A medve nem játék

add csak ide! (fotó: khaosodenglish.com)

A medve, egész pontosan A Medve, mert ez volt a művészneve, most is pontosan reggel hat óra ötvenkét perckor ébredt. Amióta a showbizniszben dolgozott, sajnálatos módon elvesztette az időérzékét, így kénytelen volt egy régi hatvanegytízes nokiára hagyatkozni, ami megbízhatóan pittyegett a beállított időben. Szerződés szerint járt volna már neki egy új telefon, mintha azt mondták volna, hogy egy huavej, valami ipszilonizé, de ő meglehetősen régi vágású volt, így könnyedén hárított. – Minek az? Úgysem hívok senkit, engem meg bármikor elértek, hiszen folyamatosan itt dekkolok a barlangban. Adjatok helyette inkább két grillcsirkével többet, per nap. – zárta rövidre a kérdést.

*

Öt éve kötelezte el magát és már akkor is szívta a fogát a garantált ellátás miatt. Nem lesz ez kevés? – kérdezte, mikor átolvasta az elé rakott papírt. Tíz csirke naponta. Reggelire és vacsorára kettő-kettő, ebédre meg hat. Ereje teljében lévő medve volt már akkor is, bár még nem volt a csúcson, viszont hetek óta hiába keresett valami értelmes melót. Az állatkert eleve kilőve, mert utálta, hogy folyamatosan nézik, meg összesúgnak a háta mögött. Valamikor régen elszegődött egy kisebb vadasparkba, kényszerből, de pár hónap alatt begolyózott. Állt a kerítésnek háttal és folyamatosan lóbálta a fejét jobbról balra, aztán meg a másik irányba. A látogatóknak persze nem tetszett a dolog, elkezdték dobálni. Először apró kavicsokkal, esetleg kisebb ágakkal, de amikor valaki egy kőkemény almával találta el, ráadásul a fején, végleg rájött, hogy váltania kell. A tulaj sem volt különösebben szomorú, amikor az egyik etetésnél bejelentette a rendkívüli felmondását. Mivel a jogos jussára sem tartott igényt, csak hagyják elmenni, gyorsan megegyeztek a válás részleteiről. Azonban egyik pillanatról a másikra ott állt a semmi közepén. Cirkuszba nem akart menni, mert utált bicajozni, így kapóra jött neki ez a lehetőség. Kis befektetéssel akarsz sokat keresni? Akkor te vagy a mi medvénk! Lássuk be, mást is felcsigázott volna egy ilyen szöveg. Egy hétfői napra szólt a meghívó, akkorra írták ki az úgynevezett meghallgatást. Vagy castingot, ezt most már nem tudná felidézni ennyi idő után. Tökéletes, addig szépen rendbe teszem magam, gondolta. A vadasparki időszak nem múlt el nyomtalanul, a lappangó depresszió következtében botrányosan elhanyagolta magát. A szőrének teljesen elveszett a fénye, ráadásul csimbókokban lógott róla. Az orra kiszáradt, és inkább volt hamuszürke mint fekete, a szeme alatt pedig hatalmas táskák éktelenkedtek. A körmeivel egyáltalán nem törődött, így azok már olyan hosszúra nőttek, hogy szinte zavarták a járásban. Szerencsére ismert egy világi helyet a környéken, ahol arra esküdtek fel a szorgos alkalmazottak, mókusok, borzok, nyulak és erdei baglyok, hogy az ilyen szörnyűséges állapotokat felszámolják.

– Hol a túróban jártál mostanság, barátom? – köszöntötte a bejáratnál régi cimborája a ravaszdi róka, akitől egyáltalán nem állt távol az üzleti élet, így nem csoda, hogy ezt a helyet is ő futtatta fel messze földön híres szépségszalonná.

– Voltak gondjaim – felelte a medve szűkszavúan, mert tudta, hogy számíthat a diszkrécióra.

– Nem fogsz magadra ismerni, komám! – nyugtatta a róka – Sőt még anyád sem! – tett még rá egy lapáttal. – Kislányok! Vegyétek kezelésbe a vendéget!

– Anyám már nem él – mondta halkan, de nem hiszem, hogy ezt bárki meghallotta volna.

