Hogyan születik a futballedző?

erős Tandori utánérzés (fotó: eszak.hu)

– Jöjjön csak be, Gyuri! – igyekezett a mindenható elnök bátorítani a hatalmas bőrajtó előtt az egyik lábáról a másikra álló szőke fiatalembert – Járt már nálam, nem kell úgy megijedni. Na, ne csinálja már!

Valóban. Nem ez volt az első alkalom, hogy a klubház első emeletét uraló irodába kellett mennie, de most mégsem akaródzott átlépni a küszöböt. Nem szerette azt a helyet, már csak azért sem, mert annyira ízléstelenül és eklektikusan rendezték be, amit józan ésszel el sem lehet képzelni. Mintha az lett volna a cél, hogy minél kisebb helyre zsúfoljanak be minél több dolgot, de még véletlenül sem úgy, hogy azok passzoljanak is egymáshoz stílusban, színben, vagy bármiben. Jól elfért ott egymás mellett a herendi utánzat, az Ecserin vásárolt Mednyánszky kép, a műpálma, de még egy korhűre stilizált kard is lógott a falon, ami különösen jól mutatott a ’62-es gyártású Csepel teherautó bőrözött kormánya mellett. De most nem ez volt a visszafogottság oka. Tartott tőle, hogy olyat fognak mondani neki, amit nem szívesen hall. Egész nyáron olyan furcsán viselkedtek vele. A bajnoki ünneplés után mindenki elment nyaralni két hétre, de amikor visszajöttek a játékosok, hozzá senki sem szólt. Együtt készült a többiekkel, az edzőmeccseken is játszott, de valamiért kívülállónak érezte magát. Megöregedtem volna? Már nem kellek? – cikáztak fejében a gondolatok, mikor a tréning után lezuhanyozott, és egyedül üldögélt az öltözőben, de aztán elhessegette a baljós gondolatokat. Most azonban újra előjött belőle a bizonytalanság, amit az is megerősített, hogy előtte lépett be a szobába a szakosztályelnök és vele együtt az edző.

– Jó napot! – vetette oda félszegen, mikor becsukta maga után az ajtót.

– Mióta is van nálunk, Gyuri? – vágott bele az elnök minden különösebb sallang nélkül.

– Ha azt a zuglói egy éves kitérőt nem vesszük, majdnem tíz éve – felelte és miközben ezt kimondta, maga is elcsodálkozott, hogy milyen hosszú ideje szolgálja már a klubot.

– Majdnem száznyolcvan meccs… – mormolta maga elé az elnök, amiből rögtön kiderült számára, hogy az előző kérdés nem volt más, mint szimpla udvariaskodás, hiszen pontosan tudta a választ – az nagy idő, Gyuri, maga egy igazi legenda nálunk.

– Azért ez túlzás, Imre bácsi – motyogta közben nem tudta eldönteni, hogy merre nézzen zavarában.

– Csak semmi szerénység! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon az elnök – Magát mindig meg fogjuk becsülni.

Szóval erről van szó. Megköszönik neki az eddigieket és felajánlják az u9-es csapatot. Hát nem, akkor inkább elmegy Vecsésre még egy kicsit levezetni és esetleg belevág valamibe az üzleti életben, most van meg a lehetőség. Azt mondják, eljöztt a vállalkozások ideje.

– Most meg min jár az esze? – először nem is vette észre, hogy neki szólnak, annyira belemerült a saját gondolataiba. Az elnök kérdőn nézett rá, ő meg csak bambán bámult maga elé.

– Hogy mi lesz a Honvéd ellen… – hirtelen ötlettől vezérelve igyekezett az első bajnokira terelni a szót, már csak két hét volt hátra a szezonnyitóig.

 

színtévesztők komoly hátrányban (fotó: boon.hu)

– Látja! Ezt szeretem magában, Gyuri! Az alázatot. Kevesen vannak mostanság, akik így viszonyulnak a munkahelyükhöz – egy kicsit maga is meglepődött, hogy munkahelynek nevezte a csapatot. Hiába, ez már az új idők szeleit jelezte. – Erről akartunk magával beszélni. János! Vázolnád?

– Nem könnyű beszélnem – vette át a szót az edző, ő pedig elkerekedett szemmel figyelt rá, most már végképp nem tudta mi jöhet.

