Hagyjállógva, Vászka*

netán az ifjú Ariel Ortegához van szerencsém? (fotó: ffz.org.ua)

A huszadik századi népmesék már teljesen másként alakultak ki, mint évszázadokkal korábban. Különösen igaz ez a nagy Szovjetunióra, ahol sokszor nem a fonóban verődtek össze az emberek egy kis közös együttlét reményében, hanem mondjuk elvitt a GPU pár millió embert a Kolima folyó mellett kialakított internálótáborba, ahol az embernek maradás érdekében, azt a kevés szabadidőt igyekeztek hasznosan eltölteni azok, akiknek maradt még jártányi erejük a kegyetlen napi kényszermunka után.

Az egyik ilyen történet, amit aztán állítólag egy bizonyos Lev Gordon jegyzett le nagy gondossággal, arról szólt, hogy egy pityeri (ti. leningrádi, azaz szentpétervári, tehát szanktpetyerburgi, ezek után adja magát, hogy pityeri) rabló, akit Vászkának hívnak, nagy unalmában segít valakinek eltemetni egy embert, aki azután csodák csodájára feltámad, és mivel mit ad isten ő is rabló volt életében, nem is akármilyen, hanem igazi falusi rabló, így aztán ezek ketten nagy cimborák lesznek. Nem csoda, hogy később Vászka ás Ványka együttes erővel törnek be a Szmolnijba, ahonnan ellopják azokat a javakat, amiket még a cárok halmoztak fel, és most a bolsevikok őrzik a gonosz Zinovjev vezetésével. Indulhat a macska-egér harc, amiben Zinovjevnek is van egy rabló segédje, Fegyka, akivel együtt üldözik a jómadarakat, de persze hiába.

A sztori tele van fordulatokkal, és olyan részletekkel is, amiket józan ésszel ki nem lehet találni, kell hozzá a földöntúli fáradság okozta hallucináció, no meg a ki tudja miből erjesztett alkohol deliráló hatása.

Például egyszer Ványka belefullad a melaszos hordóban tárolt bablevesbe, de szerencsére Vászkának van kellő lélekjelenléte, levágja a fejet a testtől, és egy üvegben őrzi mindaddig, amíg a test vissza nem kerül hozzá, mert persze az eltűnik valamiért, s mikor újra nála van mindkét rész, összevarrja őket, így Ványka megmenekül.

Boldogan élnének, míg meg nem halnának (megint), de Ványkának tényleg jelenése van a másvilágon, csapnak hát egy utolsó nagy bulit, aztán a falusi rabló ismét alászáll a sírba, így Vászka él csupán boldogan, míg meg nem hal.

Hát nem csodálatos mese? Vagy inkább beteg? Mondjuk a kilenc, meg a hétéves lányaimnak nem biztos, hogy elmesélném, de nekem nagyon tetszik.

Olvassatok orosz irodalmat! Meg ukránt! Most kaptunk hozzá egy kis segítséget.

*

A mi Vászkánk nem egy pityeri tolvaj. A becsületes neve Vasyl Vasylevich Vashkeba [Василь Васильевич Вашкеба], 22 éves kárpátaljai ukrán futballista, akiről az első „írásos nyolmok” 2012-ből származnak, amikor már bizonyosan a DUFK Mukachevo [ДЮФК Мукачево] csapatában pallérozódott, és szívta magába az ukrán labdarúgás minden szépségét. Tényleg! Van olyan? Jó, oké: Shevchenko. Ekkor elvitte a messzi Donyeck-medencébe az első osztályban szereplő FC Illichivets Mariupol [Ильичёвец Мариупол]. Piszok nagy ország ám Ukrajna, legalábbis még akkor az volt, mert közben egy apró félreértés egy véres polgárháború következtében kicsit közelebb araszolt felénk a keleti határa, a két város között például cirka ezerötszáz kilométer a távolság, ami még versztában is sok.

Az egykori Zsdanovban, mert a szovjet időkben bizony részeges pártfunkcionáriusokról is neveztek el ám településeket, azért arra gondosan vigyázva, hogy lehetőleg a periférián essen meg a szégyen, még két évig tolta korosztályos csapatokban, aztán a 2014/15-ös szezonban jött az áttörés. Bár az idényben is főként az u19-ben kapott szerepet, de kétszer az első ligában szerencsétlenkedő felnőtt csapatban is játszott.

