Utolsó roham

az ünnep oly’ szép (fotó: thekrazycouponlady.com)

A régi Spar parkolója dugig tele autókkal. Hétfő délelőtt van, alig múlt kilenc. Az üzletben hosszan várakozom, hogy végre elférjek a gondolák között szanaszét hagyott bevásárlókocsik mellett és végre megvegyem azt a három doboz szaloncukrot, amiért balga módon betértem ide. Ráadásul nincs mogyorókrémes, pedig legalább tizennyolcszor kutattam át a polcokat, szinte egyesével néztem végig az összes gyártó termékeit. Azt olvastam valahol, hogy Afrikában vészesen fogy a kakaó termőterülete, meg valami betegség is tizedeli az állományt, aminek következtében az sem kizárt, hogy pár év múlva nem lesz csoki, ami gyakorlatilag egyet jelent a világ megsemmisülésével, de a mogyoróról nem írtak semmit, akkor meg mi van? Jó, azt megértem, hogy az Erős Pistás limitált széria és csak bizonyos helyeken lehet megvenni, szigorúan előjegyzést követően, esetleg szerencsés emberek íróasztalára kerülhet belőle egy doboz, tökéletes megvilágításban, olyan fészbúk-konform módon, no de a mogyoróval mi történt? Ananászos, kajszibarackos, zserbós, erdeigyümölcsös, meg még ki tudja milyen tököm-bököm ízesítés. Kösz nem! Most komolyan írjak a Jézuskának, hogy last minute pottyantson még a fa alá? Vagy rendeljek az AliExpressen, hátha eljön még huszennegyedikéig egy konténernyi bizbasz Rotterdamba, amiben még pont elfér az én szaloncukrom, két zsák mobiltok, meg három doboz foszforeszkáló műanyag horgászcsali mellett, ami nyilvánvalóan nyomokban sem tartalmaz mogyorót, mármint nem a horgász cucc, de mégis olyan az aromája, mintha most szedtem volna a kertben a belevalót? Most mondhatja bárki, hogy mér nem veszek kilóra valamelyik utcai árustól, ott áll nála hegyekben a sok kulináris csuda, lassan ott tartunk, hogy kikeverik nekem a kívánt kombinációt, nincs az a kérés, amit ne teljesítenének. Hamburgeres van? Hogynepersze! Kér bele hagymát? Csak a felébe, mert a gyerek rosszul lesz tőle vagy jó esetben telefingja a szobát és oda az áhitat. Kilenckilencven. Rablók ezek, de ezt már csak magadban, mert beszari vagy és nem tárcsázod egyből a NAV-os haverodat azzal, hogy lenne itt valami. Miközben bosszankodtam és megalkuvó módon kiválasztottam két mandulakrémest, azt legalább én megeszem, faszán rám parkolt két nénike, hogy aztán kábé tíz méterrel odébb beszéljék meg, hogy miként megy a sora Rolandkának Tromsöben. Ráérek baszki, ki van írva a szabi, de tényleg most jött el az ideje a magyar egészségügy egyébként valóban égető kérdéseinek megoldására, mert Rolandka abban lett kész, hogy rezidensként nullahuszonnégyben kellet helytállni az SBO-n és közben még a bicaját is ellopták a zárt parkolóból. Nem igazi Csepel volt, csak ráírta, de hát azoknak csak a fém kellett, Magduskám, és még csippentett is a szemével Irmuska. Tudod kik, ugye? A migráncsok, érted?

Tulajdonképpen nem is kéne már ilyenkor dolgoznia senkinek. Na persze a boltosoknak igen. Egyrészt az nem is munka. Csak állnak, meg dumálnak, szóval olyanokat csinálnak, amit mindenki más otthon. Bizonyos szempontból örülniük kellene, mert ezért még pénzt is kapnak, arról nem is beszélve, hogy ha kitalálják, hogy teszem azt megesznek két szalámis kiflit, csak fogják a cuccot, aztán odamennek a pénztárhoz és mindenkit beelőzve kifizetik. És tuti kedvezményük is van. Még dumálnak is egymással, hogy a franc essen beléjük, miközben te már izzadva állsz ott télikabátban tíz perce és már majdnem te jössz, de akkor vigyorogva bepofátlankodik Henriett a zöldség-gyümölcsről, akinek a köpenyén rothadt barack bűzölög, legyen mindörökké átkozott, zárás után meg változzon gyömbérré vagy póréhagymává. De nekik ott kell lenniük a boltban, hogy mi többiek vásárolhassunk, költhessük a pénzt szarásig, folyjon csak az ÁFA bele a költségvetés bugyrába, hogy aztán legyen belőle kátyú, meg alig luxos közvilágítás, de semmi esetre sem nyolcezerötszázas futballstadion. Már csak egy hét van karácsonyig és addig mindent meg kell venni! Bejglit, káposztát, halat, vadat, s mi jó falat, no meg rengeteg piát, hogy még rózsaszínűbb legyen az ünnep. Halmozni, halmozni, halmozni! Ha valamit otthagysz a boltban, az veszteség, annyival kevesebb leszel, míg ha mások elviszik, ők föléd kerülnek. Farkastörvények vannak. Vagy ők, vagy mi. Nincs középút.

paksi mogyoró (fotó: hellovidek.hu)

