Minyutti, Némó, Csiripovics Csirip, Lipton és a többiek… ne sírjatok (fotó: saját)

Ma elment Tandori Dezső író, műfordító, a futball kedvelője, és mindenek előtt a gombfoci nagy barátja.

Talán nem túlzás, ha azt írom, hogy Esterházy Péter, Kukorelly Endre és Sajó László mellett ő a blog egyik meghatározó irodalmi inspirálója.

A szelleme itt marad, de a semmivel sem összehasonlítható karizmája, no meg a sapkája azért hiányozni fog.

*

„(…)Hagyjuk, amennyiben idáig ez volt, annyiban, és – vissza 1945 utánra. Isti Fradi-drukker volt, fölényesen az egész családja az (a férfinép, mármint). Ellenben Imi Kispest-drukker, s így lettem én is az. Ha ma olyasmi van, hogy Puskás stb. (Czibor, Kocsis és sikereik, lásd a Nemzeti Sport összeállítását márciusban… mikor is?… a bécsi vonaton olvastam, 22-én, a magyar labdarúgás történek öröm- és körömvonalairól), hát ez úgy volt, hogy „Rákosiék” jól megpolitizálták az egészet, zsarnokian. Ment szépen [lefelé] a Ferencváros. Deák például… a Dózsába, ha jól mondom. Mindegy. Két fő csapat volt, a honvédségé és az ávóé, bocsánat, a focistáknak nem sok köze volt (tán semmi köze se volt) e nagyszerű intézményekhez akkor. De Puskás őrnagy lett stb. Maradtam Honvéd-drukker, de például amikor már egyetemista, sőt, végzős koromban a magyar gombfociéletbe (a bel-budapestibe) bekapcsolódni szerencsém lehetett, a „Honvéd” foglalt volt, lelkesen választottam a maradék 15-ből a Győri ETO-t. Bizony ám, kedves Győzőm, cikkíród 1961-63 közt Győri ETO-ként érte el szép sikereit a pesti gombozásban.

(Megjegyzem? Istivel játszva is volt Győri ETO-m!)

Palotai, Dombi, pió… nem is sororlom. Keglovich… Senkit sem akarok megsérteni. Vári-Waldeck (Váry? Nem! Vári.)”

Tandori Dezső: Plusz-mínusz Egy Világ – szövegtöredék (Műhely, 2004 augusztus)