Építő, tábor

ez a vonat elment (fotó: vasutallomasok.hu)

Tessék elhinni, hogy az egész csak a körülmények miatt alakult úgy, ahogy alakult!

Nem akartam én mást, mint hasznos tagja lenni a társadalomnak, építeni egy kicsit a szocializmust, kipróbálni magam a munka, ezen belül is paraszti munka világában. Megtapasztalni, milyen nehéz kenyér a mezőgazdaság, mennyi verejtékbe kerül, hogy zamatos gyümölcs vagy éppenséggel kiváló minőségű mirelit termék kerüljön az olyan városi ember asztalára, mint amilyen én vagyok. Szerintem ez derék dolog. Tudják, hogy tizenhat évesen milyen kevesen gondolkodnak így? A többséget csak a szórakozás érdekli, meg a felelőtlen bulizás, ami roppant szomorú. Hát mi lesz így velünk? A kapitalisták, a Nyugat, így is a vesztünket akarja. Ha mi magunk nem teszünk ez ellen, akkor tényleg ne csodálkozzunk, hogy elveszítjük a harcot. Az eszme csak smafu? Én mondom, a balatoni nyaralás sincs ingyen, hiába vakít el számos kortársamat a siófoki diszkó-gömbök vakító fénye.

Szerencsére az évfolyamtársaim közül azért voltak páran, akik nem csábultak el, így boldogan és igazi csapatként jelentkeztünk a kéthetes munkára. Az osztályunkból összejöttünk annyian, hogy már előre megalapítsunk egy önálló brigádot, ami bátran veszi fel a termelési versenyt a többiekkel, hogy most a szobák közötti tisztasági vetélkedésről ne is ejtsek szót.

A nyári szünet beköszönte után izgatottan vártuk a júliust, hogy végre útra kelhessünk. Azonban már az első pillanatban mintha valamilyen átok szállt volna a küldetésre. Az egész ott kezdődött, hogy Robival megbeszéltük, együtt buszozunk be a 10-essel a vasútállomásra, ahonnan a csipetcsapat indulni fog. Robi viszont vagy elaludt vagy simán csak lassan szedte össze magát, a lényeg a lényeg, mire berobogtunk a pályaudvarra, már csak a vonat hűlt helyét találtuk. Riadtan néztünk egymásra, de szerencsére neki helyén volt az esze, így bepattantunk az egyik ott várakozó taviba és már üvöltöttük is neki a címet: szabadhegyi állomás!

A kocsi végigrongyolt a Bartók Béla úton, majd a Vörös Hadsereg útján, de a cél előtt nem sokkal beállt a sor, leengedték ugyanis a sorompót. A mi vonatunkat várta a derék vasutas, időben letekerte a piros-fehér csíkos rudat, nehogy baleset történjen. Jobb előbb, mint soha, gondolta, miközben egy zsírosdeszkát majszolgatott a hűvös szolgálati épületben, jóízűen. Robi hirtelen oldalba bökött, hogy sprint, gyorsan kicsengette a viteldíjat, ami nem lehetett több, mint kábé két napra tervezett költőpénz, lássuk be: bagatell!, és már rohantunk is az állomásépület felé. Az utolsó métereket már a vonattal együtt tettük meg, de akkor már tudtuk, hogy nyert ügyünk van, hiszen a mozdony lassítani kezdett, mi meg éppen felvettük a legnagyobb menetsebességet.

Mit mondjak, nagy volt az öröm a kocsiban, mikor végre felkászálódtunk a kétheti ruhánkkal teletömött táskákkal. Már asz’ittem te is cserben hagytál minket, bazmeg! Üvöltötte Imi átszellemült arccal a képembe, mert ő már tudta, hogy Kokó mégsem jön, én meg tudtam, hogy Imi kedvel engem.