A lányom tegnap este azt mondta, hogy nem várja a hétfőt. Meg a keddet, a szerdát, a csütörtökök és pénteket sem. Mikor megkérdeztem, hogy miért, azt felelte, hogy végig tanulniuk kell és ez igazságtalan, mert másodikban nem így volt. No igen, negyedikben jóval keményebb az élet. Timi néni nem Csilla néni. Most jöhetnék neki azzal, hogy ez az egész az ő érdekében van, és majd húsz, meg harminc éve roppant hálás lesz azért, hogy még a téli szünet előtt elsajátíthatta a nyitott mondatok kérdéskörét, de valamiért azt érzem, hogy erre a magyarázatra most nem lenne fogékony. Pénteken nem lesz már semmi, például nem mentek úszni, ami jó. Mármint neki. Karácsonyi ünnepség, kiárad a szeretet, élvezni fogod. Az nem úgy van apa, mondja a tízévesek összes magabiztosságával. Ha te mondod…

Tegnap elérzékenyülve, már-már sírva mondta a riporter a Diósgyőr-Fradi lefújása után, hogy ezzel vége a futballévnek. A jó édesanyádat, kontráztam a képernyőnek kezemben kettő darab másnapra szóló belépővel, hátha ráküldött egy kémprogramot a tévémre az MTVA, és a kevéssé cizellált mondataim eljutnak egészen a közönségszolgálatig, hogy aztán a Kacsameséket megszakítva személyesen kérjen tőlem elnézést Szirmay Dávid és kívánjon kellemes karácsonyt a komplett kollektíva nevében a családomnak, és szent fogadalmat tegyen, hogy soha többé nem fognak hülyeséget beszélni sportközvetítés közben, Knézy Jenőt meg áthelyezik az egyházi főszerkesztőségre. De én tudom, hogy nincs isten. Olyan isten legalábbis nincs.

Csak nektek, csak most nyolcvan milliárdért megmondom: a futballév ma fejeződik be.

*

A nagylányom december tizenötödikén született és másnap átesett egy komoly műtéten. A rekeszizomsérv egy apró rendellenesség, ami ellenben komoly galibát okozhat. Ötezer az egyhez az esélye, hogy előforduljon, és vele megtörtént. Különleges vagy, mondom neki, ő meg csak mosolyog. A hasán már alig látszik a műtéti heg. Most nagyon kicsinek látszik, akkor szinte a fél pocakját elrejtette a kötés. Mint egy puzzle kellett összepakolni a szerveit. Nem túlzás azt mondani, hogy egynaposan újra megszületett.

Így aztán együtt is tarthatná a szülinapi zsúrját egy apró emberrel, akit kis termete ellenére az óriások között tartunk számon. Valszeg azért is, amiért vérprofiként tudott ünnepelni, mint azt az alább közölt jegyzőkönyv is bizonyítja. Napra pontosan negyvenegy éve történt.

kisnagy ember (fotó: kisalfold.hu)

Szabó Ottó ma 64 éves. Legenda, aki már nyugdíjasként tölti mindennapjait, de fura ezt kimondani és leírni, de még mostanság is ott van szinte minden ETO-meccsen. Biztos vagyok benne, hogy A szektoros állandó nézőtársával, Starekkal ma is kibumliznak Gyirmótra.

Isten éltesse!

*

1978. december 16.

Rába ETO – Videoton 5-0 (2-0)

3.500 néző; vezette: Lauber

ETO: Palla – Csonka, Pozsgai, Pardavi, Magyar – Hannich, Füzi, Mile – Szabó, Glázer, Pölöskey. Edző: Kovács Imre

Videoton: Kovács L. – Nagy III, Kovács J., Garamvölgyi, Baranyi (55’ Brettner) – Nagy II, Burcsa, Végh – Novath, Karsai, Tieber,. Edző: Lantos Mihály

Gólok: 2’ Pölöskey 1-0, 27 Szabó 2-0, 46’ Mile 3-0, 48’ Szabó 4-0, 62’ Szabó 5-0

*

Eljött hát a finis, zárjuk a 2019-es évet. Szinte már hagyomány, hogy decemberben történik valami váratlan a klub körül: mondjuk belép egy új tulajdonos mint ’17-ben, vagy áll a bál a szarabb szereplés miatt, mint ’18-ban. Most éppen trénert váltottunk. Sokkal fontosabb, hogy az NB II-es életünkben eddig mindig győzelemmel vonultunk téli pihenőre. Két éve volt a kisvárdai bravúr (meglepő 3-1 a NER-es mintagyereknél), tavaly meg egy kínkeserves 1-0 a Cegléddel szemben, zajosabb szurkolói elégedetlenség közepette.

A futball most újfent adott egy lehetőséget arra, hogy zajos legyen a finálé, hiszen városi rangadóra utazhatunk, ráadásul a tévé nyilvánossága előtt zajlik majd a derbi. Hogy még inkább hájpoljuk a meccset: a tét a harmadik hely, aki győz, az karácsonyozik a dobogón és álmodhat a mennyei első osztályról a fa alatt. Lássuk be, ez inkább presztízs, de ebben a relációban nehéz figyelmen kívül hagyni az ilyen irracionális elemet. Én már kellően öreg vagyok, hogy sok minden megrázzon vagy felspannoljon, de mégis azt érzem, hogy egy csöppet hevesebben dobban a szív, amikor a mérkőzés szóba kerül és vágyom arra, hogy sikerrel vegyük az akadályt.

Ne okozzatok csalódást, srácok!

ebben jóval több volt

Kategória: felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.