1

Nem olyan régen

Mikor húsleves helyett a szegedi Waterloo-t

Éltem át és nem a győztesek oldalán

Mert nem szűnt az átok

Hiába fordultam meg négyszer is

A saját tengelyem körül

Miközben csukott szemmel azt mormogtam:

Győzni kell!

Magányos voltam

A hatalmas parkolóban

Sehol egy Zsiguli, egy Wartburg

Na jó, az egy másik kor volt

Most pár böhöm Audi

Pöffeszkedett a fehér csíkok közt

De nem ám azért, tudom

A birtokos nem sípszóra vágyva

Kormányozta státusz szimbólumát ide

Hanem kinyomni párszáz kilót

Izzadva, nyögve, de főként céltalan.

Eszembe jutott, hogy hajdanán

Jártak ide sokan

Mondjuk másként magasodott

Fölém az a másik monstrum

Négy óriás kandeláber

Ontotta a fényt, ha kellett

Ha nem.

Bizony jöttek a derék férfiak,

És a délceg nők is, akiknek tellett

Rá az idejükből

Persze csak ha megsült

Már a brassói, ami mellé

Járt az uborka hatalmas üvegből.

Hullámzott a tömeg

Az Ipar úti felüljárón át

Mintha egy hatalmas százlábú

Keresné a párját

Aki valahol az állatkert mellett bújt el

De nem szólt, csak hallgatott némán

Félt az oroszlántól, hogy kimászik egy létrán

Mielőtt még eljönne a beteljesülés.

Istenem! Azok a nyolcvanas évek!

Amikor a piros nyakkendő

Felért egy igazi tikettel

Bár KISZ-esként volt bennem később némi

Tüske, mert hogy ez nem fair

Én is benne vagyok a mozgalomba’

Akkor meg miért kérnek pénzt azért

Hogy bemenjek.

2

Azon a szombaton felborult egy

Hatalmas dézsa az égben

De mi nem szomorkodtunk

Volt torta meg minden délben

Hiszen tizenhat lett az öcsém éppen

Eljössz esetleg te is?

Szólt a naív kérdés felé

Nevettünk volna, ha igen a válasz

Így nem okozott meglepetést

A száraz nem.

Apám nem mondott

Akkor sem köszöntőt

Minek is?

Nem kellenek a sablonok, a klisék

Jó hogy nem kezdesz egyből egy mesét

Arról, milyen komoly nap ez

Becsüld meg magad! Tanulj!

Meg még sok-sok hasonló izé

A kamaszok nem szomjaznak erre

Barni meg végképp rühellte a pátoszt

Ami nem szoroz és nem oszt.

Hanem akkor mi

Mennénk is izibe’

Vetett végre véget apám

A kissé suta megemlékezésnek

Lassan fúj a sporttárs!

S mivel nem szeretett beesni a kezdésre

Plusz szakadt is keservesen

Arról nem is beszélve

Hogy azért nem ivott

Egy korty bort sem a sajátból

Mert a Dacia várt bevetésre

A küldetése egyszerű volt:

Repítsen minket a szentély közelébe

Ami valami kis utcát jelentett

Esetleg az Iparcsatorna mellett

Egy titkos beállót

Ami csakis az útépítők

Titkos térképen létezett.

Az esernyőre vigyázz!

Szórt szikrát anyám szeme

Annyit nem ér a Haladás VSE!

Mert nem tudta feledni azt az estét

Mikor ott maradt egy fekete

Szuper értékes darab

A Centrumban vehette nem leértékelve.

Valahol a kettes szektor székei közt

Árván várta napokig

Míg végül egy pályamunkás megszánta

És keresett neki a szertárban egy polcot.

Ráadásul az Újpest is elvitte a két pontot.

*

1987. április 11.

Rába ETO – Haladás VSE 3-0 (2-0)

5.000 néző, vezette: Makó

ETO: Ulbert – Csikós, Hlagyvik, Bordás – Kiss, Rubold, Gyimesi, Preszeller – Handel, Szentes (82’ Szabó), Hajszán. Edző: Győrfi László

Haladás: Kutasi – Vörös I., Vörös Cs., Papp, Görög – Bognár (77’ Illés), Pásztor, Topor, Elekes (67’ Schrőter) – Domján, Kovács. Edző: Rátkai László

Gólok: 11’ Rubold 1-0, 13’ Rubold 2-0, 71’ Hajszán 3-0