Egy ilyen start után már meg sem kottyant az a többórás zötykölődés két átszállással, előbb Celldömölkön, aztán az isten sem tudja, hogy hol, ami ránk várt. Főként, hogy kisvártatva előkerült egy pille palackban valamilyen bizonytalan eredetű, de annál rosszabb minőségű bor, amit gyorsan meg kellett inni, mielőtt elérte volna a kupéban mért legnagyobb hőmérsékletet, a negyvenkét fokot.

mindenhol ribizli (fotó: magyarmezogazdasag.hu)

Most már belátom, hogy ezt nem kellett volna, mert ezzel az egyszerű korttyal olyan lejtőre léptem, aminek a végére csak valamikor a következő hét közepén értem el, de az az ihletett pillanat sem tartott sokáig, ugyanis addigra már túlságosan leamortizált a valahol Zalaegerszeg külsőn, a beláthatatlan méretű andráshidai ribizli ültetvényen szedéssel eltöltött idő, ami naponta reggel hattól délután kettőig tartott, jellemzően a legnagyobb hőségben. Csoda, hogy miután már déltől sóvárogva tekintgettünk a terület alatt kanyargó útra, vajon érkezik-e végre a busz, ami kimenekít bennünket innen, és miután a kolesz menzáján megettük a jól megérdemelt ebédet, első dolgunk az volt, hogy kispurizzunk a városba, keressünk egy feltűnés nélküli kiskocsmát, ahol kérdés nélkül, a személyi bemutatását mellőzve kihozza a pincérlányka a nagyvadászt? Hát olyan nagy bűn ez, kérem? Jó, persze, arra nem jelent mentséget, hogy a brigádunk teljesítménye pár nap alatt a negatív tartományba csúszott át, de ha mondjuk a termelésvezetőnek nyakunkba rakott Jóska bácsi, pontosabban Jóúóúska bácsi, mert megtiszteltük azzal, hogy úgy szólítsuk, ahogy ő szerette, emberségesebben bánt volna velünk, és nem pörgeti a botját fenyegetően, egészen másként is alakulhatott volna a történet.

Arról nem is beszélve, ha a júniusban lezárult szezonban, a nyolcvanhat-nyolcvanhetesben, legalább egyszer megvertük volna a Zetét, biztos nem arcoskodott volna folyamatosan az az idióta bajszos pultos a krimóban, hiába mondtuk neki, hogy mi tizedikek lettünk, ti meg tizenegyedikek, szóval ne verd magad, öreg, az csak röhögött, miközben egy helyi tatának kitöltötte a féldeci kevertet, de úgy, hogy állítom, három és fél centnél nem volt több a pohárban.

Mindegy, ha a Robi az elején időben felébred és nem késve indulunk Zalaegerszegre, esküszöm egy kortyot nem ittam volna a két hét alatt.

Fűcsomó legyek, ha nem mondok igazat.

*

Nincsenek jó híreim, Zalaegerszegre általában szívni jártunk a múltban. Az NB I-ben harminchétszer játszottunk idegenben a ZTE-vel és hat remi mellett, csupán kilenc alkalommal nyertünk. A bukott meccsek számát babonából nem írom le, ha valakinek vannak mazochista hajlamai, csinálja meg a matekot bátran, meg fogja bánni.

már a táborra készülve, ’87 tavaszán

Egyszer például ott kezdtük a tavaszt és talán a legfájóbb fiaskót húztuk be az összes közül, amikor az őszi parádés menetelést követően, a tabella éléről rajtolva futottunk bele csúnyán a késbe. A huhogók gyorsan kezdhették is a mantrát, miszerint a jegenyefák nem nőnek az égig. Az igazán szomorú, hogy végül igazuk lett, bár ettől függetlenül legyenek átkozottak utólag is.

*

1998. február 28.

Zalahús ZTE – Győri ETO 4-2 (1-1)

Zalaegerszeg, 13.000 néző

ZTE: Vlaszák – Szabó I – Kocsárdi, Csóka (52’ Gaál), Filó – Sebők, Molnár B., Arany, Németh (79’ Molnár A.)– Kálmán, Casoltan (46’ Szőke). Edző: Garamvölgyi Lajos

ETO: Molnár L. – Lakos – Korsós (65’ Ferenczi, 72’ Baji), Stark – Mracskó, Gőgh (70’ Csató S.), Somogyi, Salagean – Fodor, Fehér, Vayer. Edző: Reszeli Soós István

Gólok: 39’ Mracskó 0-1, 43’ Arany 1-1, 58’ Kámán 2-1, 65’ Sebők 3-1, 72’ Kámán (11-es) 4-1, 90’ Csató S. 4-2

Kiállítás: 72’ Molnár L.

