Nem várt serdülőkori nehézségek

ööö… izé… jól táncolsz (fotó: bbcamerica.com)

Bizonytalanságban teltek a napok. Megígértem, aztán visszakoztam, megint rábólintottam, de egyáltalán nem voltam biztos benne. Fontos tudni, hogy eléggé későn érő típus voltam. Emlékszem, egyszer felsőben az osztály keménylegényei félrecsalták az egyik lányt a szüreten, aztán nekiestek a melleinek a szőlőtőkék jótékony takarásában. Én pont arra jártam, röhögtek is, hogy mit keresek ott egyáltalán, de ha már így esett, felajánlották, én is megfoghatom, ha akarom. Megrémültem. Akartam, de nem fogtam meg. Inkább gyorsan eliszkoltam, és még hallottam, ahogy hangosan nevetnek. Nem zavart. A gimiben aztán olyan osztályba kerültem, ahol nyolcan voltunk fiúk, a lányok meg harmincan. Kánaán, de nem nekem. Ezek után el lehet képzelni, hogy milyen szorongással teltek a napok, miközben egyre vészesebben közeledett a bál, az első gimnáziumi bál napja. Mindenki készült ezerrel, hiszen ez már nem holmi gagyi farsangnak nézett ki, ahol hülye jelmezekbe kell bújni, ráadásul együtt ropod a kacsatáncot az ötödikesekkel, hanem szinte felnőttek között szórakozhatsz, a nagyfiúk néha kicsit spiccesek – te még nem vagy az! -, a nagylányok meg kész nők. Előtte eszedbe jutna Pierre a Megáll az időből, ha láttad volna a moziba’, de te még kicsi vagy hozzá, hogy kultfilmekért rajongj.

Egy ilyen bálon ráadásul táncolni, mi több beszélgetni kell a lányokkal, és az ilyen kunsztok neked nem mennek. Megvannak a szakma mesterei, mint a mondjuk a nagymenő Balázs, aki már az első perctől ráhajtott a legjobb csajokra, esetleg a dumagép Imi, akit egy rosszul sikerült kaland miatt le akar gyilkolni fél Újváros.

Kell ez nekem? Nem.

A hét mellesleg viszonylagos nyugiban telt, ha nem a szombati mókáról esett szó. Ment a kézi vébé, hasított a válogatott a kapuban Oross Tibivel és Hoffmann Lacival. A meccsek előtt elővettem az ezerszer kimosott, így már majdnem lyukas sárga felsőt, amin inkább csak érezni, mint látni lehet az egyszerű pajzsot a szív fölött, az R és a G betűkkel, a hátán pedig ott virított valaha a méretes egyes szám, ami most csak egy koszcsíknak tetszett. Ez most az enyém, én viselem, én védek benne, ha összecsapunk a Veres Péterrel vagy a Hilddel. Jó, inkább csak csere vagyok a melák Gerháth Zoli mögött, de a büszkeség ettől nem kisebb, főleg, hogy Tibi és Laci most Svájcban repked a kapu előtt. Egyszer talán majd én is.

régen volt, hogy is volt?

Hétfőn kezdődött.

– Meleg volt Izland ellen, nem igaz?

– Aha, jössz szombaton?

– Asszem igen, de még bizonytalan.

Két nappal később folytatódott az őrület.

– Láttad, hogy megvertük a románokat?

– Aha, jössz szombaton?

– Nem t’om, lehet, hogy öregapámékhoz megyünk.

És még nem volt vége.

– Esélyük nem volt ezeknek az ugri-bugri koreákoknak, ugye?

– Aha, holnapután?

– Bizonytalan, muszáj most megmondanom?

– Akkor holnapután!

– De hát igazából holnap lesz a döntő…

-Leszarom, gyere! Ki a faszt érdekel a kézilabda? Neked totál kimosta az agyadat a Stéger Laci bácsi…

Itt dőlt el minden, ami persze nem igaz, mert én már az elején tudtam, hogy nem fogok elmenni, és ehhez a kézilabdának van a legkevesebb köze, de a Laci bácsiról ilyen csúnyán nem szabad beszélni. Ez nem maradhat megtorlatlanul. Meg egyébként is nem nekem fontos ez az egész bál, hanem nektek. Mire való egyáltalán? Üvölt a zene, sötét van, előbb vagy utóbb mindenki leizzad, büdösek leszünk. Annyira illúzióromboló.

