tuti, hogy van erre egy út (fotó: nicepik.com)

Pörög a net ezerrel, hangzatos főcímek mindenütt, a kattintás-számlálók lefagytak, az igazi hardcore hírfogyasztók albán bunkerek tervrajzai után kutatnak a gúglin, hiszen ez már nem is a világvége, hanem maga az Armageddon! Mind meghalunk, sőt a meg nem született gyermekek is, olyan pusztító csapás vár ránk, aminek nyomait még a messzi galaxisból évmilliók múlva idetévedő, a Tejút-rendszeren átutazó ufó-űrhajók kocsányos testű személyzete is szörnyülködve fedez fel, majd gázt ad és sok-sok billió csilliárdos sebességgel hagyja el a környéket, és nem kilométer per órában számolva, hanem olyan mértékegységben, amit az emberiség ép ésszel fel nem foghat, és én sem merek leírni, mert szénné égne a monitor.

Milliárdos veszteséggel zárt a Fradi.

Ezt pötyögik reszketve a klaviatúrán azok az újságírónak nevezett fantaszták, akik mélyalvásban töltötték az elmúltnyócévet, és tényleg azt hiszik, hogy ennek bármilyen jelentősége van ma Magyarországon, hogy a helyi futballgazdaság a normál piaci működés szabályait követi, hogy a valós bevételek és a tényleges kiadások bármilyen köszönő viszonyban vannak egymással. A nemzet kultúra része, mit része!, maga a nemzeti kultúra van veszélyben, a Fradika odaveszhet és akkor tényleg nincs értelme ennek az egész rohadt életnek. Uruguayban, K       enyában, Ukrajnában kezdtek adakozásba azok, akik tudják, hogy hol lakik a magyarok istene, utóbbi helyen hirtelen okafogyottá vált a krími viszálykodás, felülírt mindent az aggódás.

Mondok én valamit.

Az ETO félmilliárdos veszteséggel zárt.

Erről persze senki sem ír, nem ejtenek könnyet a pesti firkászok, talán még röhögnek is egymás között, hogy na megkapták ezek. Végre.

De még mielőtt bárkit elkapna a sikító frász, lelki szemei előtt felvillanna a gazzal benőtt stadion borzasztó rémképe, esetleg sírva futna a szelektív hulladékgyűjtő felé, hogy egy utolsó imát elmormolva belevágja az éves bérlet aprócska plasztikját a műanyagba, oda, a PET palackok és más, soha le nem bomló anyagok közé, hogy aztán egy halálugrással magát a mellette álló konténerbe, az üvegcserepek közé vesse, no, még előtte mindenkit megnyugtatok, hogy a helyzet szar, de korántsem annyira, amennyire a száraz tények alapján látszik.

A klub él és élni fog.

*

A most közzétett 2018-as beszámoló szerint az ETO Futball Sportszervező és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban ETO Kft.) a normál működéséből 387 millió forint bevételre tett szert tavaly. A szokásjog alapján ebbe a körbe a jegybevételt, a marketingtevékenységből származó pénzeket, az un. működési költségtérítést, jelentsen is az bármit és még hasonlókat sorolnak. Ez a szám pontosan 20 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Megsüvegelendő teljesítmény, különösen akkor, ha belegondolunk, hogy semmi extra nem történt a két év között, a termék semmivel sem lett jobb, a potenciális vevők köre pedig vélhetően nem változott. Mindezzel szemben állnak az anyagjellegű ráfordítások (pl. anyagköltségek és szolgáltatóknak fizetett díjak, etc.), amik csupán nyolc százalékkal emelkedtek. A személyi jellegű kifizetések (ti. bér és járulékok) meg egyenesen csökkentek közel 10%-kal, egész pontosan 58 millió forinttal. Taps a karzaton.

Az egyenleg tehát első ránézésre rendben van, azonban van még pár dolog, ami jól belerondíthat a képbe, és biza’ bele is rondított.

Egyéb bevételek. Azon tételek gyűjteménye, amire úgy tekintünk, hogy vagy jönnek, vagy nem. Sok mindent elmond a futballgazdaságunkról, hogy ez a sor jellemzően sokkal nagyobb számot tartalmaz, mint az árbevétel. Támogatások, közvetítési jogból származó jövedelmek, tao pénzek és egyéb falánkságok. No itt van egy 370 milliós hatalmas lyuk ’17-hez képest. A sportszerető önkormányzat egy laza százötvenmillióval adott kevesebbet, ami természetesen magyarázható, hiszen milyen sokba kerül egy-egy lélegeztetőgép, nem igaz?, de attól még ez a zsé hiányzik a kasszából. Aztán ott van még a tao, aminek feltöltése Győrben közel sem olyan egyszerű mint mondjuk Kövesden vagy Kisvárdán. Mert mit lehet tenni, ha az állami megrendeléseken lógó egykori névadó azt mondja, bocsi!, most nem adom azt az ötvenest, vagy egy másik cég hirtelen kitalálja, csarnokot húz fel, mert a hoki a trendi, az a huszonegyedik század sportja: még ötven mínusz. Könyörgöm, húzzanak már fel egy falat a hotel és a keleti lelátó közé, hogy legalább ne azt a monstrumot kelljen nézegetnem, amikor szögletet rúgunk balról.

Aztán legalább akkora probléma, hogy vannak a közelmúltnak finoman szólva is szürke foltjai, olyanok, amik billegnek a kreatív könyvelés és a konkrét számviteli csalás közötti vékony mezsgyén, és most szemet szúrtak az arra szakosodott embereknél, így aztán fájdalmas lépéseket kellett húzni a mérlegben. Jó hír, hogy ez így már nem jelenti a Damoklész kardját, rossz, hogy egyszeri tételként ott figyelget 177 millió terven felüli értékcsökkenés. Segítek: rontja az eredményt, nem kicsit. Belefér, nem igaz? A böhöm nagy, német rendszámú fekete Q7-es azért jól mutat valakinek a segge alatt.

A vége 453 millió forint veszteség.

Brutálisan nagy szám, én akkor kezdek lottózni, ha legalább ennyi a főnyeremény. Azonban nincs ok rövid távon a pánikra, mivel 2019-ben a tulajdonos már kétszer emelte a tőkét (400 MHUF+55 MHUF), így aztán kinullázta a negatív egyenleget. Nekem ez a lépés inkább az elköteleződést mutatja, mint az esetleges menekülést a rossz üzletből.

Dicsérni jöttem, nem temetni, de jó volna már egy dinamikus és előremutató pénzügyi sztoriról beszámolni – természetesen a parádés sportsikerek mellett. Például arról, hogy a száguldó gazdaság helyi nyerteseinek is fontos életben tartani ezt az egészet, ahelyett, hogy beállnak a sorba és mindenféle műmájer projekektbe ölik a pénzt.

Hahó Győr! Lenne itt egy tradicionális klub! Kicsit savanyú, de a miénk. Nem hiányzik senkinek? A Fradikánk mindig a hóna alá fognak nyúlni fent. Mi csak magunkra számíthatunk.

[Az adatok az e-beszamolo.im.gov.hu oldalról származnak.]