tükröm, tükröm (fotó: saját)

A vendégszektor üresen ásítozott. Biztosan kimaradt az 1-es busz, hasított belém a felismerés, és hirtelen bevillant a kihalt Pápai út, ahogy elindultam a stadion felé, a sivár buszmegállóval, a láncfűrészeket és búvárszivattyúkat árusító bolttal szemben, ahol három nyugdíjasnak látszó néni vívott reménytelen harcot az elemekkel, látszott rajtuk, hogy nem most álltak be a repedt plekszi tető alá, már tucatszor elolvasták a világítós falon, hogy elempé, és szidták a rendszert, nem azt persze, hanem a buszost.

Most, hogy senki sem állt a hotel előtti ketrecben, senki sem lengetett semmilyen lobogót, és nem csipeszelt drapériát a WKW-s molinó mellé, most tűnt fel először, hogy a betonlépcső bizonyos részei sárgára vannak festve. Nyilván a biztonsági előírások miatt, de akkor is, milyen jól mutatott volna mellette a vendégek u8-as csapat kék-sárga egyen melegítőben, kisdobokkal felszerelve és zúghatott volna cincogi hangon a hajrágyirmót, azonban nem csak az eső esett keservesen, hanem a Nyúl Pétert is ismételték az HBO-n, pont a meccs időpontjában, így érthető, hogy nem jött el senki.

Talán az esernyőjükbe kapaszkodó nyugdíjasnak látszó nénik eljöhettek volna, ha már a bácsik is inkább otthon maradtak, és néztek valamit a tévében, no nem a Nyúl Pétert, hanem az M3 hűlt helyét, nyomogatták a távirányítót serényen, nem hiszem el, sziszegték egyszerre, kedden még itt volt a Szomszédok, most meg csak a nagy sötétség, hát már ebben sem lehet bízni? De a néniket cserben hagyta a volán, csak áztak a repedt plekszi alatt, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve elrepültek az esernyőikkel a magas égbe, talán egészen a felhőkig szálltak és igyekeztek elzárni az eső csapját. Hiába.

Azért nem lehet könnyű Gyirmóton szurkolónak lenni, gondoltam, és egy kicsit meg is sajnáltam a sárgákat.

Te is győri vagy, nem? Akkor meg mért játszol a Gyirmótba’? – üvöltötte a második félidő közepén egy bácsi bele az esőcseppek közé, amik aztán szépen elvitték a hangot egészen az oldalvonal mellett tekergő, a labdát hiába nyomozó, és ettől láthatóan frusztrált Herjeczki Kristóf fülébe, aki ezért vagy talán másért csak kényszeredetten vigyorgott. Hatévesen igazolt a Fradiba, aztán később nyolc évet húzott le a Honvédban.

Aztán kicsit később bejött Tamás, a mi kutyánk kölyke, aki pontosan úgy kopaszodik, mint az édesapja, persze lehet, hogy csak a víz miatt tűnt olyannak az apró tar folt a feje tetején, vagy csupán a fény csillant meg csalókán a kobakon, mindegy is, mert egyből jött a múúú, meg a búúú, aztán ha labdához ért, kapott még hideget és meleget, bár az utóbbit csak apró dózisban, nem is erőltette sokáig a játékszer társaságát, így nyugodtabban peregtek számára a percek.

állóvíz (fotó: saját)

Bezzeg Marek, a mi kutyánk kölyke, nem bántotta senki szemét, igaz, ő nem ment el akkor galád módon a Vidikébe parádézni, őt mindenki szereti, barátságosan rámosolyognak, amikor a szegafrédóban üldögél, míg a többiekre inkább morognak, talán csak Leonardo nem teszi ki a fényképét az olvasószekrényre valahol a messzeségben, pedig mindenki láthatta, hogy csak egy rossz ütemű belépő volt.

Azért nem lehet könnyű Gyirmóton futballistának lenni, gondoltam és egy kicsit meg is sajnáltam a sárgákat.

Hannich mester gondterhelten járkált fel, s alá a pad előtt, nem tűnt zaklatottnak, mintha egyszer felsivított volna a hangja a délutáni metsző hidegben, mint egy tűszúrás érkezett meg a hang a nyugati B szektorba, oka nem nagyon volt rá akkor, biztosan a megszokás. Nem lesz ebből NB I, súgta a fülébe a bal vállán üldögélő dr. Jekyll, dehogynem hurrogta le máris, a másik oldalon pöffeszkedő Mr. Hyde. Ilyenkor mintha meggörnyedt volna egy pillanatra, aztán felpislantott a felette magasodó betonkuckók egyikébe, oda, ahova… izé… kereste az üvegen át a tekintetet, de nem találta, de ha mégis, csak üveges tekintetet vélt felfedezni.

Elveszett az első liga, elveszett a szüzesség. Elveszett minden?

Azért nem lehet könnyű Gyirmóton edzőnek lenni, gondoltam, és egy kicsit meg is sajnáltam a sárgákat.

