tökéletes robbantás (fotó: Képes Sport)

1965. április 18.

Tatabányai Bányász – Győri Vasas ETO 0-2 (0-1)

8.000 néző, vezette: Fehérvári

Tatabánya: Gelei – Törőcsik, Hetényi, Juhos – Szepesi, Laczkó – Szabó, Menczel, Bíró, Szekeres, Szuromi. Edző: Kléber Gábor

ETO: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Keglovich, Takács, Soproni-Scheidl, Korsós, Povázsai. Edző: Hidegkuti Nándor

Gólok: 41’ Korsós 0-1, 84’ Takács 0-2

*

Kétszer találkoztunk vasárnap Tatabányán Korsóssal. Először a mérkőzés előtt, az öltözők folyosóján. Kifelé indult, hogy a többiekkel együtt bemelegítsen.

– Úgy érzem, jól megy ma a játék – mondta. –Persze kicsit idegesek vagyunk, mert a Tatabánya mindig nagy ellenfél.

Aztán eltűnt a játékos-kijáróban. 80 percen át nem találkoztunk. A lelátóról figyeltük, mit is csinál a pályán ez a középtermetű, rokonszenves, fiatal csatár.

Az első győri gólnál nagyszerűen felismerte a helyzetet, és pillanatok alatt sakk-mattá tette Geleit. Aztán láttuk, amint szögletrúgást ívelt fel jobb oldalról, partot dobott, szerelt… Egyszóval mindenütt ott volt, ahol a labda. Néhányszor kitűnően futott el, és a tatabányai védők nem tudták tartani. Volt egy elfutása, amelyik sokáig emlékezetes marad. Eliramodott a jobbszélső helyén, s úgy tálalta a labdát a befutó Takács elé, ahogy az a nagykönyvben van megírva. Aztán jött a tragikus perc, amikor ellenállhatatlanul tört kapura, és már a 16-os közelében járt, amikor Laczkó és Juhos egyesült erővel felvágta. Kintről csak annyit lehetett látni, hogy a földön maradt,  és néhány pillanat múlva ölben vitték le az öltözőbe. Sírt a fájdalomtól.

– De szeretnék visszamenni – folyton csak ezt mondta az öltözőben, pedig nem lehetett több hátra két percnél. –De jó lenne rendbe jönni a Honvéd ellen, s aztán itt a Benfica is.

Remélhetőleg vasárnap és majd a Benfica ellen újra a pályán lehet.

[Népsport, 1965. április]

*

Nos, nem csigázom tovább az érdeklődők kíváncsiságát. Bár kevéssé valószínű, hogy abban a korban az orvosi stábot, volt egyáltalán ilyen?, vagy csak egyetlen ember toldozta-foldozta az egyszeri futballisták sérüléseit?, ki tudja?, az biztos, hogy a ma ismert jeges rehabilitáció nem egy hiperszuper kütyüt, hanem egy marha nagy hordót jelentett jó sok, a jegestől vásárolt jégtömbbel megtöltve, Korsós a Budapesti Honvéd elleni bajnokin nemhogy ott volt a kezdőben, de ő rúgta az ETO vezető gólját.

Keglovich keresztbe ívelt labdájára robbant be, kibújt a centerhalf mögül, elhúzta a bogyót a kapus mellett, majd okosan a hálóba gurította azt. Az előnyt végül nem sikerült megtartani, de nem volt olyan rossz eredmény a listavezetővel szemben elért hazai iksz (1-1). Első a Honvéd, harmadik az ETO.

És azt se feledjük, hogy öt nap múlva a Benficát fogadta az ETO – természetesen Korsóssal a fedélzeten.