szuper titkos felvétel, a megtekintés után megsemmisül (fotó: rferl.org)

1991. augusztus 18. Moszkva

Már egy ideje egymásnak feszülnek a kommunista párt felső vezetésének régi vágású, ortodox tagjai valamint a reformerek. Az utóbbiakhoz tartozik Gorbacsov főtitkár is, aki egyben a Szovjetunió elnöki pozícióját is betölti. Helyzete azonban egyre ingatagabb, mivel sokan nem bocsájtják meg neki a keleti blokk elvesztését, még kevésbé a belső gazdasági nehézségeket. Egész nap folyamatosan ülésezik a PB és a KB sem tétlenkedik, de Gorbacsov nélkül, mert őt aznap még, senki sem látta. Ki tudja, hogy hova tűnhetett? Persze vannak, akik tudják, ők azonban nem mondhatják el, bármennyire szorongatja a tökeiket a KGB. Jelcin orosz elnök mindenesetre ideges, főként azért, mert a hírszerzés azt jelentette neki, hogy látták Gorbacsovot egy lefüggönyözött autóban, ami a seremetyevói reptér felé tartott.

1991. augusztus 18. Budapest

A pápa jól aludt, mint rendesen, de ez nem is csoda, hiszen kimerítő programot bonyolított szombaton. Pécs mellett, a pogányi repülőtéren kialakított hatalmas területen misézett több százezer hívő előtt, majd visszatért a fővárosba és akadémikusokkal találkozott. Végül az Apostoli Nunciatúrán fejezte be a napot, ahol beszédet is mondott. A mai penzum is fárasztónak ígérkezi, már délelőtt indulás helikopterrel Máriapócsra a kegyhelyre, aztán jön Debrecen, majd újra Budapest. Nem úgy tűnik, hogy beleférne egy rövidebb, hivatalosan be nem jelentett kitérő. Vagy mégis?

1991. augusztus 18. Nyíregyháza-Sóstó

– Napi vagy hetijegyet kérsz? – tette fel a kérdést a csapott vállú szakállas srác, az a tipikus bölcsész fajta, miközben unott fejjel üldögélt egy kicsiny bódéban, az egyikben a sok közül. Fel sem nézett közben. A sor nem volt hosszú, talán ha tízen várakoztak egymás mögött fegyelmezetten. Még csak délelőtt tíz körül járt az idő, a rohamot későbbre várták, tapasztalatból tudták, hogy ilyenkor csak a legelvakultabb jönnek, no meg azok, akiknek nemrég ért be a vonata, és inkább a táborban múlatnák az időt, ahelyett, hogy a városban lődörögtek volna céltalanul.

– Nap vagy hetijegyet kérsz? – ismételte meg a csapott vállú szakállas srác most már egy kicsit türelmetlenebbül, mivel még mindig nem kapott választ. Fontoskodva megigazította a pultján lévő sok kacatot, valamit felírt egy fecnire, úgy csinált, mintha valami nagyon fontos dolgon gondolkodna, aztán a továbbra is súlyos csönd miatt végre fölemelte a tekintetét.

Három nagydarab öltönyös fickó tornyosult előtte, de olyan széles vállakkal, hogy csak most vette észre, teljesen beárnyékolták az apró ablakot. Egyforma napszemüveg rejtette el a tekintetüket, de a csapott vállú szakállas srác érezte, hogy nagyon szúrósan néznek rá, így aztán rögvest hangnemet váltott, a tegezésről hirtelen magázásra váltott és igyekezett felvenni a legudvariasabb nézését.

– Napi vagy hetijegyet adhatok önöknek? – próbálkozott immár harmadszor, közben azt érezte, hogy egyre idegesebb lesz, gyorsul a pulzusa és izzad, nagyon izzad, de nem azért, mert augusztusban ez normális, hiszen eddig jól érezte, kellemes hűvös lengte be a bódét, nyoma sem volt a forróságnak. – Van csoportos kedvezményünk is! Esetleg diákok? – megijedt a saját hangjától, de főleg, hogy összevissza beszél. – Ó! Bocsánat! A diákot nem gondoltam komolyan… – igyekezett menteni a menthetőt.

– Come? Cosa ha detto? Spiacente! Ma non parlo ungherese. – hadarta a nagydarab öltönyös fickók közül a legnagyobb, a legijesztőbb, aki végig szenvtelen arccal rágózott, miközben a másik kettő csak csendesen mosolygott.

a helyszín közelében (fotó: kirandulastippek.hu)

– Zoli! – ordított ki ekkor az ablakon a csapott vállú szakállas srác. – Zoli! – ismételte meg, és a hangjából tisztán ki lehetett hallani a reménykedést. – Sorry! Just a minute! – mondta a nagydarabnak, aki alig észrevehetően bólintott. Egy kopott farmernadrágot és agyonmosott, kinyúlt zöld pólót viselő alak jelent meg hirtelen a semmiből.

