mindenki szépen megáll (fotó: saját)

A mumus megint itt van, Imre inda House!

A mérkőzés előtt komoly meglepetést okozott, hogy Boér mester a kezdőbe jelölte Soós Imrét. A bizonytalanságot csak tetézte, hogy az MLSZ Adatbank az szerepelt: 15-ös számmal Vári Barnabás fog szerepelni. Az élesebb szeműek azonban már a melegítésnél kiszúrták, hogy az a kopasz, nem az a kopasz. Eddig is szállingóztak hírek arról, hogy a csapatot igazából az ügyvezető állítja össze, de arra azért senki sem számított, hogy Soós ennyire öntörvényű és ilyen mértékben belenyúl a csapatba. Ezek szerint úgy érezte, hogy abban van a legkisebb kockázat, ha Dvorschák, Gengeliczki és Vukasović hiányában ő játszik centerhalfot, Boér pedig jobb híján rábólintott az őrültnek tetsző tervre. Lelke rajta.

Soós mozgása szerencsére energikusnak bizonyult, egyáltalán nem látszott, hogy emberemlékezet óta nem futballozott élesben nagypályán. A kezdőcsapat páros gyakorlataiban nem vett ugyan részt, de ettől függetlenül szorgosan sprintelgetett, aztán eleresztett egy tizes sorozatot úgy huszonötről, amiből hétszer a pipába talált, míg három alkalommal majdnem eltörte a felső lécet, úgy trafálta telibe az alumíniumot, hogy a durranás szinte elnyomta a hangszórókból üvöltő popzenét és a fényszórók felett békésen szunyókáló galambok is riadtan menekültek az Ipacsatorna felé. Gyurákovics sok mindent megért már, de most csak pislogott, a labdaszedő gyerekek meg szabályosan ledermedtek, aztán gyorsan autogramot kértek Soóstól, aki mosolyogva írta alá a cetliket. A kezdő sípszó előtt nem sokkal aztán kicsit elvonult Makra pályaedzővel, akinek élesen gesztikulálva magyarázott valamit, majd levette a melegítő felsőjét és már ott is termett az oldalvonalnál, hogy csapatkapitányként vezesse fel a zöldeket.

Az első percek inkább a budafoki kapu előtt teltek, ígéretesen indult a játék. A Soós-Bagi tandemnek nemigen volt dolga, ha úgy esett, békésen és hihetetlen eleganciával adogattak hátul, aztán egy csapásra megindították a csapatot előre. A nézők elégedetten dőltek hátra, Soós magabiztosságát látva egyesek már-már az új Hlagyvikot vizionálták. Félreismertük, ismerték el a büfé előtt tömörülő néma ultrák, akik közül egyesek haladéktalanul beregisztráltak a hajragyor.hu oldalra, ahol aztán egymást túllicitálva, sűrű mea culpa mellett írták az istenítő posztokat a csúnyán félreismert ügyvezetőről. Így lett a Geci Sósból, Imi, ne adj isten Imre bácsi.

Aztán eljött a kilencedik perc…

Kósza vendégtámadás bontakozott ki a baloldalon, aminek a végén Góhér ívelte középre a labdát. A hosszan szálló bőrt Soós elvétette az ötösön belül, és a váratlan helyzet sajnos Horváthot is készületlenül érte, aki csak nézte a pettyest, amit Ihrig-Farkas könnyedén sodort pár lépésről a kapuba. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy ugyan hibázott a középső védő, mondjuk ki a nevét bátran: Soós Imre, de ez igazából kapushiba volt, mert ennyire közel a hálóőr az úr. Persze a károgóknak már ennyi is elég volt, hogy rögvest Soós ellen próbálják hangolni a közönséget. Egyelőre sikertelenül. A bekapott gól ugyan kissé megfogta a társaságot, de Soós lankadatlanul lelkesítette a többieket, és lankadatlanul rugdalta föl a labdát a támadóharmadba, amit a vonal mellett fel s alá sétáló Boér egyetértően nyugtázott.

fények össze meg vissza (fotó: saját)

A szünet várakozással telt, mindenki kíváncsi volt, hogy vajon mit főz ki a kabinban Soós, hiszen nem volt kérdés, hogy ez most az ő meccse, ez most róla szól. A srácok mindenesetre úgy jöttek ki az öltözőből, hogy itt és most mindenkit szétszednek és ebben nagy szerepe volt a nem létező gallérját olyan szerbesen feltűrő Soósnak, aki elsőként rohant ki a pályára.

