Most akkor nem megy be

itt már persze nyitva volt (fotó: saját)

Nyílt levél!

Őexcellenciája Rodrigo Roa Duterte Elnök Úr! Őexcellenciája Lee Hsien Loong Miniszterelnök Úr! Őexcellenciája Nguyen Phú Tr󠅯ong Pártelnök Úr!

Uraim! Bocsássák meg nekem, hogy innen, egy csöpp európai köztársaságból zavarom önöket. Nem tudom, hogy ismerik-e hazámat, ezt az apró országot. Talán igen, hiszen minálunk sokat emlegetik mostanság önöket, többek között azért, mert bizonyítottan számos közös dolog köt össze bennünket. A múlt például, mikor évszázadokkal, mi több!, évezredekkel ezelőtt büszke őseim még az önök felmenőivel együtt vadásztak és kergettek közös álmokat. Kérem, ne zavarja meg önöket, hogy az aktuális kutatások mindezt nem támasztják alá, és a magyarok keleti kapcsolatait egy kissé nyugatabbra, egész pontosan Afganisztán bizonyos területeire helyezik. Bagatell. Csak idő kérdése, hogy ez a kellemetlen félreértés a történelem homályába vesszen és újra régi fényben ragyogjon a magyar-filippinó, a magyar-vietkong és a magyar-szingapúri közös történelem! Micsoda dicső emlékek, amiket bűn lenne a feledés homályában hagyni! Most, amikor a világ kereke újfent fordul, talán érdemes ezt az örökséget új tartalommal megtölteni. Gondolok itt a gazdasági együttműködésre, a diákcsere programokra és sok egyéb másra, ahol a megvalósításnak csupán a fantázia vet határt. Ha szerencsénk van, az sem. Mert például biztosan tudom, hogy a pénz, nem lehet akadály.

házasodna a gazda (fotó: saját)

Megkeresésemet azonban most teljesen más okolja, és egy kicsit szégyenlem is magam, hogy ilyen földhözragadt dologgal kell zargatnom az önök köreit. Igen, a mocskos anyagiakról van szó. Tudomásom van róla, hogy önöknél a nemzetgazdaság bevételeinek jelentős hányadát képezik a különféle sportfogadási oldalak által nyújtott szolgáltatásból eredeztetett nyereség. Nem ítélem ezt el, hiszen az vesse ránk az első követ, aki maga sem esett a szerencsejáték bűvkörébe. Én például boldog ifjú koromban többször is elcsábultam, és bizony nem egy alkalommal vettem részt az ’Itt a piros! Hol a piros?’ nevű, valljuk be, roppant egyszerű játékban, és vesztettem el, jelentősnek mondható összegeket. Van ilyen. Most azonban olyan történt, ami előtte soha. Kis közösségünk egyik eseményét, amit a sportszerető közönség joggal várt nagy izgalommal, az egyik pillanatról a másikra bezárták előttünk. Félve mondom ki, az önök polgárainak áldatlan tevékenysége miatt. Nem szeretnék általánosítani, hisz tudom, hogy önöknél is csak egy galád kisebbség a bűnös, szóval, ha önöknek úgy egyszerűbb, bátran kovácsoljanak politikai tőkét abból, ha meg akarnak bélyegezni egy politikai ellenséget, nekem ezzel nincs bajom, mifelénk is van rá gyakorlat, de akkor is…! Mi még ettől nem tudtunk kimenni a meccsre. A meccsre! A MECCSRE!

mintha vonaton ültem volna (fotó: saját)

Ami borzasztó, felér egy sorcsapással, most hadd ne példálózzak a pandémia egyébként is súlyos következményeivel.

Mindezekre tekintettel arra gondoltam, hogy kompenzációk kérek önöktől. No, nem kell nagy dologra gondolni, mert a cél nem a másik ellehetetlenítése. Főként nem a megbélyegzés. Egyszóval legyen arányos.

Ennek megfelelően egy nagy kondér édes-savanyú levest szeretnék, csipőset, sok-sok fafül gombás csirkét, meg egy halom szerencsesütit.

Maradok tisztelettel!

*

Második felvonás, ezúttal komolyabb ellenféllel szemben, hiszen a Budafok mégiscsak feljutott a mennyországba, azaz az enbégybe. Hogy aztán ott mi a tökömet fog alkotni, az nagy talány, lévén a tavalyi keretét nem izmosította meg jelentősen, egyelőre nem vett ukrán-román-nigériai légiósokat diszkont áron, szóval kinéz számukra egy „kaposvári menet”. Nincsenek nyelvi problémák, amit az is gyönyörűen igazolt, hogy az első félidő derekán egy ártatlan szakmai ellentmondást a kapusuk a ’Ne ugass!’ formulával erősített meg a középső védő felé. Egyes pszichológusok nem javasolják az elfojtást, itt most nem volt szó erről.

A mieink tették a dolgukat szorgosan, ha van kritikai megjegyzésem, az arra vonatkozik, hogy a játékunkból bántóan hiányzott a szépség. Másrészt roppant feltűnő, hogy a sporttársak mennyire negligálják egymás kéréseit, úgymint ’passzolj!’, és a többi. Lehet, hogy túlságosan kritikus vagyok, de most mintha sokkal jobban kijött volna, mennyire képzetlen (ti. nem labdaügyes) a keret többsége. Ez vélhetően nem új jelenség, ettől még marhára fáj.

azér’ még áll a zászló (fotó: saját)

Ha a pozitív dolgokra fókuszálok, akkor ki kell emelni az utolsó tíz perc presszingjét, mindkét kapus ügyességét, Vankó lövőkészségét, no meg azt, hogy Simcho játszott szűk tíz percet.

Van munka még bőséggel.

Imádkozzunk, hogy a #faxomtudjamilyenwin legközelebb nem jelez, és nézők előtt folytatódhat a felkészülés.

Hajrá ETO!

*

WKW ETO – Budafoki MTE 0-2 (0-1)

zártkapus

ETO: Gyurákovics (46’ Ruisz) – Kerkez (83’ Simcho), Fejes (75’ Simon), Vári (46’ Lipták), Kovács K. – Kiss (60’ Vashkeba) – Múcska (46’ Vitális), Bagi (75’ Márton) – Gaál (60’ Szuhodovszki), Priskin (75’ Farkas), Sipőcz (46’ Vankó).

Budafok (1, félidő): Poser – Iharos, Romiic, Oláh, Medgyes – Filkor, Soltész – Ihrig-Farkas, Kulcsár, Szabó – Zsóri.

Budafok (2. félidő): Kovács Z. – Fekete, Vaszicsku, Oláh, Kirják – Micsinai, Talabér – Skribek, Lőrinczy, Takács – Mervó.

Gólok: 35’ Kulcsár 0-1, 62’ Skribek 0-2

Jók: Gyurákovics, Fejes, Sipőcz, Ruisz, Vitális, Vankó, Szuhodovszki, Farkas

Kategória: felkészülés, mérkőzés
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.