És akkor Sziszüphosz elindult felfelé, de megint az történt, ami szokott

most akkor merre? (fotó: escapegames.ca)

– Te vagy az, Adri?

– Persze. Miért?

– Nem is tudom, olyan furcsa vagy.

– Mert?

– Amikor legutóbb találkoztunk, nem így néztél ki.

– A hajamra gondolsz?

– Például, de mondhatnék mást is.

– Akkor mondjad is, mer’ ez így csak lóg a levegőben.

– Az orrod is új.

– Még valami?

– A füled.

– Igen?

– Jól van bazmeg!, az egész arcod!

– Mi?

– Az egész arcod. Talán csak a szemed maradt a régi.

– Az egész arcom? Akkor mégis hogyan ismertél meg?

– Rajtad van a kitűző.

– Azta! Tényleg.

– Mi van veled, Adri? Csak pár nap telt el.

– Semmi.

– Ne szórakozz már velem! Ezer éve ismerlek. Szerdán söröztünk utoljára, most meg vasárnap van.

– Mondom, hogy semmi.

– Nekem elmondhatod.

– De mégis mit?

– Neked melled van, Adri!

– Csak rossz a tartásom. Meg tényleg le kéne szoknom a sörről.

– Hallod magad, Adri?

– Persze.

– Akkor?

– Hagyjál békén, Guszti!

– Adrián!

– Tessék?

– Most bemegyünk a mosdóba.

– Nekem nem kell pisálnom.

– Lassan mondom: most bemegyünk a mosdóba.

– Miért?

– Csak.

– Látod! Te sem mondod meg, mit akarsz. Nem megyek sehova!

– Ha megmondom, bejössz?

– Igen.

– Akármi is lesz?

– Esküszöm.

– Akkor szépen bemegyünk és megnézed magad a tükörben.

– Nem megyek.

– Megígérted.

– Meggondoltam magam.

– Nálad ez így megy?

– Most igen.

– Régen voltak elveid.

– Szerinted változtam. Igazad van.

– Ne legyél cinikus!

– Ne legyél erőszakos!

– Gyerünk!

– Ááá! A hajam!

– A te érdekedben csinálom.

– Ne anyáskodjál már!

– Nyisd ki a szemed!

– Belement valami és csíp.

– Nesze!

– Tiszta hülye vagy! Vizes lett a ruhám.

– Leszarom.

– Akkor sem nyitom ki.

– Ráérek.

– Most ez tényleg mire jó?

– Nem vagy hajlandó szembenézni a dolgokkal.

– És? Felnőtt ember vagyok, azt csinálok, amit csak akarok.

– Hahaha!

– Milyen barát vagy te?

– Igaz barát, te fasz! Hát nem érted? Örülj, hogy még valaki törődik veled! Nézd meg, hányan maradtak körülötted! Senki! Csak és kizárólag én. Jobb lenne, ha ezt megbecsülnéd.

magamtól jöttem ide (fotó: Facebook gyűjtés)

– Köszi.

– Ez a minimum.

– Mehetünk?

– Megnézted már magad?

– Oké! Csak engedj még egy kis időt.

– Mondtam, hogy ráérek.

– Tudod, annyira bizonytalan vagyok.

– Semmi gáz.

– Nem tudom megmagyarázni. A körülmények, meg izé… anyám miatt van az egész.

– Mi?

– Ismered anyámat, nem?

– Persze, rendes nő. A paprikás krumplija meg egyszerűen mennyei.

– Hát, igen. Látod, te is milyen könnyen ítélsz.

– Nem beszéltél róla sosem, így nehéz kitalálni, hogy valami gond van.

– Hosszú történet, most nem mennék bele. Mindegy. Akkor csináljuk!

– Számolok háromig, rendben?

– Rendben.

– Egy.

– Huhh.

– Kettő.

– Mellettem maradsz?

– Persze.

– Így sokkal könnyebb.

– Három!

– Nő vagyok, bazmeg!

– Én így is szeretlek, Adrienn!

*

Igazságtalan lenne a meccsről komplex és releváns elemzést írni, mert a stream gyalázatos minősége miatt, a kilencvenből talán ha húsz perc volt élvezhető normálisan nézhető, és az öt gólból is csak a debreceniek szépítő találatát láttam, ami egy roppant gyenge szóviccel élve tényleg szép volt. Valamit azonban mégis ide kéne pötyögni, mert csak rászántam a vasárnapból két órát, ahelyett, hogy a kutyát elvittem volna sétálni. Szegény tacskó persze csak nézett azokkal a szomorú szemeivel, hogy mi van?, nem igazán tudta értékelni a klubszeretetnek ezt a mazochista formáját, ami teljességgel érthető, el is gondolkodtam pár percre, hogy mi lenne, ha ma bent aludna, és nem kellene megosztani az életterét a kertben lézengő macskákkal, de győzött a józan ész, ki a házból Bodza!, mert még megszokod a jót.

