Már az úttörőbe’ megtanítják

az egy nulla is sok (fotó: saját)

Érdekes, hogy közel harminc év után sem kopott ki ez a fordulat, bár egyre kevesebbet hallani a lelátókon. Egyrészt megöregedtünk, akiknek a piros nyakkendő egy kissé militáns, de annál inkább agyzsibbasztó gyerekszervezetet juttat az eszébe, nem pedig valami hipszter ruhakiegészítőt. A másik, hogy bizony szűkül az értelmes beszéd tere a nézőtéren, így aztán a nyelv sem újulhat meg.

Mert ugye sokan vannak, akik az otthoni elszenvedett terror elől menekülnek a pályák mellé, és a sérelmeket jó esetben csak verbális agresszióba fordítják át, pedig szívük szerint meg is vernének másokat, csak hát van az a kurva közmegegyezés, hogy nem bántjuk embertársunkat szimplán azért, mert mondjuk ő piros, mi meg zöldek vagyunk. Ezt a típust a meccs a legkevésbé sem érdekli, így a játékról folytatott diskurzusba korlátosan vonható be, ha mégis, nem szerencsés más álláspontra helyezkedni egy les megítélése kapcsán, mert nagyon könnyen lehetsz te piros.

A másik meghatározó csoport az önsanyargató nihilistáké, akik hiszik, hogy lesz jobb, pedig tudják nagyon jól, hogy nem, és minden alkalommal rá tudnak csodálkozni, hogy tényleg nem, sőt megint rúgtak beléjük egy hatalmasat. És akiknek száma folyamatosan nő, és nem lennék meglepve, ha az idő végezetével az utolsó, a klubhoz a sírig hűséges drukker is kérné ide a tagfelvételt, mert ha nem változik semmi a futballunk minőségében, a tüntető távolmaradás mellett ez lesz az egyetlen vállalható opció.

Esetleg a masszív alkoholizmus.

Én már régóta az utóbbi társaságba tartozom. Nem! Nem az alkoholistába! Lehet, hogy ez a megtapasztaláson felül szimpla genetika, mert apám is törzsgárdista volt szegény, de az is előfordulhat, hogy annak a hat évnek a súlyos lenyomata, amit életvitelszerűen Borsodban töltöttem.

A kérdés jogos: mi a bánat vesz rá bárkit is arra, hogy egy kényelmes vasárnapi ebéd, majd az ezt követő kellemes szieszta helyett úgy kapkodja be a fincsi disznótoros minden falatját, mintha még mindig Stefi néni szúrós szeme lenne rajta a Móra menzáján. Kisöreg! De nagyon ráérsz! Jönnének a hatodikosok is enni. Aztán röpke búcsúzkodás a gyerekektől, akár Willy Fog a nyolcvan napos túra előtt. Fél pillantás az órára: Úristen! Már elmúlt negyven! Aztán iszkiri.

ez a biznisz bezzeg megy (fotó: saját)

Az idő egészen pazar, ilyen lehet egy kellemes nyári nap Nuukban. Szitálós, nyirkos, az eget csak sejted valahol a szürke takony fölött. Sapka, sál megvan, kispárnát nem hoztam, de majd ülök. Aztán persze mégsem, mert nem ezért vettem a drága bérletet, hogy ne üljön ott senki. Az az én helyem, egyszer majd ragasztok is rá egy névtáblát, de csak alulra, mert azért gáz lenne, ha más is látná. Annyira nem szeretem magamat. Annyira.

Szelfi a töküres keleti lelátóval, mehet a fészre. Megérkeztem.

Már a cserkészbe’ megtanítják. Ugye milyen hülyén hangzik?

Esetleg serdülő? Ááá! Az túlzottan áthallásos. Meg szexista. Hesteg mítú.

*

Nos! Ilyen felvezetés után vajon tud-e a magamfajta hangember okos fejtegetést rittyenteni egy rém gyenge NB II-es mérkőzésről? Őszintén! Fontos kitétel, hogy az iróniát és a gúnyt hanyagolni kell. Üres A4-es…

Ha még egyszer, és még jobban belegondolok, csekély az esély, de azért teszek egy próbát.

A Barcika elleni mérkőzésnek úgy futottunk neki, hogy immár hivatalosan sincsenek nagyreményű tervek. Rövidtávon semmiképp. Kozmetikázni szeretnénk, dobta oda a gumicsontot a pór népnek (értsd: szurkoló!) a kommunikációban is bivalyerős mester, de sajnos nem volt elég körültekintő, így sikerült teljes erővel pofán találni mindenkit. Fájt is nagyon.

Ajjaj! Asszem a cinizmust mérő műszer máris kiakadt. Sajnálom, másként nem megy.

Önkritikusan: ha ebből az alaphelyzetből indulunk ki, érdemes lejjebb állítani az elvárásokat. Igen, még annál is lejjebb. Esküszöm megpróbáltam, de valamiért nem tudtam úgy kalibrálni a mérőt, hogy végül megtaláljam a béka seggét.

