ha nagy a szükség, közel a segítség (fotó: saját)

A teremben úgy helyezték el a székeket egymás mellett, hogy azok egy szép szabályos kört alkossanak. Huszonhét szék. Mindegyiken volt egy A4-es fehér lap, rajta hatalmas fekete számok. Az 1-es volt a legkisebb és a 97-es a legnagyobb, de nem sorrendbe rakták le gondos kezek azokat a lapokat, hanem szabálytalan összevisszaságban. Egy üresen világított, bár az alaposabb szemlélő azért láthatta, hogy azon is van szám, valami áttetszett a fehérségen, csak éppen megfordították a papírost. Ezen túl semmi más bútordarab nem volt a helységben, csak a csupasz fehér falak, amitől az egyébként is hideg levegő még dermesztőbbnek hatott. A mennyezeti neonokat nem kapcsolták föl, csupán egy véletlenszerűen beállított állólámpa pislákolt a sarokban, ami misztikus sárgás fényt bocsátott ki magából, és ami pont arra volt elegendő, hogy aki betéved, ne menjen neki a székeknek. Csönd volt, kísérteties csönd. A szomszédos irodákból ugyan kiszűrődött némi halk zörej, például a klaviatúra halk koppanása, egy elfojtott köhögés, ceruza sercenése a papíron, de leginkább csak visszafojtott sóhajokat lehetett hallani. Kísértetház.

Ekkor a nyitott ajtón berepült egy légy és egyenesen a sárga fény felé tartott. Többször is megkerülte az izzót, viselkedését hivalkodónak is nevezhetnénk, mivel zümmögése csúnyán belerondított a szépen megkomponált összképbe. Talán a szomszédos állatkertből keveredett át, korábban az oroszlánok ketrecében körözött a reggeli etetéskor bedobott fél csirkék megmaradt torzói fölött, aztán a mámortól megszédülve úgy dönthetett, hogy kitágítja a teret, világot indulni lett kedve és így repült át a friss fű illatát ontó pályát átszelve a klubházba. Most pedig itt van ez az ismeretlen valami, ami fényes és közelebb érve még meleg is, egyszóval izgalmas, jó lenne közelebb kerülni hozzá, jobban megismerni. Szinte égeti a szárnyát, ha közvetlenül mellette repül el, de nem hagyja békén nyugtalan kíváncsisága. Közelebb, még közelebb! Ez a sorsom, gondolja pontagyával, és egyszerre meg is lepődik, hogy mik meg nem fordulnak csöpp fejében, hogy egyáltalán vannak gondolatai, de aztán az idilli állapot megszűnik, visszatér a sivár valóságba és bamba képpel száll neki a hosszúkás égőnek, hogy aztán élettelen és félig elporladt teste a szürkészöld padlóra hulljon és eltűnjön a szőnyeg durvára szőtt szálai között. Bevégeztetett.

A csöndet egy másodperc alatt lopják el. A borzas hajú mágus miközben szemüvegét igazgatva lép be a szobába, majd miután érzékeli, hogy nincs bent senki, ugyanazzal a lendülettel fordul is ki, minden előzmény nélkül ordítja bele a hosszú folyosóba, hogy mi vaaan?, nem tíz órát beszéltünk meg, baaazmeg? Az irodákban izgatott mocorgás kezdődik, aki bátrabb, kidugja a fejét az ajtaján, de már húzza is vissza, sőt mi több, kulcsra zárja azt, nem is egyre, hanem legalább kettőre, kétségbeesetten próbálna elbújni, visszamenekülni a biztonságosnak tűnő magányba, de titkon attól fél, hogy egyszerre balta éle hasítja fel a bőr bevonatot. Meg fog ölni, tuti meg fog ölni… Valaki nem bírja tovább a feszültséget és úgy dönt, hogy feláldozza magát, látott valami hasonló jelenetet a kedvenc sorozatában, tisztán emlékszik rá, hogy bátor tette után milyen megbecsülés övezte a hőst, neki meg már úgyis mindegy, ezért aztán éles sikollyal kirohan, végigfut a folyosón, majdnem elbotlik a műpadló közepén tátongó hézagban, ami még két hete keletkezett, mikor valaki elejtette stikában használt elektromos cigarettáját, mekkora balhé lett belőle istenem!, de nem esik el, csak azt tudja, hogy a sarokig el kell érnie, onnan már minden rendben lesz. A lelkiismerete azonban nem engedi, hogy lassítson, meg sem áll az öltözőig, ahol minden erejét összeszedve csak annyit tud kipréselni magából, hogy itt van…, megjött…, nagyon mérges…, elkéstetek… Amikor az utolsó szót is kinyögi, hosszan eldől a földön, mindenki azt hiszi, hogy meghalt, de nem, csupán elaludt, ami azért meglepő, mert súlyos álmatlanságban szenvedett már hetek óta.

