Semmi ágán ül szívem

kincskereső kisködmön (fotó: saját)

[1]

– Számítok rátok.

– Számíthatsz ránk.

– Biztos?

– Biztos.

– Jók leszünk?

– Jók leszünk.

– Biztos?

– Biztos.

– Mi van, ha mégsem?

– Számíthatsz ránk.

[2]

A hét vidáman telt. A foglalkozásokon pontosan úgy zajlott minden, ahogy azt előzetesen eltervezték. Semmilyen váratlan dolog nem történt, ráadásul a pompás idő következtében a körülményekre sem lehetett panasz. Idilli. Talán túlságosan is az. Igaz, akadt egy aprócska részlet, ami okozott némi problémát, de szerencsére a háttér most is a megszokott profizmussal dolgozott, így az előkészítés szinte tökéletesre sikerült.

[3]

Szeretnénk megkérni a kedves Szülőket, hogy a héten a szokásokkal ellentétben ne reggel nyolc óráig érkezzenek a gyerekek az intézménybe, hanem egy kicsit hamarabb, legkésőbb hajnali négyig. Megértjük, hogy a változás némi kényelmetlenséggel jár, de biztosíthatjuk Önöket arról, hogy mindez kizárólag a gyermekek érdekében történik. Támogatásukat előre is köszönjük!

[4]

– Te tudsz valamit?

– Én nem tudok semmit.

– Volt itt már ilyen.

– Itt még nem volt ilyen.

– Talán máshol?

– Máshol, talán.

– Szerinted nem furcsa?

– Szerintem is furcsa.

[5]

Hétfőn húsleves, rántott hús rizibizivel, gyümölcs. Kedden paradicsomleves betűtésztával, darás tészta, piskóta tekercs. Szerdán frankfurti leves, kelkáposzta főzelék fasírttal, Túró Rudi. Csütörtökön tojásleves, brassói aprópecsenye tört krumplival, müzli szelet. Pénteken gyümölcsleves, máglyarakás, gyümölcs.

Az ebéd időpontja kilenc óra harminc.

profilba vág (fotó: saját)

[6]

– Óvónéni! A Máté meghúzta a hajamat!

– Máté! Miért húztad meg Luca haját?

– Nem tudok aludni, óvónéni!

– Csukd be szépen a kis szemed, gondolj valami szépre és aludjál!

– Már megpróbáltam és nem megy.

– Legyél egy kicsit türelmesebb! Nézd meg, a többiek már alszanak.

– Nem is! A Luca nem is alszik.

– Talán mert húzgálod a haját.

– Csak azért csináltam, mert folyamatosan nézett.

– Azért mert nézett?

– Igen. A szemével.

– Nem is néztelek.

– De igen!

– De nem!

– De igen!

– De nem!

– Ne veszekedjetek! Az egész csoport fel fog ébredni.

– Ááá! Megint meghúzta.

– Máté! Azonnal fejezd be!

– Nem is csináltam semmit

– Láttam.

– A Luca hazudós.

– Nem is vagyok az!

– De igen!

– De nem!

– De igen!

– De nem!

– Elegem van! Zsanett! Átveszed őket, ugye? Ki kell mennem elszívni egy cigit.

– Persze Judit néni, menj csak!

– Utálom magam, hogy ilyen gyorsan kiborulok…

– Nyugodj meg! Már csütörtök van… mindjárt vége!

[7]

Akkor most szépen újra elpróbáljuk a körjátékot. Vivien, Tamara és Luca. Ti lesztek középen, a többiek pedig álljanak szépen egymás mellé. Úgy! Fogjátok meg egymás kezét, remek, aztán háromra indulunk, rendben? Amikor az első strófának vége, először Vivien választ magának párt. A kör közepén megcsinálják a táncot, utána helyet cserélnek egymással, és már jöhet is a második versszak. Ha vége, Tamara keres párt, ők is táncolnak, csere, végül jön a záró versszak, aztán Luca. Értitek? Mikor Luca és a párja cserélnek, utána már csak dúdolunk, és amikor tapsolok, mindenki egyszerre leguggol. Értitek? Menni fog? Tegnap már elég jó volt, de azért van még mit javítani. Akkor kezdjük! Három, kettő, egy. Rajta! Álljunk csak meg! Máté! Te mi a fenét csinálsz? Miért a másik irányba kezdtél menni? Melyik a bal kezed? Nem az, a másik. Kezdjük elölről! Három, kettő, egy. Rajta! Hangosabban énekeljetek! Három nyuszi jár a dombon, ez az, jön a farkas zordon-bordon, most figyelj, vigyázz nyuszi meg ne lásson, varjú rikolt a fenyőágon, párkeresés! Nagyszerű! Tillárom, haj, tillárom, hej! És most a csere. Mehet a második versszak! Na! Vasárnapra egész jó lesz.

a németek már a budiban vannak (fotó: saját)

[8]

– Hogy bírjátok?

