szervusz, engem Zoltánnak hívnak (fotó: bama.hu)

Zbigniew Brzezinski a Nemzetbiztonsági Tanács éppen esedékes ülését követően, amit szokás szerint az Ovális Irodában tartottak a Fehér Házban, a tárgyalás szünetében hirtelen arról kezdett értekezni, hogy a nyúlpecsenye akkor jó igazán, ha a nyúlhúst legalább öt napon keresztül pácolják. Az első döbbenetet követően Cyrus Vance külügyminiszter a maga visszafogott stílusában csak annyit tett hozzá, hogy a pác kétségtelenül fontos, de annak kizárólag akkor van értelme, ha juharszirupot is tesznek bele, és természetesen figyelnek a megfelelő hűtésre. Carter elnök, szokásához híven mérlegelte a felmerült javaslatokat, azokat összevetette a saját tapasztalataival, majd mély bölcsességgel csupán annyit tett hozzá a kialakult disputához, hogy természetesen mindenkinek megvan a maga igaza, de a klasszikus nyúlgerinc szerinte csak abban az esetben finom, igen, ezt a szót használta, hogy finom, közben ügyelt arra, hogy ne bántson meg egyetlen társadalmi csoportot sem, ha a sütés előtt apróra vágott és pörkölt mogyoróval is megbolondítják a pácot. Már megbocsásson, Elnök úr!, szólt közbe ekkor hirtelen, szinte a semmiből Cyrus Vance, óvatos volt, de a hangja sokkal határozottabbnak tűnt, mint pár perccel korábban a SALT II egyezményről szóló vitában, a mogyoró agyoncsapja az egészet, a pác textúrája összeomlik és az egész étel ehetetlenné válik, tudom, kipróbáltam. Határozott álláspontom, hogy amennyiben öt napon át ázik a hús, akkor történjék bármi, finom marad, horgadt fel Zbigniew Brzezinski, aki láthatóan nem szokott hozzá, hogy ellentmondjanak neki. Egyáltalán milyen nyúlról beszélünk?, tette fel az ártatlan kérdést Carter, de a mögötte dolgozó háttéremberek nagyon jól tudták, hogy az érdeklődése nem valós, csupán időt szeretne nyerni. Nálunk Georgiában legalább hétféle nyulat tart nyilván az Állami Nyúlász Szervezet, és akkor még nem is beszéltem a szövetségi szabályokról. Nem akarok áskálódni, Cyrus, de mi a helyzet felétek Nyugat-Virginiában? Passz!, felelte Vance, a feleségem vásárol, egyébként is ez öv alatti volt, Jimmy, hiszen nagyon jól tudod, hogy nekem még fegyverviselési engedélyem sincs. A nemzetközi egyezmények szerint a nyúl egyébként szabadon vadászható, de a WallMart-ban egyébként is nagyon széles a kínálat. Bocsássatok meg, hogy ezen a ponton ismét közbe szólok, szólalt meg a semmiből Brzezinski, de nálunk Közép-Európában a kisrágcsálók nagyon elterjedtek, bizonyos fajtáik már-már házikedvencnek számítanak. A megítélésük azonban nem egyértelmű, a nyúl például sokak asztalán megtalálható. Nagyapám tenyésztett nyulakat, amit egész Sziléziában árult és keresett is rajtuk rendesen. Gyerekként láttam, ahogy megnyúzza őket, igazán megrázó élmény volt, magam azóta sem eszem a húsukból, mindig előttem van a hatalmas szemük, amint riadtan néznek rám, szinte könyörögnek, ment meg, Zbigi! Akkor honnan a fenéből tudod, hogy öt napig kell pácolni?, tette fel a teljesen logikus kérdést Carter elnök. Olvastam egy csehszlovák szakácskönyvben, a feledhetetlen Zdenek Millertől, számomra ő megkérdőjelezhetetlen tekintély, Jimmy. Aha, bólogatott Cyrus Vance, és nem tudta titkolni cinizmusát, remélem az afgán kérdés kapcsán nem egy partizán regény alapján tájékozódtál… A mogyoró akkor is egy baromság, erősködött tovább Brzezinski, erről ne tudtok meggyőzni. És a juharszirup?, igyekezett őt zavarba hozni Vance, az azért rendben van, nemdebár? Engem ez már nem is érdekel, kezdett gyerekes duzzogásba Brzezinski, egyébként is mennem kell, jönnek hozzám Gdańskból valami gyári munkások. Forradalmat akarnak csinálni, muszáj őket lehűteni, de lőtte vennem kell pár lengyelórát, mert kissé megkopott a nyelvtudásom. Csak azt kérem tőled, Zbigniew, hogy azért tartsd bennük a tüzet, kérlelte Carter, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kommunista országok ellenállói elbizonytalanodjanak, és azt higgyék, cserbenhagyjuk őket. Ja és vegyél fel valami normális ruhát, viccelődött Cyrus Vance, ez a kockás rövidnadrág, no meg a kopott póló elég gáz. Mégiscsak te vagy a nemzetbiztonsági tanácsadó, Zbigi! Teheránról mikor egyeztetünk?, próbálta terelni a beszélgetést valamilyen számára kellemesebb téma felé Brzezinski. Szerintem ráér, a jövő heti ülésen mondjuk elővehetjük az ügyet, nyugtatta meg Carter. Mit adsz a lengyeljeidnek, Zbigi, zökkentette vissza beszélgetés folyamát az elnök, nyulat? Vance és Carter röhögtek. Kurvára humorosak vagytok, dohogott Brzezinski, az asszony csinál pirogot meg gołąbkit. Nem tudjátok mik ezek, mi? Na ennyit erről… És ti gondoljátok, hogy egy világhatalmat úgy irányítotok, hogy minden tudás birtokában vagytok, nélkülem a béka segge alatt sem lennétek, a szovjetek már itt lennének Tulsa alatt. Azért egy nyakkendőt vegyél fel, Zbigniew!, az Egyesült Államokat képviseled, zárta le a vitát nagyon rövidre az elnök. Vár rám Begin.

