A valaha volt legnagyobb

óriási szenzáció! (fotó: origo.hu)

Azt írta az újság, hogy szakállas nő is lesz, de ez persze nem volt igaz. Még. Amúgy nem is lett volna akkor a szám, mert például a Mártírok útja 32. alatt lakott özvegy Hodász Béláné, aki ugyan semmilyen művészi múlttal nem rendelkezett, ellenben elképesztően idegesítő hangon tudott rikácsolni, ha éppen olyan kedve szottyant, de a történetünk szempontjából sokkal fontosabb, hogy azzal a kivételes tulajdonsággal rendelkezett, hogy minimum félcentis szőrszálak nőttek ki az állán, meglepő sűrűséggel. Egyszer valaki javasolta neki, hogy talán le kéne vágni ezt a borzalmat, de Aranka néni figyelmen kívül hagyta az amúgy kedves figyelmeztetést, elsősorban azért, mert nem értette, hogy miről is beszél dr. Kovács Ábel az első emelet kettőből. Az igazsághoz tartozik, hogy nem volt otthon tükre, mert pár évvel korábban félreértett egy a Nők Lapjában alapvetően jó szándékkal, és főként a szocialista nőtipus számára nevelő célzattal megírt cikket, ami a boszorkányokról szólt, és amit ő valamiért magára vett, aztán a lelkében feltámadt sértés miatt a fürdőszoba mosdója felett lógó, nem éppen ízléses, konkáv üvegcserepen vett jogos elégtételt. Akkor látta magát utoljára, és bizony azóta eltelt már vagy tizenhárom év, ami a szépségének nem tett annyira jót, mint remélte. Ki az a dr. Kovács, hogy nekem tanácsokat osztogasson?, dohogott, pedig nagyon jól tudta, hogy dr. Kovács a tanácsnál van magas beosztásban, és éppenséggel az a feladata, hogy tanácsokat osztogasson, no persze nem a szépség, meg egyéb dolgok kapcsán, hanem sokkal inkább az építési engedélyek területén. Ott is hibázott párszor, de az nem tört össze nő szíveket, legfeljebb leszakadt egy födém, és akkor mi van? Özvegy Hodász Béláné mindettől függetlenül teljesen fellelkesedett a hírtől, miszerint szombaton érkezik a városba a méltán híres Humberto Cirkusz, egyenesen Prágából, és először Győrben kápráztatja el a magyar közönséget és csak utána utazik a fővárosba. Amit én beleszarok a Dunába, azt utána Pesten megisszák az úri népek, szokta volt mondani sokszor, aztán jött a fentebb már megénekelt rikácsolás, ami ebben az esetben halálhörgésbe torkolló kacajba fulladt a végén, amitől még a Motoros Presszóban is megállt a kanál mindenki kezében, ha éppen a kávéját kavargatott a díszes vendégsereg, és ha nyitva volt Aranka néni ablaka, márpedig az sűrűn előfordult, még télen is, mert nem szerette a langymeleget a szobában. Állítólag valamilyen szerelmi bánat volt az oka, hogy rühellte a fővárost, egy belvárosi rendőrtiszt csapta neki a szelet, még valamikor a háború előtt, de aztán rá kellett jönnie, hogy kettős játékot játszik a gaz egyenruhás, mert őmellette, még egy Amálkát is szeret valahol a nagykőrösi járásban. Oda én nem megyek soha, jelentette ki, és ehhez a kemény elhatározásához tartotta is magát, bár ez nem volt túl nehéz, mivel semmi dolga nem akadt arrafelé. A büszkeségének azért jót tett az egyoldalú vállalás. A cirkusz az én világom, párásodott el a szeme, mikor összehajtotta a friss Kisalföldet, és már el is határozta, még az előadások előtt felkerekedik, elbaktat egészen a termálfürdőig, és megnézi a sürgés-forgást, ami a hatalmas sátor felállítását övezte. Azért előtte még meghámozta a krumplit serényen, ha már a kezében volt az újság. Abban bízott, hogy lesz ott mindenféle egzotikus állat, oroszlán meg teve, esetleg elefánt, sőt egy beszélő gorilla is, mert olyan is fellépett egyszer Idahóban, bemondta a tévé, igaz az egy másik cirkusz volt, amerikai, a i azért lássuk be, teljesen más tészta, hú a tésztát is meg kell még gyúrnom, rezzent össze Aranka egy pillanatra, ha már egyszer grenadírmars lesz ebédre. Miután végzett a konyhai dolgaival, felvette legszebb otthonkáját, amiben már kimerészkedett párszor az utcára, azt a virágos mintásat, amiben utána szólt egyszer valaki a Mokkából, hogy milyen csinos itt valaki, pirosbetűsként tartotta nyilván azt a napot, július tizenhatodikát, a naptárba apró szivecskéket rajzolt a hatos hasába, és már indult is izibe. A cirkuszosok már serényen dolgoztak, mármint azok, akiknek a színpad elkészítése volt a feladatuk, mert a primadonnák és erőművészek, bohócok és állatidomárok a hasukat süttették a parton, minek utána órákig áztatták magukat a melegvízben. Az állatok ketrecei már egymás mellett sorakoztak szépen, de a lakók még nem voltak sehol. Csípje meg a kánya, mérgelődött özvegy Hodász Béláné, korán érkeztem, pont megcsinálhattam volna a levest is. Ám ekkor egy mélyen búgó hang szólalt meg pontosan mögötte, de úgy, hogy attól menten elolvadt az Aranka, nehéz leírni a tónust, mert arra nincsenek szavak, még a Kossuth Rádióban sem beszél így a Bőzsöny Ferenc. Mit keresel itt kislány? Amikor néhány perccel később az egyik artista lakókocsijában magához tért, még mindig nem tudta, hogy vajon álmodik, vagy tényleg ébren van, mi ez az egész, és az a délceg úr az ágy szélén valami délibáb, esetleg egy mesebeli herceg csodás egyenruhában, no de nem ám olyan szakadtban, mint annak a gaz Imrének volt ötvenegyben az Alkotmány utcában, hogy szakadna rá az ég , ha még él. Kérsz egy pohár vizet?, fokozta a fokozhatatlant az ember, aki mintha egy Michelangelo festményről lépett volna le. Igen, rebegte Aranka, de már meg is bánta, hogy ilyen merész választ adott. Talán nem rontottam el mindent… Nincs kedved csatlakozni hozzánk?, tette fel az i-re a pontot a daliás ismeretlen, szükségünk van egy igazi világszámra, egy szakállas nőre. Ekkor özvegy Hodász Béláné egyszerre úgy érezte, hogy mindenkorra megbocsátott dr. Kovács Ábelnek az első emelet kettőből, amiért otromba megjegyzést tett rá, megbocsátott a paszományos Imrének, a belvárosi rendőrörs elöljárójának, mert Amálkának is csapta a szelet, és úgy döntött, hogy azt a grenadírmarsot már soha nem csinálja meg, amit otthagyott félkészen a kredencen, mert csatlakozik a társulathoz, a Humberto Cirkuszhoz, világhírű lesz, bejárja az egész világot, és ha szerencséje lesz, talán még a porondmesterhez is hozzámegy feleségül, mert bizony ő volt az, aki a virágmintás otthonkán keresztül is meglátta benne a sztárt, és aki annyira gyönyörű, hogy menten sírva fakad, ha ránéz. Az lesz a neved, hogy Signora Barba, a szakállas nő. Soha nem voltam még ilyen boldog, felelte özvegy Hodász Béláné és nem túlzott, pedig jegye volt az ETO-Komló meccsre.

