szerintem ez jó, pedig nem (fotó: Labdarúgás)

Amikor azt mondjuk, hogy a múltban minden szép volt, álljunk meg egy pillanatra, gondolkodjunk, és hamar rájövünk, nem így volt. Nagyjából ebben az időben rajtam kívül sokan gondolhatták azt, hogy Jutka néninek csak rossz napja van, elfáradt, azért viselkedik olyan furcsán. Most már biztosan tudom, habár bizonyítékom nincs rá, hogy Jutka néninek komoly problémái adódtak, amire nem biztos, hogy jó válaszokat adott. Ennyi év elteltével azonban kedves emlékké szelidül, ahogy lassan, de biztosan elszenderedik, a feje békésen pihen a tanári asztalon, mi nem szólunk semmit, a korábbi nagy ricsaj elcsendesedik, mindenki némán ül a padokban, egyesek előveszik a tankönyvet és olvasni kezdik, mások szerint ez azért túlzás, így inkább nem c sinálnak semmit. Várjuk a csengetést, mint megváltást, és valóban ez történik, Jutka néni kábán felnéz, láthatóan nem is sejti az első pillanatban, hogy hol van, aztán örömmel fedezi fel az ismert arcokat, amik érdeklődve néznek rá, nocsak!, miért nem ordibál a Fodor Zoli?, hasít belé a felfedezés, közben hallja a folyosó morajlását, mi lehet ez?, aztán leesik a tantusz, szünet van, menjetek isten hírével, hasít fejébe a megváltó gondolat, de nincs ereje szólni, szerencsére a szemével még tud jelezni, amit most, és csak most, mindenki megért, így fegyelmezetten, kettes sorokban kimegyünk az udvarra vidulni.

*

1980. június 14.

Vasas SC – Rába ETO 3-2 (2-1)

3.000 néző, vezette: Urbán

Vasas: Mészáros – Török, Hegedűs, Komjáti, Kántor (15’ Rácz) – Müller (58’ Híres), Zombori, Rixer – Birinyi, Szebegyinszky, Izsó. Edző: Mészöly Kálmán

ETO: Palla – Baumann – Csonka, Pardavi (62’ Pénzes), Onhausz, Magyar – Füzi, Mile – Szabó, Glázer (46’ Hajszán). Edző: Kovács Imre

Gólok: 23’ Füzi 0-1, 29’ Izsó 1-1, 33’ Izsó 2-1, 59’ Komjáti 3-1, 87’ Szabó 3-2

*

„Végig rendkívül gyengén játszott mindkét csapat. Különösen az első félidőben volt elkeserítően rossz a játék. Mászáros ritkán látható könnyelműsége kellett ahhoz, hogy ’felébredjenek’ a vendéglátók. Amint ’összekapta’ magát a Vasas, azonnal fordítani is tudott az álláson. Ez a teljesítmény sem érte el azonban még a közepest sem, de a rendkívül gyenge napot kifogó, és még csak különösebben nem is igyekvő Rába ETO ellen egy fellángolás is elég volt a biztos győzelemhez.” – írta pikírt módon a Kisalföld a szezonzáró meccsről, és nem biztos, hogy nem volt igaza

*

„Sportszerűtlenül gondolkodó és fegyelmezetlenül játszó labdarúgóink eredménye az ’ismételt balsiker’.” – préselte ki magából Kovács Imre bácsi a Népsportnak, és ebből csak az derül ki, hogy már a nyolcvanas évek legelején is dívott a virágnyelv használata a magyar labdarúgásban.

*

Mindegy volt már nekünk csak legyen vége, a kiesés réme elszaladt pár fordulóval hamarabb, a nihil, a semmit sem akaró posvány itt volt velünk, mintha a sors látta volna előre a nyolcvanas élvek posványát, amit aztán meglepő módon kicsit később felkavart valaki, de ne szaladjunk annyira előre. A Vasas ezzel a győzelemmel dobogós lett és játszhatott az UEFA Kupában ősszel, igaz, a Boavista már akkor is kemény diónak bizonyult, mi meg a tizenharmadik helyen zártunk, mert akkor még volt ilyen az NB I-ben. Imre bácsi maradt a tréner és igazából nem is változott semmi a következő szezonban. Mikor a Vasas búcsút mondott Európának októberben, mi Békéscsabán kaptunk ki, és maradtunk kívül a tízen.

Zombi emberek jártak meccsre és várták a csodát.