Egyenlő pályák, egyenlő esélyek

mertek nagyot almodni (fotó: moderngyor.com)

1969. február 21-én, azaz pontosan ötven évvel ezelőtt, egy álmos télvégi pénteken sajtótájékoztatót tartott Knausz László vezérigazgató-helyettes, amin főként az immár Rába Vasas ETO néven működő egyesület dolgos hétköznapjairól beszélt.

Természetesen nem maradhattak el az ilyenkor szokásos kötelező körök, miszerint a közel húszezer dolgozónak milyen jó, hiszen a fárasztó munka után még sportolási lehetőségekkel is megtámogatja őket a gyár, szóval minden nagyon szép elvtársak, számíthattok ránk, csak termeljetek szorgosan a szocialista haza üdvéért. Cafeteria ŕla hatvanas évek.

Az összejövetelen részt vett a futball szakosztály alelnöke Czöndör János is, aki nem rejtette véka alá a problémákat sem. No, nem a futballcsapat gyászos tizenharmadik helye került szóba, amit az előző évek szárnyalása után valóságos sokként élt meg a győri szurkolósereg, hanem a vészes infrastrukturális helyzet. A csúcson akár öt pályán is kergethették a labdát a derék sportemberek, de mára csak egy maradt, a center, ami egyértelműen hátráltatja a fejlődést, panaszkodott János.

Szerencsére a gyár szinte együtt lélegzik a klubbal, meghallja a jelzéseket, ezért aztán ismét lendületet vehet az új stadion építése, aminek előkészületei már két éve megindultak. Példának okáért már ’67 májusában kitűzték az építési területet „a kiskúti erdő, a Nagy Sándor utca, az Ipar utca és a Bécsbe vezető nemzetközi főútvonal által határolt területen.”

A beszélő fejek mindenesetre nem kispályáztak ötven évvel ezelőtt, kész tényként közölték, hogy a 25-30 ezer nézőt befogadni képes stadiont, amelyet atlétikai pálya vesz majd körül, 1971. június 30-án, Győr várossá nyilvánításának 700. évfordulóján fogják átadni, punktum.

Két esztendővel korábban, a Kisalföld 1967. május 31-i számában megjelent egy cikk a projekt indulásáról. A cikkbe meglepő módon bekerült pár aggódó sor is, miszerint „A Kiskúti Stadion beruházója a Magyar Vagon- és Gépgyár. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ügy nem szorul támogatásra.”, ami finom utalás lehetett arra, hogy még nem igazán állt össze a finanszírozás. A tervezett büdzsé első körben 54 millió forintra rúgott, ami akkoriban irgalmatlanul sok pénz volt. Csak összevetésként: ’67-ben hatvan fillérbe került a Népsport, ma 220 forint az ára.

Ma már tudjuk, az ünnepélyes avatás végül hat évet csúszott.

Az a stadion már sehol, de így is megállapítható, hogy az ilyen típusú beruházások kapcsán ötven év után sincs új a nap alatt.

Kategória: történelem
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.