Egy egész délelőttöt ott töltött és valóban újjászületett. A várakozás közben az asztalon heverő magazinokat lapozgatta, és amikor befejeztek rajta minden műveletet, aztán pedig csukott szemmel egy hatalmas tükör elé állították, a meglepetéstől meg sem tudott szólalni, amikor végre felpillanthatott. Nem túlzás, a World of Bears vagy az AnimalLife egyik aktuális csúcsmodelljét látta viszont.

– Mennyivel tartozom? – tette fel a banális kérdést, miután magához tért.

– Ugyan már! A cég ajándéka! Csak annyit ígérj meg, hogy mindenhol megemlíted cégünket a Szőrös-Bőrös-Körmöst, ha tényleg bekerülsz a médiába – szabadkozott a róka, mert nagyon jól tudta, hová készül a nagy melák.

 

Az interjú ezek után igazán parádésra sikerült. Túl sok mindent nem kérdeztek tőle, csupán futólag érdeklődtek, hogy mikkel foglalkozott az elmúlt időszakban, de annyira elbűvölte a hallgatóságot a kinézete, hogy különösebben nem is érdekelte őket a válasz. Abban a pillanatban eldöntötték, hogy őt választják, amikor belépett az apró iroda ajtaján.

– Mondja csak! – szólította meg a társaság egyik tagja, aki láthatóan valami főnökféle volt – Dolgozott már kamera előtt?

– Nem még soha – válaszolt bátortalanul – igazából tévém sincs.

– Milyen tiszta ártatlanság! – áradoztak az asztal mögött. – Azért egy próbafeltételt megcsinálunk. Az lenne a feladat, hogy azon az ajtón ott kilép, röviden ásít egyet, aztán kíváncsian körbenéz. Menni fog?

– Biztosan – motyogta és közben arra gondolt, hogy ez még annál is egyszerűbb, mint előre elképzelte. Kissé kacska léptekkel elindult az ajtó felé, és megcsinálta, amit kértek tőle.

– Egész jó, de megcsináljuk még egyszer, oké? – fontoskodott az egyik operatőr.

– Ne izguljon, elsőre ritkán szokott tökéletesen sikerülni – nyugtatták többen is. – De az egyből látszik, hogy van tehetsége.

– Csapó kettő! – ordította az izgága operatőr, akinek láthatóan minden perc számított.

Közel egy órán keresztül nyüstölték, mikor végre megszületett a végső döntés.

– Amennyiben akarja, Öné az állás! – szólt a verdikt, aminek következtében majdnem ott és azonnal elájult.

– Szőrös-Bőrös-Körmös – csak ennyit tudott kinyögni.

miért írtam alá? (fotó: rolinginbudapest.com)

A jogi osztály munkatársa akkurátusan tolta elé az iratokat.

– Akkor itt a munkaszerződése. A mellékletekkel együtt tizennyolc oldal. Kérem, olvassa el alaposan, és amennyiben megfelel, írja alá az utolsó lapon, a kipontozott helyen. Külön felhívom a figyelmét a titoktartási nyilatkozatra, ami a hármas cé melléklet. – idegesítően pattogott a hangja.

– Az mit jelent? – nézett rá ártatlan szemekkel.

– Amennyiben érvényessé válik a kontraktus, a következő tíz évben Ön senkinek nem beszélhet arról, ami itt történt, történik vagy történni fog. Világos? – közben fel sem nézett a szemüvege mögül.

– Azt hiszem, igen.

Szép lassan rágta végig magát a sorokon, tényleg nem sietett. Egyszerre hirtelen megakadt a szeme valamin. Elsőre nem értette, aztán másodikra sem.

– Elnézést! – szólította meg az asztal túlfelén a ceruzájával folyamatosan doboló tigrist. – Az ötös pont nem teljesen világos.

– Igen? – szinte ölni tudott volna a tekintetével. – Mi a probléma?

– Ide az van írva, hogy október 31-vel beköltözöm egy barlangba és a következő év február másodikáig onnan nem jöhetek ki.

– És? – a dobolás egy pillanatra se maradt abba.

– Nem arról volt szó, hogy mindössze egy élő felvételt csinálnak velem minden februárban a szerződés ideje alatt?

– Az a fő attrakció, igen. Ott kell Önnek száz százalékot produkálni – hadarta a tigris.

– De miért kell eltűnnöm? – reszketett a hangja. – Ráadásul több mint három hónapra.