*

1967. április 16.

Győri ETO – Komlói Bányász 9-0 (1-0)

6.000 néző, vezette: Vadas

ETO: Tóth – Keglovich, Orbán, Izsáki – Palotai, Kiss – Stolcz, Varsányi, Győrfi, Nell, Szaló. Edző:

Komló: Tóth – Kelemen, Csordás, Jerabek – Bánfalvi, Ruppert – Bércesi, Garai, Kerkai, Takács, Bodai. Edző:

Gólok: 40’ Szaló 1-0, 48’ Győrfi 2-0, 55’ Győrfi 3-0, 68’ Varsányi 4-0, 71’ Nell 5-0, 77’ Nell 6-0, 80’ Győrfi 7-0, 83’ Palotai (11-es) 8-0, 83’ Varsányi 9-0

Kiállítás: 74’ Kerkai

Kategória: mérkőzés, történelem
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) A valaha volt legnagyobb bejegyzéshez

  1. Kutasi Károly szerint:

    Akkortájt, barátságos mérkőzésen ETO-Admira Wacker 16:0. Góllövők: Győrffy 8, stb. A 10:0-tól tartani kellet az egyest az eredményjelzőtáblán.

    Kedvelés

  2. Kutasi Károly szerint:

    Kellett, bocs

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.