*

Megcsináltuk. Megcsináltuuuk! Nem volt parádé, sőt valljuk be legalább magunknak, játék se nagyon, de hát fogjuk ezt rá az esőre, a szokatlan hidegre, a presztízsre, az erős ellenfélre, a megelőző harmincöt fordulóra vagy bármire, ami eszünkbe jut éppen, nekem mondjuk az jár a fejembe, hogy, ha nem a Gyirmót az aktuális rivális, akkor talán ki se jövök ebben a cudar időben, de közben el is szégyellem magam, hogy miért mondok ilyet, amikor tavaly a fagyhalál szélén voltam a Siófok elleni küszködéskor és egyébként sem öltöztem zöldbe, de mit csináljak, ha egyszer a késő őszi kollekciómban csak kék van meg piros, tiszta szerencse, hogy nem kedvencen a sárga, mert akkor most égtem volna, mint a rongy.

tiszta forrás (fotó: saját)

Azt mondjuk nem hittem volna, hogy ezt a meccset egy lőtt góllal meg lehet nyerni, de Miki, aki nálam ezerszer jártasabb a szerencsejátékokban, ráadásul futballozott Koroncón meg a Csanakban, ami ugyebár már majdnem Gyirmót, szóval ő megnyugtatott, hogy elég lesz az az egy dugó, sokkal nagyobb baj, hogy a Monaco ikszre áll a St. Etienne ellen. És igaza lett megint, nem is beszélve arról, hogy végül a St. Etienne is behúzta.

Sajnos az az elméletem csúnyán megdőlt, hogy a mi a bunkercsapatok ellen nem tudunk kibontakozni, de ha majd egyszer idejön a Barcelona vagy a ManCity, akkor szárnyalni fogunk, hiszen az előző szezonban is milyet parádéztunk a Kazincbarcelona ellen, nos ez a tankönyv mehet a kukába. A gyirmót ugyanis bűnrosszul játszott, de azt legalább nyílt lapokkal tette és nálunk így is fájóan hiányzott a kreativitás. Vannak ugyan sémák, amiket láthatóan tudatosan használ a csapat, például ilyenből született a gól is, amikor Nemanja meghúzta, felnézett, az alapvonaltól visszcenterezett, aztán csak az volt a kérdés, hogy érkezik-e valaki időben? Érkezett. De hol vannak a váratlan megoldások? Ezen a meccsen ebből a műfajból kizárólag Kalmár és talán egyszer Vuka mutatott be valamit a hirtelen beindulásokkal, amiket a sárgák láthatóan nem is tudtak jól lereagálni. De miért nem voltak átlövések? Elvileg csúszott a fű, ráadásul a gyirmóti ketrecben egy mini kapus állt, akinek biztos gondot okozott volna a vizes talajon az elrugaszkodás is. Hosszú felső? Csak úgy kérdezem.

A középpályánk még mindig elég vékony, a rombolásban jók a fiúk, de sajnos az építkezésnél sorra elbuknak. Vashkeba Lacika példának okáért rengeteget melózik. Ütközik ezerrel, sorra lepattannak róla az ellenfelek, de amikor labdát szerez, elébb rátekeredik a bőrre, aztán valami elképesztő halvány módon igyekszik akcióba dobni a társat. Sokszor nála olyan érzésem van, mint amikor valaki egy hosszab pingpongozás után egyszerre vált, elmegy teniszezni és az első ütéseknél szinte kitörik a keze, mert nem úgy teszi oda magát, mint ahogy kellene, nem úgy fogja az ütőjét, ahogy kellene.

lassan világosodik (fotó: saját)

De nem vagyok telhetetlen, próbálom elkapni a jót is, ezért essék szó arról az emberről, aki szépen lassan a surranó pályán haladva a csapat egyik leghasznosabb tagjává nőtte ki magát. Korábban könnyű volt őt megtalálni a szürkének álcázott játéka miatt, amit hibásan alibizésnek neveztem én is. Nem volt igazam. Nem kell feltétlenül a fényben állnia annak, aki megbízhatóan teszi a dolgát. Ott van például N’Golo Kanté esete, akit talán ebben az összefüggésben túlzás idecitálni, de mindenkit csak arra kérek, számoljon el tízig és gondolja át az ő szerepét a Chelsea-ben. Vagy a Leicesterben. Fegyelmezett mezőnymunka: biztos szűrés, az előrejáték elindítása és meglepően sokszor ott van a befejezésnél is. Ami fontos, nem akar többnek látszani, ami, és ez sokszor aranyat érhet. Tegnap azért volt egy pillanat, amikor a báb állapotából kicsit hamar, kicsit korán szeretett volna pillangó lenni, szóval azt a szabadrúgást az eső félidőben inkább felejtsük el.

Igen! Bagi Pista, rólad szólt a fenti óda.

A lényeg, hogy a könyvekbe végre bekerül, legyőztük a Gyirmótot bajnoki meccsen, ráadásul az egymás elleni összevetést is pozitív mérleggel abszolváltuk, és azt se felejtse el senki, hogy az is eldőlt: jövőre veletek ugyanitt!

Jár a taps a srácoknak.

*

WKW ETO –Gyirmót FC 1-0 (1-0)

ETO: Horváth T. 0 – Kovács 2.5, Koszó 2.5, Vukasović 3.5, Kalmár 3.5 – Bagi 4 – Múcska 2 (58’ Madarász 2.5), Vashkeba 2.5 – Szimcso 3.5, Lovrencsics 2.5 (90+1’ Szalánszki 0), Andrić 3 (71’ Szánthó 0). Edző: Herczeg Miklós

Gyirmót: Rusák – Villám, Lipták, Szilvási, Széles (53’ Présinger) – Kamarás, Nagy, Lázár (80’ Horváth R.) – Střeštík (57’ Koltai), Herjeczki – Szarka. Edző: Hannich Péter

Gól: 41’ Szimcso 1-0

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]