ahová csak akarod, barátom (fotó: blog.arduino.cc)

Harmincegy éves vagyok, igazán megérdemlek egy kis fényt.

Garas megcsinálhatta volna, de Garas elizgulta. Csak be kellett volna rúgnia. Jó, ő még gyerek, nála belefér, szerintem még sosem volt ilyen éles helyzetben. Ha egy kicsit higgadtabb…! Pedig laza a srác, elhihetik, de ez más. Ordít tízezer ember. Teli torokból üvöltik, hogy rúgd be!, rúgd be! Tizenegy méter. Mi az? Semmi. Beamon majdnem ekkorát ugrott, barátom! Én is szoktam edzésen rúgni büntetőt, és tudják miért? Hogy tudjam, milyen érzés nekik. Hát apám! Kívülről marha egyszerűnek tűnik, de valójában iszonyú meló. Olyan, mintha összenyomna a távolság. Ott állsz a mészpont előtt, fogod a labdát, leteszed a földre, igazgatod, fölegyenesedsz, hátra sétálsz, megállsz, és csak akkor nézel a kapus szemébe. Ez a titok. Ha hamarabb találkoznak a tekintetek, akkor nyerek, akkor kilesem a gondolatát, és ha nem rúgja meg erősen, akkor megfogom. Most Garas elsiette. Letette, megigazította, felnézett és csak utána hátrált. Hiba. Ki is hagyta. Sebaj. Most nekem kell lezárni. Ki ez a srác? Az 5-ös? Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna meccs közben. Azt sem tudom, milyen lábas… Mindegy. Koncentrálni! Nézz ide! Nézz ide! Nézz már rám! Leteszi, megigazítja és… felemelte a fejét! Villant a szeme, de nem érdekel. Jobbra fogja rúgni. Biztos vagyok benne. Látom, hogy fél. Reszket a lába, esküszöm. Látom, hogy fél! Mit csinál? Kimegy a körívig? Mire a labdához ér elfárad. Ez csak színház, ezer százalék, hogy csak színház. Ő még nem tudja, de én már igen: jobbra fogja rúgni. Gyere! Gyere már! Vetődés. Megvan!

Harmincegy éves vagyok, igazán megérdemeltem már egy kis fényt. Remélem a Juvét vagy az Intert kapjuk, esetleg az Ajaxot, és nem valamelyik brusztos német csapatot.

*

1974. október 2.

UEFA Kupa, 1. forduló, visszavágó mérkőzés

Rába ETO – Lokomotiv Plovdiv 3-1 (3-1,3-1,3-1) tizenegyesekkel: 5-4

10.000 néző, vezette: Taylor (angol)

ETO: Földes – Varga, Pozsgai, Sebők, Izsáki – Varsányi, Somogyi, Póczik (87’ Horváth) – Pénzes, Stolcz, Glázer. Edző: Farsang Ferenc

Plovdiv: Kamburov – Bosakov – Yankov, Balabanov (46’ Kyuchukov), Stamboliev, Georgiev – Ivanov (84’ Dimitrov), Bonev – Vasilev, Kichekov, Kurbanov. Edző: Ivan Manolov

Gólok: 4’ Kichekov 0-1, 24’ Sebők 1-1, 25’ Pénzes, 28’ Glázer

Tizenegyesek: Stolcz 1-0, Kurbanov (x),Pozsgai 2-0, Bonev 2-1, Somogyi 3-1, Dimitrov 3-2, Glázer 4-2, Kichekov 4-3, Horváth (x), Georgiev 4-4, Sebők 5-4, Stamboliev (x)

*

„A bolgárok vezető gólja mellbevágóan hatott, zavart támadt a csapatjátékban. Később lehiggadtak a játékosok és azt játszották, amit kértem. Ezzel »visszaadtuk a sokkot«, a vendégeknél támadt rövidzárlat, és ezt sikerült eredményesen kihasználni. Szünet után gátlólag hatott játékosaimra az a tudat, hogy nem szabad gólt kapniuk, ugyanakkor túl gyorsan akarták befejezni az akciókat. Örömmel tölt el a továbbjutás, az, hogy töretlen volt a csapat harci kedve, kifogástalan az erőnléte. Az ilyen forró hangulatú találkozók edzik meg a csapatot.” [Farsang Ferenc]

„A gyorsan elért gól után magamban már azt latolgattam, hogy számunkra melyik ellenfél volna a kedvezőbb a második fordulóban. Aztán védelmünk 5 perces megingása elég volt, hogy elveszítsük tetemes előnyünket. Szinte érthetetlen előttem, hogyan lehet olyan százszázalékos helyzeteket kihagyni, melyeket Bonev és Kichekov kihasználatlanul hagyott. Ehhez még hozzájárult a két elhibázott 11-es, így búcsúzni kényszerültünk. Csak saját magunkat okolhatjuk, hogy így végződött. Gratulálok a győrieknek, további sikereket kívánunk nekik!” [Ivan Manolov]