– A hitelesség kedvéért. – pattogott a válasz. – Gondoljon csak bele! Az egész világ várja Önt, és akkor hirtelen kiderül, hogy két hete látták a tónál. Ezt a botrányt nem engedheti meg magának a cégünk. A bolygó összes tévétársaságával exkluzív szerződésünk van. Nem fogunk ilyen nüanszok miatt milliárdos kártérítéseket fizetni.

– Értem…

– Akkor aláírja végül vagy sem? – nézett idegesen az órájára. – Tíz perc múlva megbeszélésem van. Szerintem a honorárium kellően nagyvonalú, hogy bevállaljon egy ilyen apró kellemetlenséget. Többen állnak sorba a lehetőségért, ne feledje. Ráadásul Ön már nem olyan fiatal.

– Hát jó… Azt esetleg beleírhatnánk, hogy amikor kilépek, a szövegemben valamilyen formában szerepeljen a Szőrös-Bőrös-Körmös szalon neve?

– A sztenderd szerződéses szövegen nem tudunk módosítani – jött a megfellebbezhetetlen válasz. – Mondjuk a napi kilenc csirke helyett, fel tudunk ajánlani tízet.

– Remélni sem tudtam többet.

*

Végre eljött a nagy nap. Február másodika. Az ágya melletti monitoron látta, hogy a stáb már készülődik a bejáratnál, legalább nyolc kamerát felállítottak különböző pozíciókban. A tisztás szélén kordont helyeztek, ami mögött izgatott emberek sorakoztak. Egyszerre megszólalt a telefonja.

– Készen vagy? – dörmögött az adásrendező hangja.

– Ne viccelj! Hét óta tűkön ülök… már nagyon kimennék.

– Túl ne izguld! – röhögött a telefonban.

ez is megvolt, mégsincs este (fotó: flickr.com)

– Ötödször csináljuk. Elég profi vagyok már – igyekezett magabiztosnak tűnni, de egyáltalán nem volt az. Minden évben, ahogy közelített az adás napja, folyamatosan lett egyre ijedtebb. Nem tudta megmagyarázni, miért?

– Szóval! Most az a verzió jön, hogy meglátod az árnyékodat és visszamész.

– Annyira utálom… – morgott dühösen. – Azt a plusz egy hetet annyira nehezen viselem…

– De csak egy hét, komám! Erre gondolj! Ha kint leszel, megiszunk valamit! Akkor beszámolhatok?

*

2000. február 2.

Felkészülési mérkőzés

Mosonszentmiklós – Győri ETO 0-13 (0-8)

300 néző, vezette: Angyalics

Mosonszentmiklós: Wéninger (Takács) – Németh (Hajtós), Tóth, Mészáros, Juhász (Varga) – Konrád, Banyó, Matlári, Bajusz P. – Fekete, Győri B. Edző: Tóth Csaba

ETO: Sebők (Venesz) – Mracskó (Böjte) Bajusz E., Győri J., Vasas (Tereny) – Baumgartner, Kiser, Nagy L. (Erős) – Herczeg (Károlyi), Ferenczi (Oross), Vayer. Edző: Garami József

Gólok: Ferenczi (3), Oross (2), Vayer (2), Bajusz E., Baumgartner, Győri J., Kiser, Tereny, Vasas

*

„Tisza partján lakom, ahol mindig kék az ég

A nap aranysárgán süt, és ez nekünk épp elég

Együtt megyünk az utcán, együtt dobban a szív

Látjuk, hogy zöldell a pálya, a lelátó már hív

Előttünk oroszlánok, ez a kécskei csapat

Jöhet ellenünk bárki, csak szóljon ez a dal

Kécske! Kécske! Kécske! Kécske! (…)”

[Duna Aszfalt Tiszakécske induló]

*

Itt van már az igazság órája, az újra értelmezett totális futball végre útjára indulhat. Bő másfél hónap után ismét pattog a pettyes, csapataink hamarosan harcban állnak a kies Tiszakécskén.

Az első meccs lesz tavasszal, ami valahol mindig egy nagy lutri. Kevés még a kapaszkodó, és bár a Gyirmóttól Kaproncáig tartó egyenes lineárisan emelkedőnek tűnik, nem árt az óvatosság. Nem is bűvészkedem tovább a szavakkal, nem cifrázom túl, csak simán ideírom mindannyiunk kívánságát: győzni kell!

A tippem: Duna Aszfalt TLC – ETO 1-3

Hajrá ETO!!!

Kategória: felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.