– Meséld el, hogyan volt, papa!

– Fáradt vagyok, Stèph’!

– Megígérted, ha hazajössz, elmeséled.

– Tudom, fiam, de most majdnem összeesek.

– Mindig ezt mondod…

– Ez nem igaz! Miért vagy ilyen, Stèph’?

– A suliban mindenki azzal jön, hogy nekem nincs is rendes apám.

– Tényleg? De miért?

– Mert mindig a mama jön értem, ő visz mindenhová. Hiába mondom, hogy te is vagy, de nem hiszik el.

– Gyere ide és ülj szépen mellém, Stèph’! Mérges vagy rám?

– Igen, papa! Szombaton meg vasárnap sem vagy itthon. Alig játszol velem.

– Tudod, hogy nekem hétvégén is dolgoznom kell.

– Dolgozni, papa?

– Igen, Stèph’, a futball is munka.

– Az, hogy focizol, az munka?

– Igen, fiam! Sokkal keményebb, mint gondolnád.

– A fiúk szerint nem az. A foci játék. Mi is focizunk a szünetekben, aztán meg suli után. Akkor mi is dolgozunk?

– Bizonyos értelemben igen.

– Jó. Akkor majd megmondom Xavièrnak, hogy kérjünk érte pénzt.

– Megfontolandó ötlet. De mégis kitől kérnétek pénzt? Szokták nézni a meccseiteket?

– Nem igazán. Tudod, a Parc de Milanba járunk, ott nem szoktak sétálni az emberek.

– Látod! Nem is olyan egyszerű ez!

– Akkor most elmeséled?

– Miért olyan fontos ez neked?

– A mama mondta, hogy mikor megszülettem, nem sokkal utána kellett elutaznod és te nem is akartál menni.

– Nem szerettem volna itthon hagyni a mamát, egyedül veled.

– De végül mégis elmentél.

– Igen, mert a csapatnak szüksége voltrám. Huszonegy éves voltam még csak, nem mondhattam nemet. Egyébként is csak három napról volt szó.

– Milyen volt az az ország?

– Érdekes. Igazából nem sokat láttam belőle. Szinte csak a pályára emlékszem, meg arra a rengeteg emberre.

– És ők milyenek voltak? Olyanok, mint mi?

– Persze! Elképesztő volt a hangulat. Úgy szurkoltak, mintha az életük múlt volna rajta. Még most is borsózik a hátam. Bezzeg itt…

– Na és mi történt?

– Jók voltunk. Semmi jele nem volt annak, hogy veszíthetünk. De aztán az első félidő végén elkezdett esni.

– És?

– És semmi. Nagyon csúszott a fű. Én ilyet még sosem tapasztaltam. Mintha mézzel öntötték volna fel a pályát. A szünet után jött egy hosszú labda, csak el kellett volna rúgnom, de nem engedelmeskedett a lábam. Alig bírtam megállni.

– Aztán?

– A csatár kilépett és lőtt. Danielről még kijött a labda, de pont egy másik támadóhoz pattant, ő meg berúgta az üres kapuba…

– Nem a te hibád volt, apa! Csúszott a fű.

– Ha máshogy lépek, talán el tudtam volna valahogy kanalazni…

– Ne emészd ezen magad, apa! Nem a te hibád volt.

– Tudom, Stèph’. Daniel egyből mondta is, hogy fel a fejjel, Gabet!

– Tizenkét éve volt, apa! És holnap megint mentek külföldre. Most sikerülni fog!

– Hadd öleljelek meg, fiam!

– Apa! Ha nagy leszek, én is futballista leszek!

– Jól meggondoltad ezt, Stèph’?

– Igen, apa. De én nem védő leszek, hanem csatár, aki sok-sok gólt fog rúgni!

– Nem tudom, hogy jó ötlet-e, fiam. Annyi rendes foglalkozás van a világon.

– Így lesz, apa!

*

„A szünet után, nyilván a pihenőben kapott fejmosás hatására rákapcsolt a Rába, s az 53. percben megszerezte a vezetést. Az addig hibátlanul játszó Chapuisat 20 méterre a kaputól a csúszós talajon elvétette a labdát. Győrfi kiugrott, a kifutó kapusba lőtt, de a kipattanó labdát Korsós a 11-esről nagy nyugalommal a bal alsó sarokba lőtte. 1:0”

A huszonkét éves Pierre-Albert Chapuisat a Lausanne-Sport legendája, aki különböző időszakokban közel 300 meccset játszott a csapatban. A párharc előtt alig két hónappal fia született. Stèphane Chapuisat-ból szintén focista lett, hírnevet elsősorban a Borussia Dortmundnál eltöltött évek alatt szerzett magának. Stèphane tizennyolc évesen mutatkozott be a Lausanne-Sportban, ahol három szezont húzott le, hogy aztán tizenöt év múlva visszatérjen, és aktív pályafutását ott fejezze be 2006-ban.

Abban az idényben az édesapja volt a Lausanne-Sport másodedzője.

*

1969. október 1.

Európai Vásárvárosok Kupája, 1. forduló, visszavágó mérkőzés

Rába ETO – Lausanne-Sports 2-1 (0-0)

12.000 néző, vezette: Kessler (osztrák)

ETO: Tóth dr. – Orbán – Keglovich, Horváth, Izsáki – Somogy, Kiss – Varsányi, Győrfi, Korsós (66’ Nagy), Magyar. Edző: Mészáros József

Lausanne: Gautschi – Hertig, Chapuisat, Weibel, Loichat – Dürr, Polencent, Hosp – Zapella, Vuilleumier (46’ Kaeser), Clude. Edző: Roger Vorlanthen

Gólok: 53’ Korsós 1-0, 60’ Somogyi, 64’ Dürr