Ebédre egy sör? Esetleg kettő?

hozzak valamit? (fotó: saját)

Apa!, ez nem is balatonos, mondja a nyolcévesek minden elszántságával a hangjában L., miközben elsétálunk az Anna Grand Hotel mellett és a szinte teljesen kihalt Blaha Lujza utcán bandukolunk. Hosszú volt a nap, lassan kilenc is elmúlt. A közlekedési tábla szerint öt kilométer per óra a legnagyobb megengedett sebesség az autók számára, de L. most gyalog is gyorsabb. Kétségtelen, hogy nem érzem a víz illatát, ami nem meglepő, hiszen kétszáz méterre lehet a part, ráadásként még a szépen felújított ódon házak is elzárják a levegő útját. Milyen helyes kis hely, igyekszem felvidítani L.-t, miközben egy pofás hostel mellett járunk, az aprócska erkélyen két kovácsoltvas szék áll egymással szemben, szinte látom magam előtt, ahogy eszem a vajas pirítóst, jövőre akár itt is megszállhatnánk. Van medence?, néz rám L. kerek szemekkel, és egyből tudom, hogy ez a csata is elveszett. A dac beszél belőle, esetleg a fáradtság, vagy az attól való félelem, hogy a lenyugvó nap ecsetjével sötétre festett felhők fölénk úsznak, és egyszerre leszakad az ég.

L. retteg a vihartól. Egyszer meccset néztem a tévében. Hazai bajnoki volt, a lustaság akkor éppen nagyobb volt bennem, mint a klubszeretet, nem mellesleg a bizonytalan időjárás sem billentett át a menni vagy nem menni kérdésben az előbbi javára, ami utóbb remek döntésnek bizonyult, mivel iszonyatos vihar kerekedett az első félidő derekán. L. riadtan húzódott be a ház közepére is iszonyodva figyelte, hogy a többiek a teraszajtóból figyelik a természet nagy játszmáját. Gyere ide, mondtam neki bátorítólag, itt is az megy, ami kint, de sokkal biztonságosabb. Félszemmel a képernyőre nézett, ahol éppen egy abszolút reménytelen szöglet halt el a vendégkapus ölében, aminek persze a történet szempontjából semmi jelentősége, csak én konstatáltam, hogy nehéz lesz megszerettetni vele a futballt, és ekkor hirtelen hatalmasat dörrent az ég. A teraszon és élő egyenes adásban egyaránt, az utóbbiban lényegesen halkabban, mert hármason volt a hangerő. Azt hiszem L. sírni kezdett, s én igyekeztem magamhoz húzni, hogy megnyugtassam, ami nem volt könnyű, mivel már 0-1-re álltunk, így kicsi volt bennem a muníció.

Lemenjünk a partra?, tettem egy utolsó kísérletet arra, hogy visszahozzam közénk. Mintha egy percre felcsillant volna a szeme, de inkább érzéki csalódás volt az a szikra, mint a nyers valóság. Akkor már fagyit sem kérsz, ugye? A kis dottó vonat békésen állt a sétány mellett, mára már befejezte a szolgálatot. Sosem értettem, hogy amikor itt van ez a gyönyörű város, miért a Pláza meg a Lidl felé kanyarog napközben a turistákkal a bácsi, és miért tesz egy kört az ipari létesítmények között, biztosan valami helyi rendelet akadályozta, de nekem bőségesen kárpótolt, hogy a járat elsuhant a füredi futballpálya mellett is. L. ezt nem láthatta, mert ő már az első kanyarban elaludt. Vajon, hogy fogom így megszerettetni vele a futballt?

Apa!, ez már balatonos, simult ki L. arca hirtelen, amikor meglátta az első vitorlavásznat, vagy inkább azt a megkopott túlméretes Minnie egeret a bazársoron, amelyik már amióta az eszemet tudom arra próbálta rávenni a szülőket, hogy túlárazott pólókat, meg sapkákat, esetleg karúszókat vegyenek ártatlan szemű gyermekeiknek.

Holnap is bejössz velem a medencébe?

