majd egyszer te is itt fogsz játszani (fotó: eto.hu)

Hárman ültek a homokozó szélén, Kefe, a vezér, Zászlós Feri, no meg a Kisbala, és éppen azt figyelték, ahogy egy hatalmas fülbemászó komótosan bevonul a váruk hűlt helyére, egy apró lyukba, ahol az elébb még büszkén állt a főkapu, de most már nincs ott semmi, mert a Perc utcai ovisok, akik talán az intézmény neve miatt, de lehet, hogy egészen másért, mindent gyorsan intéztek, lehet, hogy idejük sem volt semmire, szóval a Perc utcai ovisok egy szempillantás alatt rombolták le az egészet, aztán eltűntek a tuják mellett, csak az idétlen röhögésük hallatszott a távolból, ők meg bánatos szemmel meredtek a romokra, be kell látni, tökéletes munkát végeztek a Perc utcai ovisok, nyoma sem maradt a nagy műnek, amit órákig építgettek, nagy gonddal, ha látta volna valaki a kis csapatot, joggal hihette volna, hogy ezek nem is gyerekek, hanem sokkal inkább apró mérnökemberek, akik életük művén dolgoznak, pedig ők hárman a Korvin Ottó utcai oviba jártak, egész pontosan a Frakk csoportba, ami nagyon menő volt, mert már milyen gáz, ha valaki lukréciás vagy szerénkés, és fiú, és csak szerették a szépet, meg szerettek együtt lenni, gyönyörű lett az a vár, miután álltak a falak, kerítettek valahonnan egy girbe-gurba faágat, meg egy hatalmas platánfalevelet, amit ráhúztak az ágra, kész volt a zászló, Feri!, te tűzd fel!, mondta Kefe, így helyes, aztán csak nézték, és boldogok voltak, mikor megjöttek azok, a Perc utcából, és most csak az emlék maradt, a hatalmas, amorf homokkupac, meg az a lyuk, amibe éppen bemászott a fülbemászó. Egymásra néztek, nem szóltak egy szót sem, nem is kellett, egyszerre álltak fel, egyszerre léptek, majd agyontaposták azt a fülbemászót. ami egyébként nem tehetett semmiről, csak pont arra járt, élte a saját szaros életét, és most ennyi…

*

Két hét alatt nem történt semmi. Sanyi lett az edző. akit segít a Peti. Olcsójánosok diadala. A fejekben kell rendet tenni, meg miegymás, szól a duma. Őszintén! Ki hisz abban, hogy változás jön? A magam részéről marad a naiv várakozás, meg a visszaemlékezés.

A Mágus él? Szeretlek Pinyő! Szeretlek Horváth Feri! Szeretlek Várhidi Peti! Szeretlek Miriuta Laci!

De főként szeretlek bárki más, aki ad pénztet nekünk, de főként nem kerül semmibe.

Totál leszívták az ihletemet. Elegem van…