*

Apám azt tanította, hogy minden alkalommal az alkalomnak megfelelő ruhát kell felvenni. Étterembe és boltba nem megyünk be csupasz felsőtesttel, még akkor sem, ha tegyük fel, a Balatonnál nyaralunk, egész egyszerűen azért, mert megtiszteljük az ott dolgozókat, és nem kevésbé a többi embertársunkat. Még akkor is, ha ők ezt nem teszik meg.

köszi, bazmeg! (fotó: bama.hu)

Egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá, mondta Esterházy és mennyire igaza volt. Ehhez képest mit látok? Lipták Gengeliczki levetett dresszében lép pályára, a nevet gondosan leragasztották zöld ragaccsal, Temesvári Kalmár mezében feszít, Király Boti Charizopoulos trikóját hordja, míg Májer Simon Andrásét koptatja. Arról most ne is beszéljünk, hogy Viktorra már nem jó a tavalyi 21-es, így az 5-ösben igyekszik meghúzni a jobbszélt. Mi ez a kupleráj? Értem én, hogy lesz új garnitúra, amit a beszállító nem hozott meg időre, de ez nem gáz? Lement három kör, és úgy nézünk ki, mint valami szedett-vedett társaság, ami csak véletlenül keveredett az NB II-be…Nagyon nem jó ez így, nagyon rossz üzenete van az egésznek.