– Nehezen.

– Azt mondják, itt lesz a tévé is.

– Azt mondják.

– Aláírtad a hozzájárulást?

– Persze, miért ne?

– Nem tudom. Olyan kicsik még.

– Hol élsz te? A Tic-Tocról már hallottál?

– Micsoda?

– Tic-Toc.

– Két kalória?

– Menthetetlen vagy.

[9]

A Megyei Alapfokú Nevelési Iroda, röviden MANI, mindent megtesz az ötéves gyerekek mentális fejlődése érdekében, ezért kiemelt fontosságúnak tartja a minél több közösségi élményt. Az ilyen programok szélesítik a benne résztvevők látókörét, mélyíti tudásukat és nem mellesleg igényes szórakozást is nyújt számukra. A MANI a projekt keretében idén valamennyi óvodában megrendezi a Hagyományok Hetét, először a Bogyó és Babóca Óvodában. A záró rendezvényt a közmédia élőben közvetíti, délután fél egytől.

A projekt részben az ÓVOP.KI-TAKE-20.115.GZ-SZU.1000/2020. elnevezésű támogatási program segítségével, EU forrásból valósul meg.

[10]

A nap az évszakhoz képest szépen sütött, a hőmérő majdnem tizenöt fokot mutatott, így lehetőség nyílt arra, hogy a finálét nem abban a kicsi teremben tartsák meg, amit némi nagyzolással aulának neveztek el, hanem az udvaron. A tévések ennek különösen örültek, mivel komoly gondot okozott volna nekik a technika elhelyezése. Így ráadásul még a fények is jobban érvényesültek. A kialakított színpad előtt ügyes kezek ácsoltak kényelmes ülőhelyekkel ellátott kvázi páholyt, amiben a meghívott vendégek foglalhattak helyet. Az izgatott családtagok a megmaradt részen kereshettek maguknak helyet, néhányan morogtak ugyan, hogy így kevéssé látszik a színpad, de hamar lehurrogták őket. Aki ennek ellenére továbbra is méltatlankodott, azt a határozott biztonságiak udvariasan kikísérték a kerítésen kívülre. Ilyen esetben rövid nyomozás után, hogy később ne legyen probléma abból, hogy kimaradtak életük élményéből, az elégedetlenkedő szülők gyereke is kikerült a koreográfiából, ami azért okozott némi fejtörést az óvónéniknek. Az élelmesebbek hamar rájöttek, hogy a legjobb kilátás az óvoda melletti panelházak ablakából nyílik, így aztán nem röstelltek bekéredzkedni egyes lakásokba. Az igazán szerencséseket meg is vendégelték alkalmi házigazdáik. Ahol négynek jut, ott nyolcnak is. Pontosan délben felhangzott a himnusz, majd a minisztérium delegáltja köszöntötte a résztvevőket. Sok szép idézettel és metaforával átitatott beszédére nem sokan figyeltek, pedig megérte volna, de már mindenki a kicsik fellépésére várt. Erre azonban még várni kellett, mert a kamera jelenléte még további potentátokat sarkallt arra, hogy megosszák gondolataikat a széles nyilvánossággal. Az adásrendező idegesen pislogott szemüvege mögül, asszisztensét többször is elküldte a kulisszák mögé, hogy ugyan vegye már rá az embereket a feszes tempó tartására, aki aztán minden alkalommal azzal tért vissza, hogy minden rendben lesz. És tényleg így történt, mivel fél egy előtt két perccel az utolsó megszólaló is elhagyta a színpadot. A gyerekek felsorakoztak, megszólalt a zene, Judit néni pedig a takarásból jelt adott a kezdésre.

magabiztos végrehajtás

[11]

– Azt mondtad, hogy számíthatok rátok.

– Így volt.

– Azt mondtad, hogy jók lesztek.

– Így volt.

– Akkor?

– Nem tudom.

– Ez szabotázs!

– Öt évesek…

– Akkor?

– Nem tudom.

– Pedig mondanod kéne valamit.

– Tudom.

– Összevissza rohangáltak.

– Igen.

– Nem tudták a szöveget.

– Igen.

– Hamisan énekeltek.

– Igen.

– Értékelhetetlen teljesítményt nyújtottatok.

– Nem értem, mi történt.

– Akkor?

– Csak azt tudom mondani, hogy nem kaptam vissza azt, amit a próbákon egész héten gyakoroltunk.

– Hát ezzel kitörölheted, Jutkám. Na szevasz!

