a nép szava (fotó: saját)

Várhatnék még másfél hetet, de minek? Évforduló van ma, pontosan egy évvel ezelőtt került birtokon belülre Mányi József, 2017. december 6-ával lett a Ker-Gasztro Kft. az ETO-t működtető gazdasági társaság meghatározó tulajdonosa. Ünnepeljünk!

Mindenki emlékezhet rá, milyen viharos gyorsasággal lett vége a Drucskó-korszaknak. A derék Zoltánra nagy volt a kabát, nem mellesleg megszédítette a közeg, a magyar futball bűzös akol melege, ahol nincsenek korlátok, csak lehetőségek. Ó! Mennyire más ez, mint a futsal világa! Gyarló az ember, nem biztos, hogy tudja hol a határ, torzítja a lelket rendesen a rengeteg pénz. A közösből elvenni mondjuk nem szabad. Legalábbis nem mindenkinek.

Véletlenek azonban léteznek! Szerencsére a kupameccseknek olyan barátságos a légköre, hogy egymásra találhatott Soós úr és Mányi úr, akik addig beszélgettek egymással Szegeden, hogy annak nem is lehetett más a vége, mint utóbbi belépése a győri futballba. Ha valaki azt mondja, hogy igazából ez az egész eredetileg egy nagyobb deal része volt, és kár keresni benn romantikát, szerintem nem téved óriásit.

Bár tavaly ősszel a pénzügy anomáliák következtében a kártyavár lassan dőlni látszott, a szakma úgy tűnt, sínen van. Drucskó szerencsére lépett egy jót még szeptember végén, amikor kivágta a fogalmatlan Bekő Balázst és helyére ültette Szentest. Emlékezzünk csak vissza! Vele sem sziporkáztunk, de legalább látszott, hogy a trénernek van koncepciója, érti a játékot, és nem mellékesen nyúl a fiatalokhoz. A Barcika (4-3) és az MTK (2-1) elleni hazai igazi tanmese volt, ha nem is az egyetemen, de egy erősebb szakközépiskolában feltétlenül.

Mányi belépésével úgy tetszett, a stabil háttér is meglesz, ami megalapozhatja pár éven belül az NB I-et. Az új éra első meccsén ráadásul meglepő győzelmet arattunk Kisvárdán, ami csak erősítette a csodavárást, így aztán bizakodással telt az ádventi időszak, sok karácsonyfa alá került zöld-fehér sál. Halleluja!

Aztán a tavasz közepén eltört valami. A Budaörssel szembeni bukta (2-5) volt a nyitány, ami után már a játék is dadogott rendesen. Az ETO-Szeged 0-0-ja még most is rémálmaiban jön elő. A mendemondák szerint az edző és a tulajdonos finoman szólva nem jöttek ki egymással, és mivel a Császár nem produkált olyan extrát, ami miatt ciki lett volna elküldeni, mondjuk parádés meneteléssel felviszi a csapatot a mennyeibe, vagy megnyeri a kupát, nem volt kérdés, hogy nincs maradása a következő idényre.

Az eseményeket kívülről figyelőknek közben meg az jött le, hogy a tulajt nem igazán érdekli, hogy mi történik, fizeti a cechet szépen, de minden egyebet ráhagy a sameszére, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk, mondjuk Imrének. Ő hozza a döntéseket, ő nyilatkozik keményen, ha már a klubnak is meg kell szólalnia, és ő vállalja a felelősséget. Ja, bocsi! Az utóbbit pont nem. Mondjuk miért is kéne? A főnök elégedett, annak a pár hangosodónak a zúgolódása meg simán lepereg róla.

