én vagyok én, a pálya közepén (fotó: saját)

A cím hangzatos, de értelmetlen. Miért? Nem létezik olyan, hogy írástudó a szó klasszikus értelmében, vagy legalábbis nagyon kevés, ráadásul egyre ritkábban figyel rájuk a tömeg. Akik maradtak, elvesztették a tudás monopóliumát, és ezzel párhuzamosan tűnt el a tekintélyük is. A hatalmas ismeretanyag most is ott van a fejükben, de a többség nem kíváncsi rá, mert ósdi, mert poros, mert nem is úgy vannak a dolgok. A fekete immár fehér, a folyók a hegynek felfelé folynak, a Nap kering a Föld körül, és igen, a tubusból kinyomott fogrém visszatölthető. Nem tudtad?

Az igazi paradox az, hogy közben meg olyan időket élünk, amikor bárkiből lehet írástudó, persze más minőségben. A minőség nélküli minőség kora ez, amikor az érvelést meghaladja a hangerő, aki gyengébb, azt nem egyszerűen le kell győzni, hanem meg kell alázni és el is kell tiporni a biztonság kedvéért. A létezése is baj, ezért ne legyen az a másik. Napjaink írástudóinak nincs szüksége arra, hogy komplex szövegeket alkossanak, elég, ha betűket és szavakat pakolnak egymás mellé, amiket a megfelelő helyeken írásjelekkel tagolnak.

A gondolkodást pedig el kell feledni – végleg.

*

Nagy Domonkosnak vagyok, közgazdász, több mint harminc éve ETO-drukker. Két éve írom ezt a blogot úgy, hogy a nevem szinte sehol nem jelent meg. Tudatos stratégia volt ez részemről, amit elsősorban az indokolt, hogy ne rólam, hanem a szövegeimről szóljon a diskurzus, mert nem én vagyok a lényeg. Nagyon nem. Számosan ismernek, de valószínűleg sokkal többen vannak olyanok, akik nem tudják, ki a szerzője a megjelenő posztoknak. Most éreztem azt, hogy eljött az ideje, kicsit kijönni a takarásból, egyszerűen nem tehetem meg, hogy arc és név nélkül írjak.

*

Az apropó nagyon egyszerű. A múlt héten megszólítottam a tulajdonost. A kérdéseim költőiek voltak, és inkább pengettem érzelmi húrokat, mint sem racionális és kézzel fogható dolgokról szóltak a felvetéseim. Egy percig sem gondoltam komolyan, hogy személyesen válaszolni fog, és nem azért, mert nem tiszteletlennek tartom. Nem játszunk egy ligában, az a nagy büdös helyzet. Így aztán egyáltalán nem ért csalódásként, hogy tényleg így történt. Időközben már azt is tudom, hogy másoknak sem állt kötélnek.

Nos, ha kicsit más formában is, és nem is tőle konkrétan, de kaptam válaszokat, ezért fussunk gyorsan végig a listán!

Gondolt-e arra, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam?  – Igen.

Voltak-e álmatlan éjszakái? – Igen.

Érezte-e rosszul magát, amikor vasárnap kinyitotta a Nemzeti Sportot, és azt látta, hogy tizenkettedik a csapat? – Igen.

Bántotta-e a kilencven perc végén felharsanó éles füttykoncert? – Igen.

Csalódott-e bárkiben a stábból? – Erre nincs egyértelmű válasz.

Lendült-e a lába egy húsz méter körüli szabadrúgás elvégzésekor? – Biztosan igen.

Bánta-e, hogy nem volt keményebb az alkalmazottaival? – Talán igen.

Hevesebben dobban-e szíve, amikor belép a stadionba, vagy elmegy Verebes domborműve előtt? – Erre nincs jogom válaszolni más helyett.

Dühöngött-e a sokszor mutatott fogalmatlan játék miatt? – Határozottan igen.

Beszélt-e a városi potentátok közül bárkivel? – Igen. A polgármesterrel és másokkal is élő a kapcsolat.

Ott volt mondjuk a Siófok elleni hazai meccsen mínusz tizenkét fokban? – Ezt konkrétan nem tudom, de a hazai meccseken majdnem mindig ott van, és idegenben is sokszor látja a meccseket.