*

Én már egy ideje nem írok a focinkról, aminek nagyon egyszerű oka van. Ami nincs, arra minek pazarolni a karaktereket. Nem várok én különösebb csodát, a lécet is folyamatosan teszem lejjebb, olyan vagyok, mint egy negatív Szergej Bubka, aki 610-ről indult valaha, most meg már kábé 390-nél tart, és mégis egyre jobban rezeg az a műszálas izé a két tartó között. Lassan már létra sem kell az állításhoz.

Érdeklődéssel olvastam az egyik portál klikkvadász főcímét, miszerint a csapat ellen fordultak a szurkolók. Mindezt arra alapozta a mélyen tisztelt újságíró bácsi, hogy az aktuális 90 perc után ketten bebaszták a bérletüket a szent gyepre. Hát barátom, nagyon rosszul látod. Ez a tegnapi szeánsz maga volt a megtestesült apátia. Közel hatszáz zombi ült a széksorokban, többnyire olyanok, akik üveges szemmel követték az eseményeket. Itt kérem már nincsenek indulatok, mégpedig azért, mert egyszerűen kiölték belőlünk. Amikor a tragikus első félidő után Pintér spori végre a sípjába fújt, még csak fel sem csattant a fütty. Csend volt, hatalmas csend. Hogy is van a mondás? Ne nézzél, rosszabb mintha szólnál! Nos, mi csak néztünk a semmibe.

száz forint per óra (fotó: saját)

Ha tanácsolhatok egyébként valamit a klubnak, az az lenne, hogy keressék már meg azt a két embert, hívják meg őket egy komplett ebédre és beszélgessenek velük. Legyen ott mondjuk az ügyvezető, meg pár játékos. Tudom, nem lesz könnyű, de meg kéne próbálni. Már csak azért is, mert a renomén már piszok nehéz rontani.

*

WKW ETO – Szeged-Csanád Grosics 1-3 (0-1)

529 néző, vezette: Pintér

ETO: Gyurákovics 2.5 – Vári 2, Dvorschák 1.5, Gengeliczki 1.5 (89’ Tömösvári 0), Fejes 2.5 – Kun 2, Charizopulos 1 (58’ Vashkeba 2), Bagi 2, Gaál 2 (58’ Horváth Z. 2.5) – Andrić 2, Lovrencsics 2. Edző: Kondás Elemér

Szeged: Takács – Kuti, Tóth, Deák, Mohl – Hudák (90+2’ Andorka), Oláh, Germán, Zvara (69’ Vankó) – Kóródi (90+3’ Bitó), Grumić. Edző: Joăo Janeiro

Gólok: 33’ Kóródi 0-1, 58’ Kóródi 0-25, 65’ Horváth Z. (11-es) 1-2, 90’ Vankó 1-3

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Semmi ágán ül szívem bejegyzéshez

  1. Kutasi Károly szerint:

    Nem irodalmi adalék. 1. Nagy dobó! Minek állsz oda? Gyere be a tizenhatoson belülre! (3X) 2. Három tagú a sorfal! Valaki jöjjön ide harmadiknak! 3. Támadunk, valaki a szegediek közül fekszik a mi térfelünkön. Játékvezetői labda. Aki elé leejtik visszapasszolja a legközelebbi ellenfélnek. 4. Szögletet rúgunk, kifejelik, négy szegedi viszi a labdát a kapunk felé, egy győri fut vissza. (Nem lett gól.) 5. Szegedi szöglet. Egy játékos rálép és talppal odébb gurítja a labdát, egy másik odasétál és elkezdi befelé vezetni, senki nem támadja. Szerencsére a bíró sem figyel és újra rúgatja. 6. Szabadrúgás a térfelünk közepéről. Minden védő a bíróval beszélget, indítás mögéjük… ez a harmadik

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      Tökéletes összegzés. Sajnos. Nekem még van egy: kábé hetvenötödik perc, a balbekk(!) pozíciójában Lovre és Horváth Zoli zavarja egymást. Elvileg nyomunk az egyenlítésért. Vagy mégsem?

      Kedvelés

  2. Zöldvérű szerint:

    Közel 600 néző? Nem szabad minden sós propagandát bevenni. Kb 100 néző volt…
    Legközelebb lehet ennyi sem lesz.

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      Szerintem a 400-500 reális.

      Kedvelés

      • Zöldvérű szerint:

        Nézd meg a TV közvetítésben aztán rádöbbensz, hogy a töredéke.
        Komolyan, minden hazai meccsnél ráraknak Soósék a valós nézőszámra, de ez a múlt vasárnapi ez nagyon nagyon kevés volt. Amikor a lelátón ülsz nem is tudod igazából felmérni. Utána meg kell nézni a meccsről készült fotókat illeteve felvételeket. Most ugye könnyű helyzetben vagyunk mert az M4 közvettette.

        Kedvelés

      • nagyd szerint:

        Ígérem, megnézem.

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.