induló állapot (fotó: saját)

Körben ülnek, mind a huszonhatan, csak egy szék üres a lefordított lappal, mindenki megtalálta a helyét, a szemük lesütve, komoran nézik a szőnyeget, nem mernek felpillantani, még így is érzik a borzas hajú mágus súlyosan perzselő tekintetét. Dobol az ujjával, senki sem tudja, hogy min, talán a falon, hiszen nincs bent egy asztal sem, aztán belekezd.

Itt vagyok, mert hívtak. A küldetésem titkos, senkinek sem szólhattok, hogy találkoztunk, ha valaki vét e szabály ellen, azt kicsinálom. Nem viccelek! Ismertek. Tudom, hogy baj van, pöcsök! Nem kell hozzá több éves tapasztalt, nem kell hozzá nagy tudás. Láttam az utolsó három meccset és hánytam! De komolyan! Nem viccelek! Megfeküdtétek a gyomromat. Nem szégyellitek magatokat? NEM SZÉ-GYEL-LI-TEK MA-GA-TO-KAT??? Ha azt hiszitek nem értek a futballhoz, hát nagyon tévedtek. Én mindenhez értek! Ez nagyon egyszerű kérdést teszek fel nektek. Akartok sikeresek lenni, faszfejek? Nem hallom! Akartok sikeresek lenni??? Akkor azt csináljátok, amit mondok. Nem lesz könnyű, ennyit ígérhetek. Négy nap múlva megint meccs, ráadásul benne lesztek a tévében! Nem csak apátok meg anyátok fog látni, hanem mindenki aki valaha is ismert benneteket. Kilencven perc. Csak rólatok fog szólni! Az ellenfél nem számít, csak magatokra koncentráljatok! Vágjunk bele! Először is. Zsolt! Kristóf! Viktor! Ti most hagyjátok el a helységet és menjetek át az ügyvezetőhöz, most többet nem mondhatok. Viszlát! Lacika! Hol vagy? Mi? Vaszil? Magyarországon vagy, bazmeg! Lacika! Ne csúszkálj, mint egy bolond! Gábor külön kérte, hogy ezt mondjam el neked. Ha mégis, ebbe a kezembe, látod?, veszek egy kalapácsot, és szép módszeresen eltöröm a térdkalácsodat. Ne pofázz vissza! Én így dolgozom. A többieknek: fussatok, fussatok, fussatok! Gegenpressing, forchecking, gerrymandering, faszomtudjaming! Hogy pontosan merre, azt majd Gábor elmondja egy óra múlva, de állítólag ti ezt már tudjátok. Tudnotok kell! Most röviden ennyi. Fogjátok meg szépen egymás kezét, csukjátok be a szemeteket és mondjátok utánam: én vagyok a legjobb!, én vagyok a legjobb!, ÉN VA-GYOK A LEG-JOBB!!! Most ennyi, menjetek! Mi a picsa! Beleléptem valami szarba! Mi ez? Egy döglött légy? Pfúj, undorító! Hogy takarítanak itt? Na húzzatok kifelé!

*

„A két élvonalba igyekvő csapat játéka az NB II-es szintet sem nagyon ütötte meg, az ETO két pontos akciójának köszönhette a győzelmet.”

Vajda Györgynek egyáltalán nem volt igaza, amikor ezt az összetettnek tűnő, de lássuk be, rém egyszerű mondatott belepüfölte a gépbe. Nem tudom a szerkesztő miért lett szerelmes a gondolatba és engedte, hogy végső konklúzióként ez álljon a tudósítás végén, de még egyszer mondom: Vajda Györgynek nem volt igaza.

izomból, fölfelé (fotó: saját)

Nem volt egy világbajnoki nyolcaddöntő, a színvonal nem verdeste az eget, de mégis mit várunk, amikor az elsőligásnak csúfolt játszadozásoknál is simán látni több agyatlan keresztlabdát, aminek a végén bedobással jön az ellen a térfél közepén? Nekem speciel tetszett, amit láttam és ez nem azért volt, mert hétköznap lévén kisebb esélyem volt delíriumos állapotba kerülni este nyolcra. Mindenkit megnyugtatok, ha ez lett volna a feladat, megcsinálom. Két tisztes iparos csapat tette a dolgát, az meg nem a mi hibánk, hogy ezúttal a Vasas valamilyen rejtélyes oknál fogva rosszul kalibrálta be a motivációs skáláját és lehet, hogy ők úgy gondolták, amit előadnak az minimum egy nyolcas a tízes számrendszerben, csak közben valamiért a mutató lement mínusz hatra a nulla helyett a kiindulási helyzetben. Ajvé!