Aztán eljött a negyvenhetedik perc…

A félpályán pattogott a labda, amit Soós messziről és nagy lendülettel igyekezett megszerezni. Csúnyán elszámította magát azonban, az ellenfél egyből indíthatta gyors ellenakcióját, a fehér mezes Kovács Dávid gyakorlatilag az ő üresen hagyott helyén lépett ki, azonban nem tudott túljárni Horváth Tamás eszén, mivel a portás hihetetlen bravúrt bemutatva hárított. Ez a ballépés egyértelműen a hihetetlen győzni akarás számlájára írható, ami inkább erény, mit hiba, arról nem is beszélve, hogy végül nem lett az akcióból gól. Persze most sem maradt el a suttogó propaganda. Mit akar ez?, tette fel a kérdést jól hallhatóan X., miközben kikérte a sörét, de a józan többség szerencsére lehurrogta.

Aztán eljött az ötvenötödik perc…

A baloldalon Soós bukott el egy nyerhetőnek tűnő futópárbajt a tizenhatos előtt, majd csak üggyel-bajjal, de szerencsére még a büntetőterület határa előtt pár centivel szabálytalanul megállította az ellenfél játékosát. Jogosan villant a sárga, a szabadrúgást pedig hála isten elkapkodta a Budafok. Biztos, hogy a belső védőnek kell a szélsővel versenyt futnia?, tehetjük fel a jogosnak tűnő kérdést, ugyan hol mászkált a jobb-bekk? Az meg milyen parádés, hogy még a vonal előtt faultolt? A hajragyor.hu hirtelen elérhetetlenné vált, nyilvánvalóan ukrán hekkerek lepték el az oldalt, akik Vashkeba hiánya miatt indítottak túlterheléses támadást. A balgák nem tudhatták, hogy öt sárga miatt nincs a keretben a jó Vasyl.

Aztán eljött a hatvanötödik perc…

Az első gólnál hihetetlenül szerencsés Ihrig-Farkas kevergetett a tizenhatoson belül, majd valamilyen isteni sugallatra lövésre szánta el magát. Egyértelműen kétségbeesett próbálkozásról volt szó, mintha egy pillanatra egy másik csapatsport meccsén képzelte volna magát, és azt hitte volna, lejárt a támadóidő, vagy befújják ellene a passzívot. A labda valószínűtlen ívet járt be, a fizika minden törvényének ellentmondott a mozgása. Olybá tűnt, hogy az egyik skybox-ban ott ül vigyorogva egy misztikus varázsló, kezében egy mágikus távirányítót szorongat, és gonosz játékot űz. A pettyest egyenesen a mit sem sejtő Soós kezéhez vezeti, ahonnan nagy csattanással pattan a semmibe. A bíró persze nem látja az esetet, de a segítője, akit egyértelműen bedelejezett a varázsló, jelez neki, és innen már nincs visszaút, fütyül a rigó, tizenegyes. Soós tehetetlen, tudja ő már, hogy kívül került téren és időn, az egész világ egy hatalmas piros lap, amit neki mutatnak. Nem omlik össze,sietve, de büszkén hagyja el a játékteret, nem fog kezet senkivel, de ez nem a tiszteletlenség jele, igyekeznie kell, neki dolga van, most már immár az irodában, kimutatások, levelek, prezentációk, számlák, miegymás.

sötétbe borult (fotó: saját)

És mi történik a lelátón? A tehetetlen düh ismét felhorgad, megint jönnek a jól ismert rigmusok, majd a mindent elsöprő konklúzió: Soós takarodj!

Tényleg csak ennyi mondanivalónk lenne? M’ért kell megspórolni a gondolkodást, m’ért kell ennyire feketén vagy fehéren nézni a világot?

Hajrá ETO!

*

WKW ETO – Budafoki MTE 1-3 (0-1)

1.120 néző, vezette: Nagy

ETO: Horváth T. 2.5 – Kovács 2.5, Bagi 2.5, Vári 1, Kalmár 3 – Charizopulos 1.5 (55’ Lovrencsics 2.5), Hidi 2 – Gránicz 2.5, Andrić 2.5 (62’ Simon 2), Szánthó 3 – Horváth Z. 2 (69’ Szabados 0), Edző: Boér Gábor

Budafok: Póser – Opavszky, Króner (46’ Vaszicsku), Romić, Góhér – Micsinai, Oláh (66’ Margitics) – Ihrig-Farkas, Kulcsár (53’ Horváth R.), Szabó – Kovács D. Edző: Csizmadia Csaba

Gólok: 9’ Ihrig-Farkas 0-1, 66’ Kovács D. (11-es) 0-2, 76’ Lovrencsics 1-2, 90+1’ Szabó 1-3

Kiállítás: 65’ Vári

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]