jó lesz így vagy vágjak le belőle? (fotó: fourfourtwo.hu)

1.

„Ausztriától, Anglián, Oroszországon és Németországon át Dél-Afrikáig téma már a debreceni Zsóri Dániel nem mindennapi megmozdulása és gólja a Ferencváros ellen. (…) A nem mindennapi találat máris ’pörög’ a világsajtóban, több ország, sőt kontinens médiumai is foglalkoztak már Zsóri csodagóljával. A brit-dél-afrikai (sic!) planetfootball.com például az ’őrületes’ jelzővel illeti a győztes találatot, az ugyancsak több országban publikáló 18.com azt írja, hogy ezzel a góllal jelezte a DVSC játékosa, hogy ’a magyarok még mindig tudnak focizni’, a lengyel Sportowe Fakty ’hősnek’ nevezi a magyar tinit, a török Kralspor pedig a ’felejthetetlen’ jelzővel illeti a Cristiano Ronaldót idéző mozdulatot. És a sort még lehetne folytatni…” [csakfoci.hu, 2019]

Ne folytassuk, de a net, legalábbis a hazai, azóta sem bír leállni. Nincs róla infóm, de állítólag már ácsolják az állványt a Nagyerdei Stadion előtt, amire hamarosan felállítják Zsóri Dániel négyszeres nagyításban készülő lovasszobrát.

2.

„Fodor a bal oldalról végzett el szögletet, átívelte a labdát a jobb összekötő helyén, a kaputól huszonhárom méterre helyezkedő Mracskóhoz, aki kapásból kilőtte a bal felső sarkot.” [Nemzeti Sport, 1997]

nem volt csúnya

Ennyi.

Mind meghalunk, és meg is érdemeljük.

*

1997. augusztus 23.

MTK – Győri ETO 2-4 (2-2)

MTK: Babos – Zimmermann (46’ Talapa), Csábi, Kuttor, Szamosi – Farkasházy, Illés, Halmai, Egressy (69’ Rabóczki) – Kenesei, Orosz (64’ Csertői). Edző: Garami József

ETO: Molnár – Korsós (89’ Csató J.), Lakos, Stark – Mracskó, Csató S., Gőgh (46’ Szarvas), Salagean – Fodor (73’ Puglits), Fehér, Vayer. Edző: Reszeli-Soós István

Gólok: 14’ Illés 1-0, 19’ Illés 2-0, 32’ Vayer 2-1, 38’ Mracskó 2-2, 67’ Fehér 2-3, 88’ Vayer 2-4

*

Ó, azok a tatai edzőtáborok! Ha a repedező falak, az ebédlő karcos asztalai, a rozsdás zuhanyrózsák, a folyamatosan csepegő vécétartályok, a centerpálya rongyos szögletzászlói, a kapufák, igen a kapufák mesélni tudnának. De ne feledkezzünk meg az edzők által használt szobákban terpeszkedő kanapékról, a mosodáról, ahol hatalmas szárítóköteleken lógtak a frissen mosott dresszek és melegítők. Ha az összes titok egyszerre előkerülne, állítom előrébb tartana a magyar futball.

A hazai szórakoztatóipar minden bizonnyal.

Képzeljük csak el, ahogy Urbán Flóri, Lipcsei Peti és Illés Béla kiballag a tusolóból a délelőtti tréning után, derekukon meggypiros törülköző, csoszognak az adidasz papucsban, és mondják a frankót. Lehet, hogy nem csak a fociról beszélnek, van közte egy kis csajozós duma is, ilyenkor Béla kicsit elpirul, nem mond semmit, de benne van a játékban, a testbeszéde mindent elárul. – Ne legyél már ilyen nyúl, Béla! – mondja neki Flóri és röhög.

– Menjünk már, srácok, mindjárt ebéd! – menti ki az emtékást Lipcsei, de nincs is szükség a segítségére, mert közben Csank mester is megjelent az ajtóban, és szigorú szemmel jelzi, ennyi volt, hova lesz így a csapategység.

a dohányzás öl (fotó: pestisracok.hu)

– Délután meccs van, uraim! – dörmögi a bajusza alatt. – Nem látták a Mracskót? – kérdezi hirtelen – Beszédem lenne vele.

– Csabai klikk… – sziszegi oda a többieknek Urbán. – Mi a faszt akarhatnak ezek megint egymástól? Állandóan egymással vannak elfoglalva. Buzik ezek?