No pont erről van szó: megszokni a jót. A szerdai relatív mámor után elég gyorsan visszazuhantunk a földre, sőt!, a biztonság kedvéért még tovább is, nyilván csak azért, hogy új értelmet nyerjen a van ennél lejjebb? ezerszer elkoptatott közhelye, a válasz: igen, van, egyenesen a Föld középpontja felé, gondolom benevezett a csapat valamilyen Verne Gyula emlékversenybe, ami nem is rossz idea, ott talán még van esély, ha már a futball ennyire nem megy. Bizony mondom kutyaütő teljesítmény volt ez, most kérek elnézést tőled Bodza kutyám, tudod, már csak ilyen ez a magyar nyelv, kicsicsillag, néha kibaszik azokkal, akik védekezésre képtelenek, főleg akkor, ha egy jó kis szóképre van szükség.

Indíthatnánk azzal a klisével, hogy pedig milyen jól kezdődött minden. Valóban. Majd ha egy perverz sporttörténész száz év múlva fellapozza a Nemzeti Sportot, mert az a becsípődése lesz, hogy a XXI. század elején kimúlt győri futballt tanulmányozza, azt fogja látni, hogy félóra után 2-0-ra mentünk, hú a betyárját!, így kell ezt idegenben csinálni, csettint majd a nyelvével, miközben birizgálja a teleportáló gépét, mert már indul is vissza rögvest az időben, de szarakodik az a kurva lézersugár, így aztán nem lesz pontos a kalibráció, nem 2020. augusztus 30-án 17 óra 30 perckor érkezik a Nagyerdei Stadionba, meg is nézik rendesen, az ott lebzselő népek, szép a ruhád barátom!, mondja az egyik DEAC-ista, mit adnak a Csokonaiban?, tromfol rá a másik, hanem csak úgy kilencven perccel később, ránéz a táblára, mi a fasz?, 2-2 áll ott, akárhogy is nézi, de már ívelődik is be a szöglet és… A másnapi Hajdú-Bihari Naplóban öles cikk taglalja hosszan, hogy ufót láttak a stadion felett, persze ufó, olvassa emberünk már megint a saját korában, mert persze kíváncsi, hogy mit írt az egészről a helyi sajtó, parádé, meg ilyenek állnak a sorokban, hogy a betűk nem röhögnek fel.

Mi itt, a túlsó végen nem röhögünk. Én speciel nézek üveges szemekkel, és szívem szerint elrepülnék egy másik univerzumba, egy olyanba, ahol nem néznek madárnak, most már konstans módon, meg olyanba, ahol ismerik azt a szót, hogy kiegyensúlyozott teljesítmény, meg olyanba, ahol van még győri futball, aminek most már én is azt hiszem, hogy a haláltusáját nézem, színes, szélesvásznú adásban, szegény apám!, isten bocsássa meg nekem, de talán tényleg jobb, hogy ő ezt már nem látja, mert megszakadna a szíve.

A nap egyébként ma is felkelt, volt pillanat, amikor azt gondoltam a legkomolyabban, hogy minek, ami persze költői túlzás, de ez most egy borongós írás, és csak remélni tudom, hogy azok, akik újfent részt vettek a gyalázatban, szégyellik magukat. Ha így van, akkor még maradt egy szemernyi remény, ami nem helyettesíti a tudást, de nekem, meg a többi idealistának sokat jelent.

Ha nem, akkor viszont húzzanak el a picsába!

 

*

Debreceni EAC – WKW ETO 3-2 (0-2)

596 néző, vezette Rúsz

DEAC: Acsádi – Sándor, Szabó, Belényesi, Balogh – Takács (84’ Soltész), Sigér (36’ Nagy), Spitzmüller – Burai, Urbin, Damásdi (61’ Rezes). Edző: Balogh Pál

ETO: Gundel-Takács 2.5 – Kovács 2, Lipták 2, Temesvári 2, Vári 1.5– Vashkeba 1.5 – Vankó 2 (56’ Simcho 2), Bagi 1.5 (69’ Berki 0), Kerkez 2 (86’ Sipőcz 0) – Májer 2, Priskin 2. Edző: Király József

Gólok: 16’ Priskin (11-es) 0-1, 35’ Májer 0-2, 47’ Urbin 1-2, 71’ Takács (11-es) 2-2, 79’ Nagy 3-2

Kiállítások: 70’ Vashkeba, 90’ Vári

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

 

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) És akkor Sziszüphosz elindult felfelé, de megint az történt, ami szokott bejegyzéshez

  1. Kutasi Károly szerint:

    Program változás volt. Eredetileg pénteken lett volna a “Futball-éjszakája”.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.