melyik ajtón menjek be? (fotó: Képes Sport)

Amikor először megérkezett, megkérdezték tőle, hogy mit szeretne? Ó, igazán nincs szükségem semmire, felelte, de aztán átgondolta, és mégiscsak előállt pár kéréssel. Egy labda, olyan klasszikus mintázatú, ami csak fehér és fekete színű, és amit ötszögű és hatszögű darabokból varrtak össze. Aztán egy doboz cigaretta. Van esetleg olyan, ami sohasem fogy ki? Tudom, hogy túlzott elvárás, de arra gondoltam, hogy itt fent ez talán megoldható. Meg persze gyufa is kellene, ha már füstölni szeretnék. Végül pedig jó lenne egy pad, nem baj, ha kemény, engem az nem zavar különösebben, sőt, talán jobb is az, mert így kevésbé kényelmesedik el rajta az ember. Én pedig nem pihenni szeretnék, hanem dolgozni. Micsoda? Azt itt nem igazán lehet? Ezt ugye nem mondják komolyan!? Nem fog zajjal járni, ígérem! Csak ülök és figyelek, aztán ha valami érdekeset látok, jegyzetelek. Ennyi. Ugye megoldható? Kérem! Nagyon köszönöm.

Most elképzelem, ahogy ül fent egy felhőn azon a bizonyos padon. Nincs egyedül. Egy ideje még két emberrel osztja meg a helyet, ami miatt kicsit összébb kell ugyan húzódniuk, de ezt egyáltalán nem bánják. Jó a társaság. Minden meccset megnéz, amit csak lehet, mégis, azokon a napokon, amikor A Csapat játszik sokkal izgatottabb.

Szerintetek ma jók leszünk?, kérdezi őszinte kíváncsisággal a jobbján és balján ülő két barátot, akik bár bizakodó ábrázattal néznek rá ilyenkor, de valamiért hallgatnak. Nem akarják elvenni a kedvét, a lelkesedését. Meglátjuk, felelik aztán, szinte egyszerre, de már meg is bánták, hogy a hangjukban nem lelni nyomát a bizakodásnak. Győzni fogunk!, teszik ekkor hozzá, és most már ők is tényleg elhiszik. Ma végre győzni fogunk, Mester!

Mosolyog, rágyújt egy cigarettára és kényelmesen hátradől. Figyeli a mérkőzést. Eltelik tíz perc és már nem mosolyog. Nem boldog. 

Nem a ti hibátok, mondja, miközben kissé oldalra fordul. 

Csak nekem tűnt fel, hogy mostanában a hazai meccsek alatt milyen sok felhő van az égen? Szürke, gomolygó felhő. 

*

Ma négy éve ment el Verebes József.