Illés leinti. – Mracskó valami szögletvariációval izélgeti Janibát. – nyugtatja Flórit, – Nekem is duruzsolt már, az a mániája, hogy ezzel meglephetnénk a svájciakat.

– Ja. Hülyeség az egész. Nem ívelgetni kell összevissza, hanem keményen benyomni az ötösre, a Klausz meg befejeli. – zárja rövidre a témát Lipi.

– Azért lehet, hogy van benne valami. – erősködik Béla, de a többiek nyomban lehurrogják.

Egy hét múlva rendezték az MTK-ETO derbit.

*

Mracskó Misi azon kevés ETO-sok közé tartozik, akinek volt sikerélménye a csákvári futballstadionban. Nem végeztem teljeskörű nyomozást, így nem zárhatom ki annak lehetőségét, hogy egyszer, valaha, a múlt ködébe veszve játszottunk ott nyertes kupameccset is, de ha nem volt ilyen, akkor Misi az egyetlen, aki győztesen jött le a pályáról. Az más kérdés, hogy ő sem élesben és zöld-fehér dresszben feszítve, hanem egy formába hozó válogatott találkozón kapott negyvenöt percet Csanktól, igaz, hogy azt a félidőt gálázva nyerte a szerethető az NB III-as házigazdákkal szemben.

Nyilván Mracsi vezérlezével.

Emlékezzünk rá, ez volt az a sorozat, aminek a végén a nem olyan kicsi kisjugoszlávok egy laza 1-12-vel mutatták meg, merre van az amarra, ami sajna nem Franciaország felé volt.

Nem a Csákváron múlt a dolog. Ők arra mindenképpen jók voltak, hogy olyan szinten leszívják a magyar csapat koncentrációs képességét, hogy három nappal később a 90. percben bukjuk el a győzelmet a svájciakkal szemben (1-1, góllövő Klausz illetve Chapuisat).

*

1997. augusztus 17.

Csákvár FC – Magyarország 1-6 (1-4)

Csákvár: Deák (Ruzsa) – Pap – Knausz, Kakuk (Kőrösi) – Rapai (Nyigri), Magyar (Vaczó), Kovács T., Dala (Gál), Tóth Sz.(Antal S.) – Antal M. (Viniczai), Takács (Kelemen).

Magyarország (1. félidő): Babos – Dragóner – Mracskó, Kuttor – Dombi, Urbán, Illés, Lipcsei, Keresztúri – Kovács Z., Torma.

Magyarország (2. félidő): Végh – Urbán – Dragóner, Halmai, Szlezák – Nyilas, Farkasházy, Sándor T., Nagy N. – Torma, Klausz.

Gólok: Kovács T. illetve Torma (2), Klausz (2), Lipcsei, Illés

*

Csákvár negyedszer. Csákvár másodszor?

Az NB II-es történetünkben sajnos már többször bebizonyosodott, hogy nekünk nem igazán fekszenek azok a csapatok, amelyek gyakorlatilag nyomás nélkül meccselnek, ráadásul tele vannak alig huszonéves zergékkel. Ilyen brigád pölö a Budaörs, és bizony ilyen a Csákvár is. A négy összecsapásból két szívás, és csak az első alkalommal tudtunk kínkeservvel nyerni (2-1).

Nem láttam az őszi 1-3-at, de akik ott voltak, váltig állítják, csúnyán megfirkáltak bennünket a Vál-völgyi titánok.

korrekt bulikázós hely (fotó: wikimapia.org)

Én most inkább egy másik statisztikába kapaszkodnék, mégpedig abba, ami azt mutatja, hogy idén a Csákvár játssza el azt a szerepet a Merkantil Bank Ligában, amit a Valencia a La Ligában. A döntetlenkirályt.

A hazai tizenhárom mérkőzésből csak négyet nyertek meg, ellenben ikszeltek hatszor. Komoly győzelemnek „csak” a ZTE elleni 2-1 számít, mert a Monor (2-1), a Balmaz (3-0) és a Dorog (2-0) kipipálása könnyed ujjgyakorlatnak tetszik.

És hogy nekünk kiket kellene követni a jó példában? A Békéscsaba (1-3), a Gyirmót (2-3) és a Vasas (2-3) mutatja az utat.

A recept egyszerűnek látszik: beverünk hármat és nagy baj már nem lehet.

tudunk ellenük nyerni