Boldog dallama, így önti dalba ma

 

az égbe, fel (fotó: Kisalföld)

Csak napok voltak hátra a felvonulásig, lázban égett az ország, amit mi sem bizonyított jobban, mint az, hogy a Kisalföld első oldalán öles betűkkel jelent meg az MSZMP Központi Bizottságának május elsejére szánt egyik jelszava: Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság!

Szép kék betűk voltak azok, a lap alján futottak büszkén és kissé jobbra dőltek, de csak annyira, amennyire a jó ízlés megengedte. Amikor a megye dolgozói, munkások, parasztok és értelmiségiek kezükbe vették hajnalban a friss és ropogós papírost, szinte bepárásodott a tekintetük, közben pedig együtt dobbant a szívük, előttük felsejlett a hullámzó Balaton, a Mátra pompás alakja, a kanyargó Duna, a róna síkja, háttérben a kilenclyukú híddal, füstölgő gyárkémények, a földeken berregő traktorok sora, a laktanyákban masírozó hős katonák, vidáman daloló úttörők és kisdobosok, de legfőképp a háttérben szorgosan és szerényen, a nép és az ország életéért felelősen dolgozó vezetők képe.

Kádár elvtársé, aki Bonnban vitatta meg a nemzetközi helyzet aktuális kérdéseit Harald Schmidttel, akivel együtt reménykedtek az enyhülésben, no meg abban, mármint Kádár elvtárs biztosan, hogy kapunk sok német márkát, persze nem ajándékba, mire Schmidt Harald kedvesen csak mosolygott. Ja, natürlich, Herr Kadar! Wir sind bereit dafür.

Marjai elvtársé, aki mindeközben Berlinben tárgyalt a baráti NDK vezetőivel arról, hogy minél jobban teljesüljön az évi rendes áruforgalmi megállapodás, és fejlődjön a turizmus a két ország között, jöjjön a sok Günther és Wilhelm, de főkép Hildegard és Waltraud a magyar tengerhez.

Losonczi elvtársé, aki Veszprém megyébe látogatott, a megyeszékhelyen megnézte a Tejipari Vállatot és egy általános iskolát, együtt tanult a sok kispajtással, de hagyta őket érvényesülni, nem jelentkezett az ötödikes élővilág órán pedig tudta az összes választ, majd Ajkára utazott és tiszteletét tette a helyi üveggyárban.

Lázár elvtársé, aki nem volt rest Fejér megyébe utazni, ahol felkeresett egy munkásnegyedet, becsöngetett egy harmadik emeleti panellakásba, kvaterkált egyet az éppen szabadságon lévő férfival, közben úgy csinált, mintha maga is megitta volna a felest, pedig nem, majd megtekintette a híres Munkácsy-díjas festő műtermét és tanácsot adott a helyes ecsetkezelésről.

Puja elvtársé, aki Pozsonyban gondolkodott együtt Bohuslav Chnoupekkel, az egyik legokosabb csehszlovákkal arról, hogy vajon miként mélyíthetnék el az együttműködést a gépiparban

Mikor ideértek a gondolat szárnyán a megye dolgozói, munkások, parasztok és értelmiségiek, a haza dolgoskezű építői, rögvest a hetedik oldalra lapoztak a még mindig ropogósan friss Kisalföldben, és elolvasták, hogy mire számíthatnak délután ötkor az aranylábú fiúktól, akik mindent eldöntő csatába indultak, idegen földre, az Üllői úti katlanba, amit oly’ kevesen és oly’ kevésszer tudtak bevenni az idők során, most meg ráadásul többek mellett Beles és Jancsika várt rájuk mindenre elszántan, mert bizony a Ferencvárosnak volt veszítenivalója a nagy mérkőzésen, ami ritkán esik meg a honban.

Céljaink elérésére mindenki rendelkezésre áll, a legjobb összeállításban vesszük fel a küzdelmet – mondta aranyszájával a Mágus, és bizony ekkor hirtelen, mint egy varázsütésre elfelejtődött Marjai, Losonczi, Lázár, Puja és még maga Kádár elvtárs is, mert szép-szép, hogy a haza olyan magasságokban jár, mint még talán sohasem, de a futball azért mindennél fontosabb.

Mert az emberek errefelé tényleg lázban égtek azokban a napokban.

Csak nem úgy, ahogy azt az elvtársak elképzelték.

*

1982. április 28.

Ferencvárosi TC – Rába ETO 3-4 (0-1)

30.000 néző, vezette: Szávó

FTC: Zsiborás – Jancsika, Beles (67’ Koch), Rab, Takács – Nyilasi, Ebedli, Pogány – Szabadi (77’ Mörtel), Szokolai, Pölöskei. Edző: Novák Dezső

ETO: Kovács – Csonka (46’ Burcsa), Hlagyvik, Szíjártó, Magyar – Hannich, Póczik, Mile (76’ Glázer) – Szabó, Szentes, Hajszán. Edző: Verebes József

Gólok: 12’ Szabadi 1-0, 49’ Burcsa 1-1, 55’ Szentes 1-2, 65’ Szíjártó 1-3, 73’ Pogány 2-3, 84’ Hajszán 2-4, 85’ Ebedli 3-4

Kategória: legenda, mérkőzés, történelem
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Horváth Tibor szerint:

    Nem mentem fel a haverokkal a meccsre, de itthon a lakótelep tudta miként áll a meccs! – a gyerekeim velem szurkoltak, – a végén még cigánykereket is csináltam. A család mesélte, mert extázisban voltam és nem nagyon emlékszem a részletekre! – majd este a csapat fogadása! Szép volt fiuk – hajrá ETO! örökké.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.