Erről a meccsről talán elég annyit leírni, hogy 3-3-4-es szerkezetben álltunk fel, ami már a nyolcvanas évek elején is szokatlanul merész húzás volt, különösen, ha egy nemzetközi kupameccs kapcsán merül fel az ötlet.

És majdnem bejött!

*

Nagyon jól, gyorsan, korszerűen játszó csapatot ismertem meg, és igazán balszerencséjük van, hogy épp velünk kerültek szembe a győriek. Az angol, az NSZK, a belga és az olasz bajnok kivételével már most is mindenkit legyőzhettek volna – de hát ilyen a labdarúgás… [Arie Haan, a Standard Liège középpályása]

Már a liège-i találkozó alapján is tudtam, hogy a Rába jó csapat, de hogy ilyen harcos erényeket csillogtató, remek játékra is képes, arra nem számítottam, ötgólos előnyünk tudatában eleinte nyugodtan ültem a kispadon, de az idő múlásával, az események láttán egyre idegesebb lettem. Mi azért nem tudtuk a szokott játékot nyújtani, mert a győriek ezt egyszerűen nem engedték. Gerets kiállítása és a harmadik gól után féltem, hogy katasztrófa következik be. Örülök, hogy túl vagyunk a találkozón, mert nem vagyok biztos abban, hogy ha újra kellene játszani a két mérkőzést, akkor is mi jutnánk tovább.[Raymond Goethals, a Standard Liège edzője]

*

1982. szeptember 29.

Bajnokcsapatok Európa Kupája, 1. forduló visszavágó

Rába ETO – Standard Liège 3-0 (1-0)

25.000 néző; vezette: Solakidis (GRE)

ETO: Kovács – Csonka (69’ Szijjártó), Mile, Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa – Szabó, Szentes, Szepesi, Hajszán. Edző: Verebes József

Standard: Preud’homme – Dalangre, Daerden, Gerets, Poel, Plessers – Vandersmissen, Haan, Grundel – Tahamata, Wendt (58’ Sciascia). Edző: Raymond Goethals

emlékszik 1982. szeptember 29-re, Eric? (fotó: rtbf.be)

Gólok: 38’ Szentes 1-0, 57’ Hajszán, 69’ Burcsa

Kiállítás: 57’ Gerets