– Mi a baj testvér? – kérdezte, majd nagyot szippantott a már szinte teljesen leégett cigiből, csoda, hogy nem égette meg nyelvét a parázs. A csapott vállú szakállas srác megkönnyebbült, itt a felmentő sereg!

– Azonnal keresd meg a Mariannt, most aztán csillogtathatja a tudását! Ez a három muki olaszul karattyol, nem tudok velük mit kezdeni. Siess!

– Nem lesz gond, testvér! Megoldom. – nyugtatta a zöld pólós a csapott vállú szakállas srácot, aztán olyan gyorsan tűnt el, ahogy az előbb megérkezett, és csak reménykedni lehetett, hogy tényleg segítségért ment.

– Andiamo! Andiamo! – igyekezett sürgetni a történéseket a nagydarab, de inkább barátságosan, mint fenyegetőzve. – Abbiamo solo dieci minuti, faremo tardi!

– Only one minute! – intette türelemre őket a csapott vállú szakállas srác és nagyon bízott benne, hogy Mariann villámgyorsan előkerül. Bízott benne, ismerte az egyetemről, tudta, hogy ambiciózus csaj és imád ismerkedni. Ha Zoli megmondja neki, miért van rá szükség, repülni fog.

A sor már kezdett kicsit zúgolódni, percek óta nem történt semmi, a hátul állok csak annyit érzékeltek az egészből, hogy valamit szerencsétlenkednek a pénztárnál. Ráadásul megjelent másik három arc is, akik nem törődtek a senkivel, a sorrenddel legkevésbé, hanem egyből a bódé felé indultak. Kettő közülük szintén öltönyt viselt, igaz lényegesen rosszabb szabásút, mint az olaszok, a harmadik tag meg egyenruhában volt. Tányérsapkájának közepén a krumplirózsa helyett semmivel sem összetéveszthető vörös csillag virított. Mondanom, sem kell, hogy az elégedetlenség ellenére senki nem szólt, a sor engedelmesen húzódott félre, még véletlenül sem akarták akadályozni a jövevényeket. Azok fegyelmezetten megálltak a három nagydarab öltönyös mögött.

– Mariann! – csillant fel a szeme a csapott vállú szakállas srácnak. – Nem hiszed el mi van itt! Sorra jönnek mindenféle figurák! Te tudsz valamiről? Fellépők lehetnek? – bökött oda a nagydarab öltönyösök felé.

– Kiderítem, ne izgulj, Lackó! – mosolygott rá Mariann, és a csapott vállú szakállas srác tudta, hogy szerelmes a lányba.

– Oroszul is tudsz, ugye? Mert azok meg tuti szovjetek… – szólt utána, de Mariann ezt már nem hallotta meg. A lány kedélyesen beszélgetni kezdett az első csapattal, akik hevesen gesztikulálva magyaráztak neki valamit, és a parkoló felé mutogattak. Kis idő múlva a szovjet nagydarabok is becsatlakoztak a beszélgetésbe, és ők is kifelé sűrűn tekingettek a bevezető út irányába.

A csapott vállú szakállas srácnak most tűnt csak fel, hogy mindentől távol volt egy hatalmas lezárt terület, amit sok-sok felfegyverzett rendőr vett körül. Egymástól kellő távolságban két autó parkolt, egy hatalmas fekete kocsi, aminek valószínűtlenül hosszú volt az orra, és egy kisebb fehér, ami meg inkább valamilyen cirkuszi járműre hasonlított.

A lány ekkor gyors léptekkel visszatért és szigorú arccal csak annyit mondott.

– Nyissátok fel a sorompót azonnal!

– És a jegy? Engem kicsinálnak, ha ingyen beengedek valakit. Ha egy tucat lóg be, akkor meg főképp. – makogta sápadtan a csapott vállú szakállas srác.

nyolcvanháromban (fotó: Képes Sport)

– Ne értetlenkedj már! Csak csináld, amit mondok! – vágta rá határozottan a lány, és egyértelmű volt, hogy nem viccel. – Kapsz két jegyet a Monsters of Rock-ra, ha akarod elmegyek veled… – lágyult el egy kissé.

– Szeretlek! – mondta a csapott vállú srác könnybe lábadt szemmel és már nyitotta is a sorompót.

