy ő Manuel Neuer, de gyorsan kiderült, hogy a cselező-készsége Vasas Zoliéval vetekszik, és elég gyorsan berezel az ellenfél kicsit agresszívabb támadójától. Ettől függetlenül pont az ütemérzéke szerintem rendben van.

a világ színesben (fotó: saját)

A megszerzett labdával nem indulunk elég gyorsan, nincsenek gyors ellencsapások. Ez mondjuk igaz, de meglátásom szerint ez a keret erre egyáltalán nem képes. Sőt! Az meg nem is olyan nagy baj, ha a Tar vagy Debreceni nem kezdi színezni, hanem jobb híján a szervezéssel megbízott Tajthyt keresi, aki sajnos néha szerelmes önmagába, így aztán még párszor megkerülné magát mielőtt indítana, vagy a fizika szabályait legyőzve az ellenfél testén keresztül küldené előrefele a bőrt. Ezek a próbálkozások praktikusan lassítják a támadásindítást.

Az is kiderült, hogy rajta tartja a kezét a nemzetközi futball vérkeringésének ütőerén, így a Barca-Real részeredményei egyáltalán nem lepték meg, hiszen míg a Madrid csupán az Asensio-Lucas Vázquez-Mariano Díaz hármast tudta felmutatni, mint új igazolást, jelentsen is ez bármit, az ellenfél bezzeg odavitte Vidalt és Démbelét. Arról nem is beszélve, hogy Toni Kroos csak alibizik idén, és Modrić is a vébédöntőn futott utoljára. Vagy talán még ott sem.

A fiatalembernek csak annyit tudok mondani, hogy volt az előző idényben egy olyan meccsünk a Szeged ellen (0-0, milyen meglepő…), amikor a B szektorban üldögélt Zoran Spisljak és Stark Peti is, most meg szemben láttuk őket a kispadok környékén, szóval ne adja fel, itt kérem szépen minden megtörténhet, bár csak reménykedem abban, hogy ő egyébként nem valamelyik környékbeli klubnál gardírozza az u9-es csapatot, mert akkor a magyar focinknak tényleg vége.

*

Zárszóként még néhány meglátás.

Bagi Pista nem a szurkolók kedvence. Nem lehet emiatt mérges, mert elég sokat tett érte, valahogy nehéz elhinni, hogy szükségünk van rá. Én eddig védtem, de most ennek egyszer és utoljára vége. Az első félidőben sokat javíthatott volna a megítélésén, ha nem bombázza az égbe nyolc méterről a kipattanót. Azt meséld el Pista, hogy mire gondoltál, amikor elindítottad a mozdulatsort? Ami viszont kevéssé magyarázható, hogy messziről olybá tűnik, nőtt egy kis poci az elmúlt időszakban, nem is beszélve a hátsó „erősödéséről”. Van egy távoli ismerősöm, akit Segges Ferinek hívnak a háta mögött. nem láttam még hófehér futballdresszben, de van egy tippem, hogy miért?

A belső védőink bántóan ugatták a futballt, amihez párosult egy jó adag unottság is, legalábbis ez jött le kívülről. Nem igaz, hogy az ellenfél két helyzetből két gólt lőtt, mert volt még sanszuk bőven, és ahhoz is asszisztált a Tar-Debreceni duó. Talán nem véletlenül jutott eszembe Koszszó Balázs neve.

És Marko Vukasović merre járt tegnap öt és hét között, mert ma az Árkádban nem bicegősen korzózott? (Ja! A sárgaláz.)

Legyünk pozitívak: Tóth Dávidot és Szimcsót megdicsérem. Előbbinek korlátosak a képességei ugyan, de nem is akar több lenni egy rakkolós jobb bekknél. Tegnap volt két olyan megindulása, ami egy nívósabb ligában szót sem érdemelne, de itt, a mi kis játszóterünkön mindenképpen megsüvegelendő. A második alkalommal ráadásul volt szeme megtalálni azt az üres területet, ahol érkezett Nemanja. Sajnálom, hogy az első vendéggólnál az ő oldalán futott az akció, mert így van egy csúnya folt a biziben.

Viktor elképesztő sokat mozgott, ha rátettek volna egy nyomkövetőt, az tuti beszart volna a hatvanadik percre. Majdnem fejelt egy gólt, ami azért is nagy teljesítmény, mert a szögletekhez rendre előre battyogó Debreceni Andrisnak erre esélye sem volt. A vezető gól meg csak és kizárólag az ő érdeme, most végre kamatozott az a vélhetően Ukrajnából hozott mentalitása, hogy nincs elveszett labda. Arról beszéltünk utána, hogy ilyen gólt csak és kizárólag tőle várhattunk és várhatunk. Maximálisan jogos volt a standing ovation a cserénél.

nyomtunk, nyomtunk, de minek

Mervó Bence gólt vágott és ez derék. A naivitásom odáig terjedt a szünetben, hogy én még kettőt vártam tőle. Tévedtem. A fölöttem óbégató Mini Menotti végig osztotta szegényt, főként a világsztárjelzőt emlegette, gunyoros hangsúllyal.

Nem volt igaza. Semmivel sem játszott rosszabbul, mint a csapat többsége. Az már más kérdés, hogy ehhez nem kellett sokat nyújtani sajnos.

*

WKW ETO – Vác FC 2-2 (1-1)

ETO: Horváth T. 2 – Tóth D. 3, Tar 2, Debreceni 2, Völgyi 2 – Bagi 1.5 (61’ Koltai 2) – Tajthy 2.5, Jakab 2 – Szimcso 3.5 (83’ Kovács 0), Andrić 2.5 – Mervó 2.5 (90’ Magasföldi 0)

Vác: Halasi – Hegedűs, Dlusztus, Szabó, Földi – Görgényi (78’ Murai), Tóth G. – Kákonyi (82’ Mátyás), Zsolnai, Varga (87’ Borvető) – Csillag.

Gólok: 32’ Tóth G. 0-1, 41’ Mervó 1-1, 70’ Szimcso 2-1, 90’ Murai 2-2

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]