*

Miután korrekt módon és időben felhívták a figyelmet arra, hogy a mosdók karbantartása miatt csak az eredményjelző alatt lehet pisilni, úgy döntöttem, hogy a kezdés előtt egy órával iszom meg az utolsó pohár vizet, jobb a békesség. Ezek után számomra meglepetésként hatott, hogy a korábbiaktól eltérően nyitva volt a büfé a nyugati lelátón, és… ó irgalom atyja ne hagyj el!, még sört is mértek a pultnál. Akkor ez most nem is egy futballmeccs lesz, hanem Király Botond, aki a hírekkel ellentétben nem a Király testvérek eltitkolt öccse, lemezbemutató koncertjére érkeztem?, futott át agyamon a rémes gondolat, de nem volt idő a döbbenésre, mert már vonultak is kifelé a felek a pályára.

esküszöm felbillent (fotó: saját)

Az eleje aztán igazán zene volt füleimnek. Folyt szépen a labda és az Olympiacosnak öltözött Füred játékosai csak nyomoztak utána. Hamar el is vesztették a fonalat, aminek következtében Szuhodovszki álompasszát Simcho pöttyintette a kapuba. Viktor egyébként is nagyon pörgött, láthatóan nincs benne a félsz a párharcoknál, amiért külön gratula a csapatpszichológusnak, az más kérdés, hogy jó harminc perc után totál kifingott, ami vélhetően teljesen rendben van egy ilyen hosszú kihagyás után. Ami nem hagy nyugodni, hogy a sérülés előtti korszakából nem ilyen testalkatra emlékszem, de minden bizonnyal az a magyarázat, hogy kicsit aszimmetrikus lett az izomzata, vagyis inkább felsőtestre gyúrt. Mindenesetre üdv újra az éles meccseken, Valbuena!

A második dugó is tanári volt, a Vashkeba-Vitális-Priskin megoldás csak akkor lett volna szebb, ha Tamást Vriskinnek hívnák. Költészet, mondom költészet!

Utána egy csöppet bepunnyadt a játék, a vendégek rájöttek, hogy ők tulajdonképpen fotballozni jöttek, és nem számháborúzni a görög falu üres díszletei közé, így nagyobb energiát fektettek a védekezésbe, mi meg inkább a passzjátékot gyakoroltuk.

Függöny.

A második félidő új lendületet adott, lévén pályára kerültek a titánok, akiket még Lipták apó sem tudott lelassítani. Sőt!, megmutatta, hogy egy igazi rutinróka, hogyan rúg gólt úgy, hogy a feladat elvégzése közben az általa elégetett kalória mennyisége szinte nem is mérhető. Ilyet tényleg csak a legnagyobbak tudnak. Mondjuk, annak nagyon fogok örülni, ha például a Kaposvár ellen megismétli a produkciót.

Szóval is, ahogy L. szokta mondani, amikor valami nagyon fontos közlendője van, játszottunk egy jót egy nem túl acélos partner ellen. Éles edzés, a végén pedig győzelem, ami mindig jót tesz a léleknek.

Folytatása következik.

Szolgálati közlemény!

A két próbázó közül Forró Gyula meglepően lámpalázasnak tűnt, ami két bántó technikai hibában csúcsosodott ki. Egyebekben kapart, meg nem is egy szerethető helyzet, ha valakit válogatott múltja ellenére ilyen helyzetbe hoznak, mármint tesztelik. De ez egy ilyen szakma, amiről Joey Tribbiani rengeteget tudna mesélni.

A jobbszélsőként igyekvő Bartos, akit én a váci Bartos Juliánnak azonosítottam be, de kehet, hogy kurva nagyot tévedek, mentségemre szóljon, hogy az MLSZ Adatbankban meglepően sok a Bartos. Még akkor is, ha kiszedem közülük a nyugdíjasokat és a pólyásokat. Egy szónak is száz a vége, Julián(?) majdnem rúgott egy gólt, ami erős érv lett volna a leigazolása mellett, de nem. Mármint nem ment be. Vele kapcsolatban más momentum nem jut az eszembe.

*

WKW ETO – Balatonfüredi FC 3-0 (2-0)

150 néző, vezette: Szilasi

ETO (1. félidő): Ruisz – Bagi, Vári, Fejes, Forró – Vitális, Vashkeba, Kiss – Simcho, Priskin, Szuhodovszki.

ETO (2. félidő): Ruisz – Lipták, Dvorschák, Kerkez – Sipőcz, Király, Múcska – Bartos [Vác?], Farkas, Márton.

Balatonfüred (kezdő): Berta – Burucz, Vastag, Tetézi, Emperger – Hoffer, Csikós, Szalai, Bartha – Schillinger, Laurinyecz.

Balatonfüred (kispadon): Barcza, Bodnár, Géringer, Henn, Imre, Kós, Markó, Megyeri, Nagy, Pécsi, Róth, Szabó

Gólok: 5’ Simcho 1-0, 14’ Priskin 2-0, 64’ Lipták 3-0

Jók: Ruisz, Fejes, Vitális, Szuhodovszki, Kerkez, Lipták, Sipőcz

Kategória: felkészülés, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.