Bubu King

hanyag elegancia (kép: Labdarúgás)

Mészáros Bubu Ferenc ma hatvankilenc éves.

Van abban valami különleges, hogy éppen a költészet napján ünnepeljük őt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy igazi művésze volt ennek a gyönyörű játéknak. Kisgyerekként láttam a pályán és sosem feledem, amikor alig egy méterrel a gólvonal előtt tekergette a labdát a dereka körül, a legnagyobb nyugalommal

Bubu a sokszor meg nem értett zseni legjobb példája.

Isten éltesse még sokáig!

[Az alábbiakban a Képes Sport 1985-ös és 1986-os számaiból szemlézek.]

*

[a kedvenc]

Bozsáky Éva [Csehszlovákia, Dunaszerdahely, Nemesszeg utca] arra kéri az Ismeretlen Sporttársat, hogy küldjön neki egy Mészáros Ferenc-képet. „Cserébe elküldöm Tigana képét.”

(1985. február)

[az ember]

Verebes József vadonatúj Ford Sierrája és Mészáros Ferenc bébi Mercedese úgy parkolt egymás mellett a Fáy utcai stadion játékoskijárója mögötti üres területen, hogy a két autó közé egy hajszálat sem lehetett volna csúsztatni. Az edző és kapus váltott még néhány szót, aztán a Sierra, amilyen bánatosan egy autó gördülni tud, kiporoszkált a főbejáraton. Mészáros előbb még felugrott néhány percre a csapat autóbuszára, mondott néhány bíztató szót a többieknek, aztán szélesre tárta a Mercedes ajtaját, úgy invitált, szívesen elvisz, ahová csak akarom. Úgysem tudna most hazamenni, mondta, életében talán kétszer szégyellte úgy magát mint most! Hogy éppen itt, ahol felnőtt, ahol mindenki ismeri, és (talán) szereti is, érje olyan szégyen, hogy csapatával beleszalad egy ötösbe, s kilencven perc alatt jószerivel más dolga se legyen, mint kivenni a labdát a háló valamelyik sarkából, s tehetetlenül nézni, hogy egy év munkája és minden reménye oszlik a semmibe.

a földön is úr (fotó: labdarúgás)

– Stílszerűbb lenne Trabanttal távozni…– mondja, miközben szlalomozunk a hazafelé tartó szurkolók sorai között, az idegek azonban nincsenek kötélből, túl friss még ennek az ötösnek az élménye, az agyközpont a lábnak kifutásra, vetődésre, lendülésre ad inkább utasítást, mintsem a kuplung, a fék vagy a gáz összehangolt kezelésére. A Lehel út végén ki is állunk egy kicsit a sorból, hiába, nem megy tovább… Feri az ötödik cigarettára gyújt, a lehető legkisebb hangerőre állítja a Worlds-t vinnyogó F.R. Davidet, majd, mint akiből egycsapásra szállt ki minden erő, a kormányra borulva mondja:

– Úgy jöttünk a Vasashoz, hogy nyerünk, s ha nyerünk, akkor miénk a bajnokság is… Mert ez így lett volna… Kiszámítottuk! Én úgy ismerem a Vasast, mint a tenyeremet, engem ők nem tudnak meglepni. Egész héten Verebes Józsival együtt könyörögtünk mindenkinek: nehogy megijedjen, semmi ok a pánikra, azért, mert nyertek Debrecenben, még nem kell előttük hasra esni. Az első húsz percben a mi szokott módunkban lerohanjuk őket, aztán mire felébrednek már… vége a meccsnek. Erre mi történik? Úgy kezdünk, hogy Weimper Pista előtt szabad az út a kapuig… Paripa, lőjjjjj! Ordítottam keresztül  apályán. Ezerből ezerszer ilyen helyzetben ballal akkorát rúg a labdába, hogy egy hétig kell utána foltoznia hálót. Most? Visszavette a labdát, csinált egy cselt, leszerelték. Már akkor tudtam, ha most mi kapunk gólt, akkor végünk van… Mert ez a futball már csak ilyen játék! Ha mi vezetünk 1-0-ra, akkor talán a javunkra egy ötös a vége…

A gombnyomásra működő hamutartó újabb csikket nyel el feneketlen gyomrában, aztán index, kuplung, sebesség, gáz, s már vágtatunk is tovább a város felé. Magára hagyom egy kicsit Ferit a gondolataival, a magam emlékképeit próbálom sorrendbe rakni. Egy gigászi csata másodpercei elevenednek fel a maguk kegyetlen valóságában.

(Lakat T. Károly riportja a Vasas-ETO meccsről, 1985. március)

*

1985. március 9.

Vasas – Rába ETO 5-0 (2-0)

5.000 néző, vezette: Győri

Vasas: Kakas – Rácz, Híres, Balogh – Farkas, Balogh (75’ Mundi), dr. Birinyi, Csík (67’ Szíjjártó), Csorba – Borostyán, Kiss. Edző: Illovszky Rudolf

ETO: Mészáros – Stark, Rezi, Szíjártó – Szabó, Csonka, Hannich, Preszeller (46’ Turbék), Hajszán – Szentes, Weimper (46’ Vági). Edző: Verebes József

Gólok: 31’ dr. Birinyi 1-0, 41’ Borostyán 2-0, 47’ Kiss 3-0, 69’ Pecha 4-0, 78’ pecha 5-0

Kiállítás: 76’ Szíjártó

*

[a vátesz]

Az első labdafogása után azt mondtam a mellettem ülő barátomnak, hogy ennek a kapusnak mi csak spiccel és a gólvonalról rúgunk ma gólt… Akkor kinevettek, aztán ahogy teltek, múltak a percek, már nem nevetett senki!