Nem ti fogtok hiányozni nekem, hanem én nektek. A csajok meg tudnak rám várni, amíg végre megérek, mer’ ez így úgyis csak kapufa lenne.

*

Szerencsére anyám zsigerből gyűlölte a nőnapot, így reggel nem kellett azzal bíbelődni, hogy valamelyikünk titkosan kilógjon az Ifjúság körúti panelből, elgaloppozzon a virágboltba, ami az egyik Munkásőr úti tízemeletes aljában működött, nem messze a fodrásztól és a Beton Büfétől, hanem már a napindítástól lehetett koncentrálni a délutáni döntőre. Magyar-jugoszláv, igazi meglepetés, mármint, hogy mi vagyunk ott és nem a svédek.

Az már csak hab volt a tortán, hogy NB I-es fordulót is játszottak aznap, és vagy a kézisek miatt, vagy simán azért, mert alig indult el a tavasz, viszonylag korán meccseltek a csapatok, így a közvetítés elé még pont befért a Körkapcsolás a Petőfin.

Már nem emlékszem, hogy a Fáy utcából ki jelentkezett be, de arra az életemet felteszem, hogy az MTK-Honvéd meccs szpíkere Vass István Zoltán volt, aki alapvetően egy szórakoztató figura, de az 5-5-ös mérkőzés aztán végképp igazi jutalomjátékot jelentett számára, így folyamatos röhögés mellett hallgattuk apámmal a rádiót.

A nagy örömre okot adott az is, hogy párhuzamosan az ETO is gálameccset játszott a Vasasnál, amit talán Novotny Zoli bácsi kommentált sztoikus nyugalommal. Az ember egy kis idő után úgy érezte magát, mintha nem is focimeccsekről tudósítanának, hanem valamilyen vízilabda tornáról.

Őrület volt, esküszöm, amit mi sem bizonyít jobban, hogy még Turbék Pista is gólt rúgott.

*

Fáy utca, 1986. március 8.

Vasas SC – Rába ETO 3-5 (2-3)

Vasas: Kakas – Farkas (53’ Gubucz), Híres, Balogh, Csorba – Szíjjártó, Baranyi, Rácz, Rixer (43’ Teodoru) – Kovács, Borostyán. Edző: Illovszky Rudolf

ETO: Mészáros – Turbék, Hlagyvik, Menyhárt – Csonka, Rubold, Hannich, Preszeller – Szabó, Melis (55’ Somogyi, 79’ Horváth), Szentes. Edző: Verebes József

Turbi varázsol, a labda gólba tart (fotó: Népsport)

Gólok: 5’ Szíjjártó 1-0, 6’ Melis 1-1, 27’ Melis 1-2, 32’ Szentes 1-3, 40’ Borostyán 2-3, 55’ Turbék 2-4, 61’ Gubucz 3-4, 82’ Rubold 3-5

*

Jó jel, mondta elégedetten a meccs után, miközben kevert magának egy fröccsöt és leült a tévé elé. Szerintem is, feleltem, és nagyot húztam a málnaszörpömből. Végül nem jött össze az arany, de ez akkor senkit sem rázott meg különösebben. Dagadt a mellünk, hogy a két kapus mellett még Iváncsik is részese volt a sikernek. Én meg, mint aki már majdnem fél éve jár kézilabda edzésekre, sőt, mi több, már igazi meccset is játszottam bíróval, jegyzőkönyvvel, ahogy kell, különösen magaménak éreztem a sikert.

Tíz perc lehetett hátra a meccsből, amikor megszólalt a telefon. Balázs volt az.

– Hol találkozunk?

– Figyelj! Nem tudom mikor történhetett, de asszem benyeltem valami a vírust.

– Nem hiszem el…! Ennél nagyobb kamut nem tudtál kitalálni?

– Ez most komoly.

– Na persze…

– Nagyon rosszul hallak… majd hétfőn megdumáljuk.

(bíííp-bíííp-bíííp-bíííp-bíííp…)

*

Zürich, 1986. március 8.