– Én is te bolond – felelte a lány, – de amit most látsz, azt felejtsd el egy életre.

*

A ’91-es nyíregyházi FFOTT nálam mindent vitt. Húsz éves voltam. Láttam az üde Bálint Antóniát egy boxringben beszélgetni valamelyik nagyeszű rádióssal vagy tévéssel pár méter távolságból, pedig előtte csak a tévében volt szerencsém hozzá, meg persze az újságokból, ahol lehozták a pucér képeit. Voltam Republic koncerten, ahol a nagy hullámzásban egy adott időpillanatban alattam is volt három ember, de rajtam is feküdtek legalább ennyien, és nem hogy nem halltam meg, még a szemüvegem sem tört össze.

És persze örök élmény marad, hogy elrepül fölöttünk a pápa, mikor Máriapócsra tart. A súlyos tömegben egy lepedőbe csavart srác járta a felvert sátrak között kialakult spontán utcácskákat, vállán egy stilizált kereszttel. Repül a pápa! – ordítottuk elrévült arccal, és a köztünk járó Jézus Krisztus, mert biztosan ő volt, csak somolyog csendesen.

Ő tudta, hogy a nagyszínpad mögött, egy jelentéktelen kék sátorban Mihail Gorbacsov és maga II. János Pál pápa beszélte meg a világ nagy dolgait.

Bizony, bizony! Ilyen dolgok történtek meg a kilencvenes évek elején Magyarországon, egész pontosan Nyíregyházán! Nem hiszitek? A ti bajotok! Én ott voltam!

*

Az 1991-92-es bajnoki szezon egy hét múlva kezdődött. Az ETO-nál a Veszprémből hazacsábított Glázer ült a kispadon, aki magával hozta akkor a fél csapatot is, így lett győri futballista Bimbó, Bognár, Plotár, Rugovics és Végh Zoli, no meg bónuszként kölcsönbe megszereztük a Volán SC-től Urbán Flórit is. Hatalmas reményekkel vágtunk neki annak az idénynek is, de a nagy akarásnak nyögés lett a vége, a tizenegyedik pozícióban zártunk, pedig a klubvezetés dobogót várt és még a Nemzeti sport szerint is jók lehettünk volna legalább az ötödik helyre.

Talán az volt a baj, hogy abban az évben sem játszhattunk a Nyíregyházával, a Szpari ugyanis ’84 óta az második ligában nyüglődött. Aztán talán a pápalátogatáskor kaphattak valamilyen áldást, mert pont abban a szezonban összejött végre az osztályozót érő ezüst a Keleti csoportban, és tizenegyesekkel kicsapták a Haladást.

A nyolc szűk esztendő alatt azért volt egy találkozó, mégpedig idegenben a kupában.

*

1988. február 28.

MNK nyolcaddöntő

Nyíregyházi VSSC – Rába ETO 3-4 (1-1)

Nyíregyháza: Tóth – Szobonya, Drobni, Boda, Ács – Szarka, Selyem, Buzsik (Deli) – Váczi, Gere, Csehi II (Nagy L.). Edző: Tóth János

ETO: Boros – Csonka, Hlagyvik, Pecsics, Turbék – Csongrádi, Rubold, Nagy T. – Szabó (Mörtel), Handel, Hajszán. Edző: Győrfi László

Gólok: Nagy L. (2), Csehi II illetve Szabó, Nagy T., Hajszán, Handel

*

Bizonyos értelemben megint ki-ki meccs jön, mert amennyiben kikapunk a Nyíregyházától, akkor ők biztosan előznek minket. Ráadásul, ha emellett nyerne a Csákvár és a Vác is, akkor mehetnénk vissza a tizenkettedik helyre, de erre még gondolni sem szabad! Távozz tőlem, sátán!

Az azért reményt keltő, hogy az NB II-ben egyelőre száz százalékosok vagyunk a Szparival szemben (3/3) és közben 2017-ben volt egy roppant simán behúzott kupaderbi is. Ebben a szezonban sem egy oroszlánbarlang a városi stadion, hiszen nyert ott a Budaörs, a ZTE, a Csákvár és a Vác, a győzelmek meg inkább a kötelező kategóriába tartoznak. Ez alól talán csak a Békéscsaba elleni klasszikó jelent kivételt, amin megidézték a Wembley-t, 6-3-ra nyert a Nyíregy. Nyugalom, pánikra semmi ok, a mesterhármast jegyző Pekár már Kövesden van!

Srácok, jó lenne visszatérni a tavaszi nyerő szériához! Nem várom, hogy vágjatok egy négyest, jó lesz a szokásos sima 1-0-is.

a példa lehet ragadós