– Gyuri! Együtt csináltuk végig az előző idényt, és amit az elején vállaltunk, teljesítettük. Csepelnek megint elsőligás csapata van és ebben elvitathatatlanok a te érdemeid – hadarta és látszott, hogy szeretne gyorsan túl lenni az egészen. – De már harmincöt vagy…

– Nekem mennem kell! – vágott közbe sértődötten és az ajtó felé indult.

– Gyuri! Ne menjen sehova! – szólt utána az elnök határozottan. – Hallgassa végig Jánost, kérem!

– Szóval arra gondoltunk – folytatta most már bátrabban János -, hogy maradnál a keret tagja és mellette nekem segítenél pályaedzőként.

– És játszhatnék is?

– Ha szükség van rád, akkor igen, de inkább a tarcsiban számítunk rád. Ráfér a fiatalokra, hogy valaki a pályán is szemmel tartsa, terelgesse őket.

– Nem is tudom…

– Edzőt csinálunk magából, Gyuri! – vette át a szót újra az elnök – Én látom magában a spirituszt, hogy maga sokra viszi még. Azt akarom, hogy sok évvel később majd nekem köszönje meg, hogy elindítottam a pályán!

– Nem is tudom…

– Ne okozzon csalódást, Gyuri! Csepel bízik magában! – nem úgy tűnt, hogy itt most helye van a vitának. – Végeztem! Tízre jönnek hozzám a kosarasok – zárta rövidre az elnök.

– Akkor majd én megírom a papírokat – szólt közbe a szakosztályelnök, aki végig ott ült közöttük, de senkinek sem tűnt fel a jelenléte.

*

1989. augusztus 25.

NB I-es tartalékbajnoki mérkőzés

Csepel SC – Rába ETO 5-0 (3-0)

350 néző; vezette: Győr

Csepel: Vámos – Ungi, Horváth M., Makuszovich, Gálhidi (Novakov) – Farkas, Kuczmog, Miller – Jakab, Hamar, Hara (Jezsek). Edző: Galbács Pál

ETO: Weller – Farkas, Dóka, Polócz, Németh – Varga, Csollány (Korsós), Árpási – Dupcsik (Kelemen), Varsányi, Horváth T. Edző: Kováts Csaba

Gólok: Hara, Ungi, Gálhidi, Hamar, Horváth M.

*

Egy nappal később, hogy a Csepel tarcsi csúnyán elverte az ETO-t, a Kazincbarcikai Vegyész 1-0-ra nyert az NB II második fordulójában a Kinizsi ellen Debrecenben a helyi legenda Asszony Béla góljával. Kettőből kettő. Mámoros szezon volt az a 89-90-es a Barcika számára, hiszen a végén a második helyen zárt és osztályozót vívhatott a Honvéddal az NB I-ért. Szűk különbséggel lemaradtak ugyan a nagy álomról, de arrafelé most is emlegetik a Májer – Kondás, Sztahon, Lipcsei, Budai – Balogh, Deszatnik, Búza – Kalmár, Csipke, Asszony tizenegyet.

Mivel akkor az első osztályban a Csepelnek legjobb esetben is csak az osztályozóra volt sansza ahhoz, hogy valahogy esetleg bennragadjon az első osztályban, biztos vagyok benne, hogy az edzők fél szemmel figyelték, mi zajlik eggyel lejjebb.

Gálhidi, Kazincbarcika. Was this the beginning of a beautiful friendship?

*

Most mindenesetre Gálhidi mester csak valahol a lelátón üldögélhet, mivel a Kécske ellen összeszedett egy piros lapot, amit az FB egy meccses eltiltással honorált. Hogy ez előny nekünk? A szívem szerint igen, de az eszem azt mondja, hogy piszkosul nincs jelentősége. Egyébként is amondó vagyok, hogy figyeljünk saját magunkra. A feladat egyáltalán nem egyszerű, mert a Barcika egyáltalán nem az a kamikaze csapat, ami ellen öröm futballozni.

 

A Siófokon bekapott gyomros után azonban gyorsan kellene javítani, mert a felizzó futball-láz amilyen hirtelen feltámadt, olyan sebességgel el is illanhat a nagy büdös semmibe, ahogy a közismerten kényes győri nézősereget ismerem. Nem is beszélve arról, hogy egyre rosszabb lesz az idő…

Hajrá ETO!

Kategória: felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.