többszörös túlerő (fotó: vasasfc.hu)

– Mindig többet!

– Még ennél is?

– Igen, mert úgy érzem, képes a csapat kiemelkedőbb szereplésre is.

– Mit jelent ez?

– Meg akarjuk védeni az MNK-t! Úgy akarunk az első öt között végezni a bajnokságban, hogy miénk legyen a legjobb vidéki csapat címe. S a KEK-ben is helyt szeretnénk állni.

*

1967 elején, a bajnokságot megelőzően zajlott ez a párbeszéd a Népsport újságírója és Szusza Feri bácsi, az ETO trénere között. Akkortájt naptári évben, tavasz-ősz rendszerben folyt a versengés.

Az ETO ’66-ban megnyerte az MNK-t, ötödik lett a bajnokságban, és három kört ment a KEK-ben úgy, hogy kiverte a Fiorentinát, a Bragát és csak a Standard Liège-zsel szemben vérzett el a negyeddöntőben.

És ezek után mi történt 1967-ben?

Az ETO megnyerte az MNK-t, harmadik lett a bajnokságban az FTC és a Dózsa mögött, és két kört ment a KEK-ben úgy, hogy csupán idegenben lőtt kevesebb góllal vérzett el az AC Milannal szemben (2-2 itt, majd 1-1 ott).

Más időket élünk, de a fiúk ma méltó módon tisztelegtek az egykori mester előtt a Szusza Ferenc Stadionban.

Nem mellesleg ebben a szezonban először fordult elő, hogy egy győztes meccs után a következőt is behúzzuk.

Megérte várni!

*

Vasas – WKW ETO 0-4 (0-3)

Vasas: Bese – Szivacski, Kelemen, Tóth, Hajdú (66’ Bévárdi) – Kovács M., Talabér (41’ Szilágyi) – Murka, Szatmári, Birtalan (77’ Rétyi) – Balajti

ETO: Horváth –Kovács K., Tar, Vadász, Völgyi (66’ Andrić) – Bagi (79’ Szánthó), Vukasović – Vashkeba – Szimcso, Lovrencsics, Madarász (77’ Tajthy)

Gólok: 11’ Lovrencsics 0-1, 31’ Lovrencsics 0-2, 36’ Madarász 0-3, 75’ Vadász 0-4

Kiállítás: 90+2’ Balajti