Hullámok tetején

erő, izom (fotó: Nemzeti Sport)

A vizibicikli békésen ringatózott a tó közepén. H. élvezte a csendet és a magányt, bármerre nézett, csodálatos táj képe tárult elé. Erősen sütött ugyan a nap, és még csak egy kisebb ernyő sem volt nála, de egyáltalán nem zavarta az erős sugárzás. Tegnap óta volt úton, sokkal rosszabbakat is megélt már. Az éjszaka például egy hatalmas hajó bukkant fel egyszerre a semmiből, nem került hozzá túl közel, de az oldalvízének hullámzása kis híján felborította. Volt egy pillanat, amikor a bicikli majdnem teljesen az oldalára dőlt, a bal fele bele is merült a hideg vízbe, de aztán hirtelen elillant a tó ereje, és ő gond nélkül folytathatta a hajókázást. Azt hitte, csak elaludt és álmodta az egészet, de akkor észrevette, hogy nedves a nadrágja, ráadásul a telihold fénye mellett látta ellebegni az egyik táskáját a vízben.

Évek óta tervezte már a kalandot, de nem mert sose belevágni. Amikor jobban végiggondolta az ötletet, mindig arra jutott, hogy tiszta őrültség, felesleges veszélynek teszi ki magát és tulajdonképpen miért is? Amikor a barátnőjének, M.-nek beszélt róla először, ő előbb érdeklődve végighallgatta, aztán szelíden megsimogatta az arcát és csak annyit mondott: – Hülye vagy, de ezért szeretlek. Aztán amikor látta rajta a komolynak tűnő elhatározást, már durvább szavakkal igyekezett elvenni a kedvét a megvalósításról. – Ha megcsinálod, elhagylak! Ezt csak olyan látszatfenyegetésnek szánta, mert nem hitte el, hogy H. valóban elindul. Nem olyannak ismerte meg az elmúlt két évben.

Most azonban nem volt, aki miatt visszakoznia kellett volna. M. pár hete elköltözött, azt mondta nem biztos magában és ez így nem működik, nem akar fájdalmat okozni, különben is H. sokkal jobbat érdemel nála. Azért barátok még lehetünk – forgatta meg H.-ban a kést még utoljára. – Hát persze bazmeg! – üvöltötte H. kétségbeesetten, mikor M. becsukta maga mögött az ajtót, végleg. Napokig ki sem lépett az utcára, a cégnél azt mondta, hogy beteg, ami egyébként igaz is volt, persze nem úgy, hogy azt a TB támogatná. M. nem sokkal utána összecuccolt G.-vel, aki informatikusként dolgozott egy multinál, nagyon okos fiú volt, de arra azért ő sem számított, hogy M. az első közös estén bejelentse: – Gyereket várok tőled!

Mikor H.-nak végre összeállt, hogy hol is járhatott M., amikor bevallása szerint csapatépítésre ment, tudta, hogy most kell végre megcsinálnia. A keszthelyi buszon döcögve lepergette a közös életük fontos pillanatait M.-mel, aztán úgy csinált mintha tényleg lenne a testében egy valós Delete gomb, amit minden teketóriázás nélkül megnyomott és máris jobban érezte magát. Ilyen egyszerű lenne?

Egyből a strandra ment, ismerte a helyet hiszen gimis kora óta minden nyáron itt töltött legalább egy hetet a haverokkal. Zs. szüleinek volt Vonyarcon egy kisebb nyaralójuk, de az ottani strandot nem igazán szerették, ezért minden alkalommal átbumliztak Keszthelyre. Zs. már akkor is nagyvonalú volt, bár ez a jelző inkább a szüleire, a menő orvos házaspárra volt jellemző, hiszen megengedték, hogy Zs. rendszeresen ott szórakozzon a barátaival. Mindent csinálhattok, de a házban tilos a cigaretta, mondta bandi bácsi, Zs. apja, ez az egyetlen szabály. Ha ma történne mindez, azt mondanánk: good deal. Zs. most Pesten ügyvéd, bármilyen ügyet megcsinál a haverjainak ingyen, az idők nem változnak.

– Egy vizibiciklit szeretnék. – mondta H. a köszönés után azonnal a kölcsönző stégjén unottan üldögélő srácnak.

– Mennyi időre viszi el? – pattant fel a fiú és H.-nak csak most esett le, hogy ő tényleg a kölcsönző alkalmazottja, mert ekkor vette észre a cég infantilis logóját a póló hátán.

a szín adja magát (fotó: hiveminer.com)

– Mennyire lehet?