Magyarország – Jugoszlávia 22-24 (12-12)

Magyarország: Hoffmann – Iváncsik 5, Gyurka 2, Kovács M. 3, Szabó L. 1, Kovács P. 5, Kontra. Cserék: Oross (kapus), Fodor 1, Kenyeres, Horváth G. 3, Marosi 2. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos

Jugoszlávia: Bašić – Mrkonja 3, Vuković 1, Rnić 1, Vujović 4, Grubić 1, Isaković 6/3. Cserék: Arnautović (kapus), Saračević 2, Elezović, Cvetković 6. Szövetségi kapitány: Zoran Živković

*

Ha hinni lehet a statisztikáknak, akkor a Vasas ellen idegenben a futball vébéket követő években lényegesebb nagyobb sanszunk van a győzelemre, mint máskor. Eddig összesen hatvanháromszor játszottunk Pesten és ebből csak tizennégy meccset nyertünk meg, plusz van tizenhét döntetlenünk (36%). Ellenben 1951-től számítva, ha négy éveket lépkedünk, tizenkétszer találkoztunk és ötször teljes volt a siker, ami mellé még jön három iksz is, és csak négy bukta (54%!).

Ha még azt is hozzáveszem, hogy a vereségek előtt sorrendben Uruguay, az NSZK, Brazília és Olaszország lett világbajnok, azaz Dél-Amerika – Európa – Dél-Amerika – Európa a minta, és ugye tavaly nem a brazilok, nem az argentinok, nem Uruguay vagy Kolumbia lett a champion, hanem a franciák diadalmaskodtak, tiszta sor, hogy ma nem veszíthetünk.

Én azonban a történelmi visszatekintés esetében maradnék egy olyan esztendőnél, ami pontosan világbajnoki év volt, mégis jól ment a zsuga, éspedig azért, mert visszafelé menve az időben ez az utolsó nagy alázás idegen földön.

Az éppen PNB (ti. Professzionális Nemzeti Bajnokság) néven futó első ligában jól hasítottunk, ami azért is volt szép, mert az előző szezonban is egész jó volt a csapat (lásd még: őszi bajnok!). Nem jött a szokásos libikóka, tizenkét forduló után másodikak voltunk. A Vasas Gellei vezetésével hozta a szürke egér kategóriát, de nagyobb kilengéseik nem voltak, így egy nagyobb különbségű győzelem nem volt benne a levegőben. Aztán az első félidő utolsó öt percében elsültek a lábak és a fejek…

Abban az évben egyébként Franciaország nyerte meg a világbajnokságot. Csak úgy mondom.

*

1998. október 31.

Vasas Danubius Hotel – Győri ETO 1-4 (0-4)

Vasas: Végh (46’ Gróf) – Mónos, Geress, Juhár, Maczó – Szilveszter (78’ Koltai), Galaschek, Váczi, Farkasházy (46’ Tóth) – Pál, Hámori. Edző: Gellei Imre

ETO: Molnár – Lakos – Korsós, Stark – Mracskó, Csiszár, Somogyi, Salagean – Szarvas (89’ Lazar) – Baumgartner (81’ Böjte, 91’ Balla), Vayer. Edző: Reszeli Soós István

Vajas lő az alagútba bele (fotó: Népsport)

Gólok: 6’ Vayer 0-1, 40’ Mracskó 0-2, 43’ Szarvas 0-3, 45’ Csiszár 0-4, 86’ Hámori 1-4

Kiállítás: 90’ Pál

*

Retró rangadó, két héten belül már a második. Most annyival lesz másabb a sztori, mint a ZTE elleni duplázásnál, hogy nem mutatják a kamerák a mutatványt.

Nem fogok a kardomba dőlni, ha most kezdenek el villogni a srácok, és mint azt a Siófok megmutatta nem is egy mission impossible a három pont besöprése a Szusza Ferenc Stadionban.

Bese nem De Gea, Szatmári Lóri nem Pogba, Balajti nem Martial, de ami a legfontosabb, Szanyó Karcsi nem Solskjær. Annyi mondjuk a javukra szól, hogy Bailly-Rokszint és Alexis Sanchez-Ádám Martint elpasszolták a télen.

Nem beszarni és legfőképp: támadááás!

Kategória: felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Nem várt serdülőkori nehézségek bejegyzéshez

  1. Horváth Tibor szerint:

    Bejött a gondolat meneted! – félidőben 0:3- azért ez nem semmi!

    Kedvelés

  2. Csabi szerint:

    Furcsa volt ’98-ban Böjte Attila be-, majd lecserélése, tehát megkérdeztem az érintetett, mi történt. És van mostani NB II-es vonatkozása! Tóth András (most Móvár-tréner) visszakönyökölt és felrepedt a szemöldöke! Viszont Attilának megmaradtak a fogai…

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.