*

Ezt a meccset simán elveszíthettük volna, mégis, csupán tíz centin múlt, hogy nem nyertük meg. Nem mellesleg, akkor bejött volna az előzetes tippem, ami rohadt jót tett volna az önbecsülésemnek. A Pécs úgy kezdett, ahogy az ember egy hazai csapattól elvárja, és ahogy mi már nagyon régen nem éltük meg. Futottak mint az állat, felszántották a gyepet, csíptek, haraptak, és közben néha-néha még fociztak. Az első góljuk parádésra sikeredett. Adamcsek Máténak, aki egyébként most lesz huszonhárom, ez az első komoly szezonja a másodosztályban, korábban az NB III-ban futballozott, epizodista volt jobbára. Most mégis úgy nézett ki, mint aki szétszedi a kerítést. A futball szépsége nem a PMFC sajátja, az akarás és a nem túl szofisztikált technika miatt számos tisztátalanság is becsúszott, úgy játszottak, mint a skótok idegenben, ettől függetlenül az elején momentumunk sem volt ellenük, és összetehettük a két kezünket, hogy csak 0-1 állt a táblán, amikor Priskát felkérte egy táncra a kevéssé kedves arcú Rácz Laci, no persze nem a kijevi. A tizi, meg a négy perccel későbbi kegyetlen kontragól után azt hittem, hogy most már megesszük őket szombat esti vacsorára, már csak azért is, mert láthatóan kezdett kipukkadni az erőnléti lufi. Kurva rosszkor jött a szünet, az szentigaz.

Mégis. Ha Temesvári és Kisgundi nem bénázza össze az egyenlítő góljukat röviddel a fordulás után, szerintem akkor nem lett volna semmi baj, okosan kibekkeljük a maradék negyven percet. Ám így… Vérszemet kaptak a skótok, mi meg csak néztünk mint a moziban, én meg egyre idegesebben vakkantottam rá a gyerekeimre, ha ne adj isten beálltak a tévé elé, no nem azért, mert kitakarták volna az ETO-támadásokat. Roppant vérszegény produkciót adtunk elő, és még az sem mentség, hogy ment a darálás rendesen, izzadtak a dresszek a harminc fokban ott lenn délen, Baranyában. Ami számomra különösen ijesztő, hogy egész egyszerűen nincs építő középpályánk. Vaske hozta a szokásos megalkuvás nélküli futballját, de sokkal kisebb hatékonysággal a labdaszerzésben és elképesztő hibaszázalékkal az előrejátékban. Kiss Máté tragikus volt, és bizony Múcska is kábé harminckettedszer igazolta, hogy nem több mint ígéret, aki képtelen átlépni a saját árnyékán. Ha a padra, meg a keretre nézek, egyáltalán nem leszek nyugodtabb, mert ugyan mi változik, ha Bagi Pista felépül? Lesz, aki képes elvégezni egy nyomorult bedobást? Bravó.

sokan voltunk, de nem elegen (fotó: bama.hu)

A csapat potenciálja egyelőre a támadósorban rejlik (szombaton Priskin+Májer), de ők csak akkor lesznek igazán segítségére a csapatnak, ha megkapják a kellő támogatást az egy sorral hátrébb serénykedőktől.

Amondó vagyok, nehéz szezon elé nézünk.

*

„Gratulálok a csapatnak, nehéz három mérkőzésen vagyunk túl, és úgy érzem ma nagyot melóztak a srácok. Az első húsz percben még az ellenfél dominált, majd kiegyenlített lett a meccs és két gólt szereztünk. Szerettük volna megtartani az eredményt, de egy érdekes szituációban egyenlített a Pécs. A végén még eldönthettük volna a találkozót, de sajnos nem sikerült.”

Bullshit, b*u*l*l*sh*i*t, BULLSHIT!

*

Pécsi MFC – WKW ETO 2-2 (1-2)

3.000 néző, vezette: Antal

Pécs: Helesfay – Sági, Rácz, Preklet, Katona – Grabant, Futó, Hegedűs (46’ Óvári) – Bartha – Adamcsek, Geiger (80’ Tihanyi). Edző: Vas László

ETO: Gundel-Takács 2.5 – Vári 2, Lipták 3, Temesvári 2, Fejes 2 – Vashkeba 2, Kiss 1.5, Múcska 1.5 (62’ Vitális 2) – Májer 3, Priskin 3.5, Király 0 (10’ Simcho 2, 84’ Vankó 0). Edző: Tuifel Péter

Gólok: 11’ Adamcsek 1-0, 37’ Priskin (11-es) 1-1, 41’ Priskin 1-2, 50’ Adamcsek 2-2

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]