Kiestek, nem függetlenül a közelben zajló fegyveres cselekményeknek is köszönhetően. Ami biztos, nem az emberünkön múlt a bukás.

Vászka nem maradt velük a purgatóriumban, a darálós ukrán enbékettőben, hanem visszatért a jó öreg Kárpátaljára, de immár a kies Vynohradiv városát vette célba, az FK Sevlyush, magyarul FC Nagyszőlős csapatába igazolt.

Kicsit sárgászöld, kicsit savanyú, de már majdnem a miénk.

Szívesen meghallgatnám a motivációit. Honvágy? A Kárpátok bérceinek hiánya? Esetleg nem bírta a lövöldözést, ami teljesen érthető? Ugyanis a 2000-ben alapított klub nem tagja a helyi profi ligának, azaz a harmadosztály alatt szerepel, szóval szakmailag nem egy was ist das?, akarom mondani: що це таке? Komoly kutatómunkát végeztem, leporoltam az egykor oly fényes orosz tudásomat, plusz megkértem Gúgli barátomat, hogy segítsen, és végül arra jutottam, hogy a csapat az un. kárpátaljai régiós (megyei?) bajnokságban vitézkedik, ahol évek óta ostromolja a csúcsot: 2015 (naptári év szerint zajlik a küzdelem) – ezüst, 2016 – ezüst, 2017 – bronz.

Aztán tavaly végre eljutottak a csúcsra, megnyerték a ligát, és a menetelésben Vászka is jelentős érdemeket szerzett. A hab a tortán a november elején begyűjtött regionális szuperkupa volt, aminek végén a mezőny legjobbját úgy hívták: Vasyl Vashkeba.

*

Kárpátaljai Szuperkupa, döntő

2018. november 4.

FK Sevlyush – FK Vilkhivtsi 3-1 (1-0)

Sevlyush: Kozar – Kovtun, Babych, Hibalyuk Orzhekhovsky – Koltsun, Vashkeba, Pukanich – Replyuk, Chonka, Chedryk. Edző: Valentin Slyusar

Cserék: Rusyn, Cheypesh, Ostafiychuk, Seleznov

Vilkhivtsi: Hrynyshyn – Tovt, Andrus, Popadinets, Nerhesh – Kryvka, Mandych, Kutsyn, Kroka – Skunzyak, Apiyan. Edző: Yuriy Buchok

Cserék: Holovey, Septa, Habor, Matyash

Gólok: 5’ Vashkeba 1-0, 62’ Habor 1-1, 64’ Replyuk 2-1, 77’ Chonka 3-1

*

Amikor két éve Szimcso Viktor az ETO-hoz került, meggyőződésem, hogy senki sem tudta róla, hogy kicsoda? A paraméterei vetekedtek Szabó Otti méreteivel, igaz, láthatóan több izom volt rajta. Az első benyomásom az volt róla, hogy ez a csávó addig fut, amíg azt nem mondják neki, hogy állj meg kisöreg! Ráadásul mindezt marha gyorsan teszi.

Vashkeba vélhetően ezt a vonalat viszi tovább, hiszen hivatalosan 173 centi és 62 kiló. Kábé mint a feleségem, akit ennek örömére el is képzeltem, mint szeretett csapatom baloldali középpályása. Mondjuk ő nem fut olyan gyorsan. Sebaj! Jó lesz az! Vászkáról nem kerültek elő olyan fotók, mint Viktorról, amin a Dinamo Kyiv mélykék dresszében feszít, neki a Mariupol égszinkék trikója maradt.

Remélem, a minőségbeli különbség meg is áll ezen a ponton és hamarosan kiderül,  hogy egy megalkuvás nélküli, kíváló játékkészségű futóbolondot igazoltunk.

Üdv a fedélzeten Vászka!

*Mindenkinek szívből ajánlom Gothár Péternek a posztot megihlető 1996-ban bemutatott filmjét, ami milyen meglepő, pont ugyanezen a címen fut!

Kategória: újfiúk, Egyéb
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.