Mi ellenben robotoltunk és ha többnyire péklapáttal is akartuk elkapni a pillangót, olykor-olykor a futball igazi arcából is mutattunk be apró elemeket. Ilyennek tekintem a két gólt például, amik egyébként arra is bizonyságul szolgáltak arra az örök 9igazságra, hogy a futball alapjában rém egyszerű játék. Mert vegyük csak az első találatot, amikor a térülő-forduló Vashkeba egy hirtelen meglátástól vezérelve (Múzsa csókja?) egyszerre az ellenkező irányba húzta a bőrt, és így máris fasza helyzetbe került a jól belépő Nemanja. Benne volt a levegőben egy ilyen végkimenet? Kevéssé. Tanult alapjátékról lehetett szó? Gyanítom. Mennyi időre volt szükség a ziccer kialakításához? Öt másodperc? Nagy túróst: három! A második dugó talán annyival szebb, hogy ott Szimcso már akkor elindított egy valószínűtlenül hosszú és lendületes, ellenben tudatos és végtelenül jól megkomponált sprintet kábé harminc méterre az alapvonaltól startolva, amikor szerintem Regő még csak a labdaszerzés gondolatával játszott el a túloldalon. Az akció végén mégis minden a helyén volt. Csak sajnálni tudom, hogy a poszt lehetőségei korlátozottak és egy nagy interaktív táblán nem tudom lerajzolni és levezetni az egészet. Legyen elég egy szó: tanári produkció.

A maradék nyolcvannyolc perc meg csak lecsorgott valahogy, de azzal a biztos tudattal, hogy itt baj nem lehet, Szanyó Karcsi titkos fegyvere, ha egyáltalán volt olyan, csúnyán besült, a szép számmal megjelenő Vasas-ultrák szomorúan konstatálhatták, hogy a kedvencek inkább a képzetlenségükkel tűntek ki, ami sajna sokszor okozott az ütemtelen belépők után látványos szabálytalanságot. A sportbarátság okán Birtalan indolens taposását ezúttal nem hozom fel, de azért megjegyzem, nagy kár volt érte és piszok szerencse, hogy Kalmárnak nem lett nagyobb baja.

Akkut problémának tűnik a tizenegyes. Vári a Siófok ellen bemutatta a beszari-tötymörgős stílt, most Horváth Zoli a tökös-bevállalós dél-amerikai iskolával próbálkozott. Az eredmény ugyanaz. Ha kérhetem, legközelebb legyen egy erős és pontos félmagas kísérlet bármelyik kapufa mellé. Természetesen befelé. Regő, esetleg?

ülő legenda (fotó: saját)

Végül egy szolgálati közlemény! Ha valaki megmondja, hogy ki volt az a labdaszedő srác, aki a szünetben húszból húszszor úgy kanyarított be jobbról szögletet vagy beadást, egyre megy, ahogy az a nagykönyvben megvan írva, és ahogy a meccsen élesben senkinek sem sikerült, az kap tőlem egy sört. Komolyan! Nem viccelek!

*

WKW ETO – Vasas FC 2-0 (2-0)

1.580 néző; vezette: Erdős

ETO: Horváth T. 0 – Kovács 3.5; Vukasović 2.5, Vári 3, Kalmár 3 – Vashkeba 4 (70’ Hidi 0), Charizopulos 3 (81’ Borbély 0), Bagi 3.5 – Szimcso 4.5, Andrić 3.5 (75’ Horváth Z. 0), Szánthó 4. Edző: Boér Gábor [A Csapat: 3.5]

Vasas: Radoš – Szivacski, Viczián, Tóth, Hajdú – Kovács M., Hinora, Szatmári – Daróczi (57’ Rétyi), Birtalan (57’ Balajti), Király. Edző: Szanyó Károly

Gólok: 25’ Andrić 1-0, 38’ Szimcso 2-0

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]