Találkozott-e győri vállalkozások képviselőivel annak érdekében, hogy akár szponzorként, akár hirdetőként bevonja a klub működtetésébe? – Igen, többekkel is. A teljesség igénye nélkül: Audi, Rába, Nemak, Pannon-Víz.

Bízik még Soós Imrében, és ha igen, miért? – Igen, mert a klub működése rendben van.

Röviden elmondaná, hogy mit akar a jövőben? – Sikeres sportvállalkozást, eredményes klubot.

Hosszú távon tervez-e az ETO-val? – Alapvetően igen, de az attól függ.

És végül: jól érzi magát a bőrében? – Nem mindig.

*

Ha valaki arra kíváncsi, hogy honnan veszem a válaszokat, annak annyit felelek, hogy a poszt megjelenését követően másokkal együtt engem is meghívtak egy háttérbeszélgetésre, amin az ügyvezető (nem sportigazgató, mert olyan pozi csak papíron van a klubnál! az más kérdés, hogy ezzel az alapállással gyakorlatilag házhoz megy a pofonért, mert nem egyszerű elmagyarázni valamiről, hogy van, de nincs…) Soós Imre mellett részt vett még Király edző, Zsirai nemzetközi igazgató, valamint az aktív játékosok közül egy rövid ideig Koszó Balázs és Tajthy Tomi. A korábbi generációkat Herczeg Miki, Dudás Ádám és Nagy Ádám képviselte.

zászlókat a magasba (fotó: lokal.hu)

Sok helyen olvasom, hogy miféle titkos találkozó zajlott, amin csak a kiválasztottak vehettek részt. Meglehet, hogy szűk volt a kör, de ez csupán megítélés kérdése. Azonban az eseményt úgy tálalni, hogy az már-már a szabadkőművesek legszebb hagyományait követte, botorság. Sokkal jobban bosszant, hogy egyesek pusztán a részvétel miatt, no meg azért, mert nemtetszésüknek adtak hangot a semmire sem jó nézőtéri hőzöngés kapcsán, kvázi árulással vádolnak olyan legendás drukkereket, mint Ebola vagy Rozál. Már megbocsássatok fiúk, de ebben a relációban bizony van jelentősége az időnek, márpedig ezek a derék férfiak elég régóta járják vagy járták az országot a csapattal, és számos nagy kalandnak voltak részesei, szóval egy kicsit hátrább az agarakkal!

Maradjunk annyiban, hogy roppant tanulságos közel öt órás szeánsz volt, ami talán sok mindent megvilágított, de azért maradtak kérdőjelek bőven. Volt prezentáció és szabad szöveg, sok-sok erős jelző, értetlenség. Némi düh és frusztráció, némely pillanatokban apátia és tanácstalanság. Szolid sztorizgatás, információmorzsák, pár alkalommal döbbenet. Egy erősebb kezű moderátort elbírt volna az este, de kérem ez itt a magyar futball. És a konklúzió? Lehet bármi, de annak éppen az ellenkezője is, kézben tartjuk a dolgokat, bízzatok, a csapat meg előbb vagy utóbb magára talál.

Csendesen megjegyzem, hogy a hivatalos kinyilatkoztatások ellenére én továbbra sem értem a tulajdonosi szerepvállalás valós motivációját. Fontos! Nem vitatom sem a jó szándékot, sem az elkötelezettséget. Elsősorban kockázatelemző vagyok, aki vállalati hitelezéssel foglalkozik. Nem tehetek róla, de a munkámban alapvetés a folyamatos kétkedés. Találgatni felesleges, ködszurkálásba nem kezdek, a romantikus történeteket pedig inkább a világirodalomban szeretem.

Az összeesküvés-elméleteket mindenesetre meghagyom másoknak, mert az írástudóknak talán mégiscsak van némi felelősségük. Szerényen azt javaslom, hogy ennek az aspektusnak az átgondolására mindenki szánjon pár percet, legyen akár mezei kommentelő valamelyik felülrten, vagy egyszerű szimpatizáns. Nem kell félni, ettől még nem fog becsicskulni senki.

Hajrá ETO!