– Egy óra, két óra, fél nap. – sorolta gépiesen a fiú a lehetőségeket.

– Hosszabb időre nem? – kérdezte H. ingerülten, de aztán elnézést is kért azonnal a türelmetlenségéért.

A fiú meglepődött, tanácstalanul megvakarta a fejét, aztán gyorsan telefonált egyet.

– Ha leteszi kaucióba a félnapos ár ötszörösét, viheti a bicajt, aztán ha visszajött, elszámolunk. Így megfelel?

– Tökéletes – vágta rá H. – azt a zöldet szeretném.

Először a hangokra lett figyelmes. Nem foglalkozott velük különösebben, elég ideje volt már a vízen, hozzászokott, hogy a feje fölött állandóan sétarepülők húzzanak el. Most azonban nem távolodott el a berregés, sőt, mintha egyre hangosabb lett volna. Felcsúsztatta a baseball sapkáját, felnézett az égre és akkor látta meg a hatalmas helikoptert. Pontosan fölötte volt, olybá tűnt, hogy áll, de közben forgatta hatalmas lapátkerekeit. H. riadtan ült fel a vizibicikliben. A motorcsónak körülbelül tíz méterre volt tőle, méltóságteljesen közeledett felé, a csónakban egyensúlyozó két rendőr azonban már kevésbé volt méltóságteljes. A helikopter zöreje miatt nem hallhatta őket, de azt látta, hogy mindkettőnek mozog a szája és hevesen gesztikulálnak. Amikor melléértek rögtön telibe találta az egymás szavába vágó két ordibáló hang.

– Mit csinálsz itt te barom! – mondta az egyik. – Meg akarsz halmi? – tromfolt rá a másik.

  1. maga is meglepődött, hogy mennyire meg tudta őrizni a nyugalmát. Előhúzta az ülés mellett heverő hátizsákját, kivett belőle egy sálat és öntudatosan felemelte.

– Meccsre megyek. Héttől Siófok-ETO! Hol vagyok most? Nem lehetek már olyan messze…

A két rendőr egyszerre temette a kezébe az arcát és huppant vissza motorcsónak padjára. Az egyikük a rádióján mondott valamit, amire a helikopter éles kanyart vett és elrepült, a társa közben gázt adott, majd köszönés nélkül elhúztak.

Talán a zavarodottság volt az oka, de nem a part irányába, hanem egyenesen a Balaton közepe felé hajóztak.

*

Hét évvel ezelőtt, és most nem egy népmesei fordulat jön, szóval pontosan hét évvel ezelőtt az első osztály negyedik fordulóját játszották. Az ETO-t a régi szép hagyományoknak megfelelően a Balaton partjára szólította a sorsolás, hogy az átlagosnál nagyobb nézősereg előtt játszhassa le soros bajnokiját.

jó példa ragadós, ugye?

A vége mázlis győzelem lett. Akkor még nem tudhattuk, hogy egy fantasztikusan záródó szezon egyik fontos állomása volt a siófoki derbi.

*

2012. augusztus 18.

FGSz Siófok – Győri ETO 2-3 (1-1)

1.000 néző; vezette: Fábián

Siófok: Szatmári – Kiss Zs., Nyári, Fehér, Fodor – Kecskés, Egerszegi (66’ Windecker) – Cokić (46’ Pál), Kiss M., Sipos (81’ Molnár) – Dajić. Edző: Horváth Károly

ETO: Stevanović – Švec, Lipták, Lang (62’ Pátkai), Dinjar – Kamber – Varga (85’ Andrić), Střeštík (74’ Kronaveter), Trajković, Koltai – Dina. Edző: Pintér Attila

Gólok: 2’ Dajić 1-0, 23’ Varga 1-1, 57’ Kamber 1-2, 87’ Nyári 2-2, 90+1’ Kamber 2-3

*

Augusztus közepe van. Igaz, hogy ez most csak a második liga, de a Siófok és az ETO összecsapása most is más, mint a többi meccs. A köztévé ezt nem érti, de ott sok mást sem értenek, így érthető, hogy a Soroksár-MTK-t tették képernyőre. Nem kellenek a számok. Mi mindenesetre kapaszkodjunk meg abban a tényben, hogy ez is a negyedik forduló lesz, mint anno.

A négyes nem feltétlenül népmesei szám, de a fenébe a konvenciókkal! Húzzuk be a mai meccset is, aztán meg se álljunk a…

Babonás vagyok, nem írom le.

Kategória: felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.