Az egyszerűség kedvéért csokorba szedtem, mivel volt bajom.

i)Igaz, hogy az ellenfél jelenleg előttünk van a tabellán, erős sorozatot produkált az új tréner érkezése után, de a keretet átnézve én speciel nem szartam össze magam, ráadásul hiányzott is náluk pár húzós név. Miért nem gyakoroltunk rájuk igazi nyomást az első perctől kezdve? Nem arra gondolok, hogy ész nélkül nekik kellett volna ugrani, de ez a semmilyen darálás azon felül, hogy teljeséggel nézhetetlen, totális impotenciáról árulkodott.

itt a nyilam, hova lőjem? (fotó: saját)

ii)A labdakihozatal teljesen esetleges. Ha a fél kezem levágásával fenyegetnek, plusz azzal, hogy soha nem látom többé a családomat, talán képes lennék lerajzolni egy olyan sémát, amit nagy jóindulattal tervezett rendszernek hazudhatnék. De csak akkor. A támadóharmadban annyi látszott, hogy vagy kijátsszuk valamelyik szélre a bogyót, aztán a beadásból csak lesz valami, tízből kilencszer nem lett egyébként, vagy középen próbáljuk rapid passzváltásokkal elrejteni a zsugát. Ennek általában az lett a vége, hogy különösebb erőlködés nélkül a kék-sárgáknál kötött ki a labda.

iii)Tényleg úgy focizunk, hogy csak papíron van irányítónk? Magasföldi valamikor egész jól tudta ezt a szerepet, de az utóbbi időben mintha elfelejtette volna. Alibizik, ráadásul a szabadokat is egyre rosszabbul rúgja. Jakab Dávid lenne a másik tippem a pozícióra, neki viszont meg kéne mondani, hogy bátrabban használja a többieket is az építkezéshez.

iv)Önellentmondás következik. Értékelhetetlen a labda nélküli mozgás, aminek következtében alig vannak szabad passzsávok. Kívülről az látszik, hogy rengeteg keresztirányú labdavezetést adnak elő a srácok, ami bántja a szemet, idegesíti a nagyon okos drukkert, de be kell látni, hogy egész egyszerűen sokszor nincs kit megjátszani. Szóval lehet, hogy Dávid adná azt a lasztit, de ugyan kinek?

v)Nagyon egyszerű dolog következik. Esik az eső, csúszik a fű, az ellenfél beáll a tizenhatosra. Mi következik ebből? Sok-sok átlövési kísérlet. Volt ebből komolyabb? Nem. Miért?

vi)Nem tudom, hogy másoknak is szemet szúrt-e, de rengeteg volt az apró technikai hiba, a részben ebből következő pontatlanság. Ezt nyilván magyarázza a vizes fű meg labda, de ha egy sima ötméteres passzt, nem szorongatott helyzetben nem sikerül megcsinálni, azt azért ne kenjük az esőre.

vii)Erdélyi-Mervó csere. Lacin szerintem több lett az izom, mióta nem láttam, plusz csináltatott magának egy brutális frizurát. Az utóbbira biztosan nem sportszakmai okok miatt kerített sort, mert anélkül is eléggé ijesztő, ahogy megtámadjaaz ellenfél lábáta labdát. A játéka azonban bántóan kevés. Labda nélkül persze nehéz, de én továbbra sem látom benne azt a potenciált, hogy egy második ligás tömegpusztító tank váljék belőle, egy Szalai Ádám light. A cseréje indokolt volt, az azonban szegénységi bizonyítvány, hogy a helyére beküldött Mervóval nem bővült a taktikai lehetőségek tárháza, az egyik kilences helyett jött a másik, hurrá. Nem is történt csoda.

viii)Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy a vezetőedző olyan hendikep, aminek következtében az esetek többségében már a kezdő sípszó előtt hátrányban vagyunk. Király azon kívül, hogy semmi extrát nem mutatott, pedig a Nemzetek Ligája miatt már másodszor kapott két hét szünetet, a meccsekbe se tud belenyúlni, és semmilyen hatással nincs a játék folyására. Csak úgy van. Szerencsére a pantomim, meg a tellegetés nagyon megy a kispad előtt. Kár, hogy nagyon messze van tőlünk, mert érzésem szerint mimikában is erős lehet.

még több fényt! (fotó: saját)

A csapat tagjai koruknál fogva nem játszhattak az úttörőbe’. Ellenben sokan közülük hangzatos akadémiákon tanulták az alapokat. Olybá tűnik, hogy bizonyos dolgokra nem maradt idő vagy csak ellazsálták az odafigyelést. Az egyik eshetőség rosszabb, mint a másik. Nekünk mindenesetre ez jutott.

Barátaim, szurkolótársak! Nagyon félek az óvári meccstől…

*

WKW ETO – Kazincbarcikai SC 0-0

ETO: Horváth 0 – Vadász 2, Koszó 3, Debreceni 2.5, Kovács 2 – Vukasović 2 – Jakab 2 (77’ Koltai 0) – Szimcso 2, Magasföldi 2 (84’ Szánthó 0), Andrić 2.5 – Erdélyi 2 (66’ Mervó 1.5)

Kazincbarcika: Fila – Palmes, Heil, Fótyik, Mikló – Oltean – Toma, Kiss (77’ Takács ) – Tóth (90+3’ Vajda), Kanalos – Szabó (83’ Belényesi).

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: elemzés, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.