A hazai labdarúgás egyik legerősebb időszaka a nyár, bár a szoros versenynaptár miatt már ez sem igaz, hiszen július közepétől mennek a nemzetközi kupák minket érintő, komoly élményt nem jelentő előcsatározásai, így a süketelésre még kevesebb idő jut. Mi is sztáredzőt hoztunk, bombaigazolásaink voltak és remekül játszottak a fiúk a felkészülési meccseken. Csak sajnos a bajnokikon ez nem jött ki, és gyanítom nem azért, mert annyira, de annyira nem volt szerencsénk.

Nem kell komoly szakértőnek lenni ahhoz, hogy a szakmai háttér a romokban hever, az a kevés pozitív, amit egy éve még elő lehet még kaparni, immár sehol sincs. A futballunk egy nagy kalap szar, koncepciónak a nyomát sem lehet felfedezni. Az edzőváltás semmilyen érzékelhető változást nem hozott. Mészöly például erősen hanyagolta a fiatalokat, és ezen a hozzáálláson Király sem változtatott érdemben. Az igazolásaink zúgó kapufák, hogy mást ne mondjak Baracskai, Hamar és Koltai Tomi már nincs a keretben. Abba zsákutcába most nem megyek bele, hogy a nyáron eltávozottak, bezzeg most szárnyalnak az új csapataikban, mert ennek sok évtizedes hagyománya van, és nem csak Győrben. A kommunikáció a béka segge alatt van továbbra is, a honlap egyenesen botrányos a “naprakészségével” és az infók minőségével.

A világ, mármint a mi kis világunk pedig csak figyel, és nem érti, mi történik az ETO-nál? Fel nem foghatja, hogy miért jó ez a helyzet a tulajdonosnak, aki nem kevés pénzt tol az egészbe, miközben van egy tartósan gyatra produktum, ami akárhogyan is vesszük, de összeköthető a nevével. Persze tudjuk, hogy van az a pénz, van az a vastag bőr, ami immunissá tesz a szégyentől, de itt talán többről van szó, mint egy szimpla üzlet, és ez bizony felelősséggel is jár.

Naiv vagyok? Igen! Egy próbát azért megér.

*

Tisztelt Mányi Úr!

Kérem, álljon egy kicsit a fénybe és mondja el, miként élte meg az eltelt egy évet? Gondolt-e arra, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam? Voltak-e álmatlan éjszakái? Érezte-e rosszul magát, amikor vasárnap kinyitotta a Nemzeti Sportot, és azt látta, hogy tizenkettedik a csapat? Bántotta-e a kilencven perc végén felharsanó éles füttykoncert? Csalódott-e bárkiben a stábból? Lendült-e a lába egy húsz méter körüli szabadrúgás elvégzésekor? Bánta-e, hogy nem volt keményebb az alkalmazottaival? Hevesebben dobban-e szíve, amikor belép a stadionba, vagy elmegy Verebes domborműve előtt? Dühöngött-e a sokszor mutatott fogalmatlan játék miatt? Beszélt-e a városi potentátok közül bárkivel? Ott volt mondjuk a Siófok elleni hazai meccsen mínusz tizenkét fokban? Találkozott-e győri vállalkozások képviselőivel annak érdekében, hogy akár szponzorként, akár hirdetőként bevonja a klub működtetésébe? Bízik még Soós Imrében, és ha igen, miért? Röviden elmondaná, hogy mit akar a jövőben? Hosszú távon tervez-e az ETO-val? És végül: jól érzi magát a bőrében?

Higgye el, szívesen meghallgatom Önt, mert érdekelnek a válaszai! Nekem és még sok ezer drukkernek tényleg az ETO az élete.

Hálás vagyok azért, mert NB-s osztályban tartotta a klubot, de bizony egyre többször elgondolkodom azon, hogy a mostani nihillel szemben, nem érezném sokkal, de sokkal jobban magam, és nem lenne tisztább a lelkiismeretem, ha mondjuk Győri Cápák, Écs vagy Tényő elleni bajnokira indulnék vasárnaponként a megye háromban…

Így most keserédes a visszatekintés.

Maradok tisztelettel.