(Hans van Breukelenről a magyar-holland után 1985 májusában)

[az elemző]

A sok-sok NB I-ben eltöltött esztendő engem már régen leszoktatott az álmok kergetéséről, meg aztán a futballélet belső valóságát is jobban ismerem annál, mintsem csodákra várjak. Nem titok, én csak és kizárólag azért maradtam még egy esztendőre Győrben, mert Verebes József is ott maradt, így aztán a céljaink, az elképzeléseink is egyformák. Az az igazság, hogy most ősszel szeretnénk robbantani! Még egyszer összeszedjük magunkat, s megmutatjuk országnak, világnak, hogy az ETO több, mint jó csapat… Nekünk akkor lesz igazán jó ez a bajnokság, ha az újonnan igazolt játékosok zökkenő nélkül illeszkednek a csapatba, a régiek pedig úgy játszanak, mint a bajnoki címek megnyerésének idején. De azt is tudjuk, hogy ránk most már csak akkor nem legyintenek lemondóan a szurkolók, ha a nemzetközi porondon is bizonyítunk. Nagyon reménykedtünk, hogy a sorsolásnál most majd végre lesz némi szerencsénk, erre kapunk egy olyan csapatot, mindjárt az első fordulóra, mint a Bohemians Praha, amely rúg egy ötöst a Videotonnak… Persze ha túljutunk rajtuk, akkor annál visszhangosabb lesz a siker!

(1985 nyarán arra a kérdésre, hogy milyen a jó futballbajnokság?)

engemet mentő nem visz el az tuti (fotó: Képes Sport)

[a hős]

A csereként beállt Honvéd csatár Csehi ugrik ki, egyedül vezeti végig a labdát az ETO térfelén, lábában a mérkőzést eldöntő gól, amikor Mészáros kivetődik eléje, ment és… a földön marad!… Hatalmas tumultus, mentőkocsi gördül a pályára és áll meg a 16-oson belül, a játékosok jelzik… csere! Verebes ha lehet még a korábbinál is nyugodtabb. „Sarlós védjen…” mondja. Aztán Mészáros mégis marad. Két perc múlva Rubold kiharcol egy 11-est! „Most már nem veszítünk” – így Verebes, s pillanatnyi kételye sincs afelől, hogy Hannich kíméletlen ítéletvégrehajtó lesz majd. 1-1, s a hátralévő néhány perc nem más, mint felesleges, kötelező sallang. Verebes feláll, a hóna alá(!) teszi napszemüvegét, s beballag az öltözőbe. Néhány perc múlva a levonuló játékosok között én is oda tartok. Mészáros húz el mellettem, s a kérdésre, „Mi van Feri?” nem válaszol. Csak a tenyerét nyitja szét.

Az alsó fogsora van benne…

(Lakat T. Károly írása az ETO-Honvéd meccsről, 1985. szeptember)

*

1985. augusztus 31.

Rába ETO – Bp. Honvéd 1-1 (0-1)

26.000 néző, vezette: Huták

ETO: Mészáros – Csonka, Hlagyvik, Horváth, Preszeller (63’ Rezi) – Sarlós, Hannich, Rubold – Szabó, Melis (46’ Weimper), Hajszán. Edző: Verebes József

Honvéd: Andrusch – Sallai, Nagy, Garaba, Kerepeczky – Fitos, Sikesdi, Détári – Bodonyi, Dajka, Gyimesi (71’ Cseh). Edző: Komora Imre

Gólok: 27’ Détári 0-1, 84’ Hannich (11-es) 1-1

*

[a kedvenc megint]

Nem egészen értem, hogy a kapitány miért Kiprichet állítja a csatársor jobbszélére, amikor van két világklasszis jobbszélsőnk: Májer és Szabó Ottó. Helyében én Mészáros Bubunak is bizalmat szavaznék. Hajszán is beleférne a válogatott csapatba. Középcsatárban pedig szerintem egészen jó a helyzet, hiszen rendelkezésre áll Szokolai, Szentes, Melis, Dajka és Boda. Csak észre kell venni őket.

(Vermes Gábor [Győr, Bercsényi liget] olvasói levele 1986 tavaszán)

mindig irányt mutat (fotó: Labdarúgás)

[az ember megint]

Nem tartok kiselőadást itthonról azokról, akik kint szenvednek, gyötrődnek, és annyi a bajuk, hogy ki sem látszanak belőle… Most mondjam azt, hogy jók? Ez nem lenne igaz. Mondjam azt, hogy rosszak? Amikor a barátaim, a játékostársaim…

(1986 nyarán arról, hogy miért nem vállalta a Magyarország-Kanada világbajnoki meccs élő kommentálását egy étteremben?)

*

[születésnapomra]

Hatvankilec lett ma épp’

Meglepetés e sok-sok kép

Zavart kavar.

Volt nékünk sok kapusunk

De egy se közülük ily’ futball-punk

Bizony, bizony!

Szeretünk Bubu ezt tudnod kell

Gyere, mikor csak megfelel

Kapsz itt, lasztit.

Éljen jó pár évet még

És hagyja el bátran ketrecét

Siker, sicher.

Kategória: legenda, történelem
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.