*

Az NB II-ben is összefutottunk már párszor, és bár a minta elég kicsi, szóval egy esetleges konklúzió levonása botor dolog, bőven benne van a hiba lehetősége, egyelőre totál kiegyenlített a mérleg, azaz 1-1-1. Ráadásul abban a sorozatban utoljára ’57-ben kaptunk ki Zalaegerszegen.

a gyerekképű Pió hátul mosolyog és megint készül valamire (fotó: eto.hu)

Érdekesség, hogy az egyetlen győztes derbin szintén volt kiállítás nálunk, csakúgy mint 1998-ban. A gólszerző Pió nem bírt magával, az egyébként is szikrázó meccsen egyszerre besokallt a sok elszenvedett fault miatt, és egy szándékos szabálytalanságot, feltételezem törlesztést követően Kallós játékvezető megköszönte neki az addigi részvételt.

Azt a bajnokságot az ETO egyébként sétagaloppban nyerte, 11 pontot vert a második FŐSPED Szállítók SE-re. Ne feledjük, hogy akkor még két pontot ért egy győzelem. A csapat egy évvel a kiesé után gond nélkül vissza is tért az első osztályba, ahol megszakítás nélkül 2015-ig szerepelt.

A ZTE 1972-ben jutott fel először.

*

1959. november 1.

Zalaegerszegi TE – Győri Vasas ETO 0-1 (0-1)

Zalaegerszeg, 3000 néző

ZTE: Barna — Gáspár, Németh. Petrik — Belák, Kelemen — Bölcsföldi, Millei, Dombai, Kovács, Répási. Edző: Jeny Rudolf

ETO: Pesti — Kalmár, Orbán Tamás — Borbély, Horváth — Kuti, Orosz, Pió Palotai, Pálfy. Edző: Orczifalvi István

Gól: 28’ Pió 0-1

Kiállítás: 80’ Pió

*

Amikor azt mondja Király Józsi, hogy húzósa sorsolásunk eleje, egyáltalán nem túloz. Ha nekem kellett volna választanom, hogy kivel kezdjük az új etapot, a ZTE-t mondtam volna a tizenkilencedik, azaz legutolsó opciónak. Bár az is igaz, talán jobb már rögtön az elején összefutni velük, hátha türelmetlenek és egyből bevetik az új embereiket, akiket még tuti nem illesztettek be kompakt módon a csapatba.

Jött hozzájuk Bobál Gergely a Csákvártól, a valaha nálunk is megfordult Farkas II Balázs az MTK-tól, a vándormadár rutinróka Grumić most éppen a Haladásból, Kocsis Gergő a cseh Karvinától, ahol mondjuk sok sót nem evett meg egy év alatt, valamint Bolla Bendegúz Fehérvárról, kölcsönbe.

Az látszik, hogy a Zete már a 2019/20-as NB I-es szezonra gyúr, ami nem is meglepő, mert a csapat feljutása a rossz nyelvek szerint már tavaly tavasszal eldőlt, amikor parádés módon meglepő módon egyáltalán nem váratlanul 5-4-re megverték az MTK-t és ezzel nem csak bent maradta az aktuális második ligában, hanem megváltották a jegyet a T+1-ik évi elsőosztályra. Hú de rosszmájú vagyok…

A kékek voltak törökországi edzőtáborban, ahol először 3-2 kikaptak a román elsőligás FC Voluntaritól, utána megverték a német Regionalliga Nordost (negyedik szint) 8. helyén álló 1. FC Lokomotiv Leipziget 3-1-re, majd az orosz másodosztályban negyedik, azaz még éppen a feljutásért zajló playoff-ra jogosító pozícióban tanyázó orosz FC Chertanovo csapatát 2-0-ra. A főpróbát már itthon tartották a cseh MFK Karviná ellen, amit 2-1-re nyertek meg. A kelet-csehországi csapat jelenleg utolsó előtti a hazai első vonalban.

Nem lehet tagadni, hogy a ZTE más stratégiát választott a felkészülésre, de ott most mások is a célok. Én nem bántam volna, ha mára mínuszokat mondtak volna az időjósok, mert ahhoz biztos nem készültek föl a török Riviérán.

Sebaj! Innen szép nyerni!

vannak azért jó emlékek is

Kategória: Egyéb, felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.