örömködni Borsodban (fotó: Nemzeti Sport)

Amikor felhúztam a Révai kopottra mosott sárga mezét, amit előttem Oross és Hoffmann is viselt, annak súlya volt. Amikor ebben a dresszben a Bercsényi vagy éppen a veszprémi suli ellen játszottunk ki-ki meccseket, nem ismertem lehetetlen, talán kis túlzással meg is haltam volna a pályán a győzelemért. Pedig „csak” második számú kapus voltam Horváth Tomi és Gerháth Zoli mögött, aki számos esetben kizárólag hetesekre ugrott be, hogy a sztárkapus szusszanjon egyet, én meg csináljak esetleg egy bravúrt, ha mégsem, az sem baj. Sosem felejtem el, amikor az országos döntőben beküldött Jámbor Vili bácsi egy büntetőre. Odahajolt hozzám, ami nem volt nagy kunszt, mert gyakorlatilag folyamatosan derékszögű testtartásban meccselt, és csak annyit mondott, bemész, megfogod. Mintha vért ittam volna, tudtam, éreztem, hogy a jobb felsőbe dobja, elkaptam a ritmust, a mozgásom gyakorlatilag tökéletes volt, összeszedett és gyors. Gól lett. A karom majdnem eltörött, mert a nyíregyházi Medve Róbert egy állat volt, nagyobbat és erősebbet dobott, mint Baruta a négyszázasból, ami egyébként a kor ismeretei szerint nem volt lehetséges, de Medve megcáfolta a tudományt, minden bizonnyal a szovjet, akarom mondani kárpátukrán doppingot használta, amit a benzindílerek hoztak át Záhonynál, mint valami bónuszt ötszáz liter tuti cucc felett. Ültem a gólvonalon, szívtam a fogamat erősen, összeszorított ajkakkal néztem a másik térfélre, Medve, te igen hülye!, hát nem lett volna egyszerűbb bepöttyinteni egy laza testcsel után? Ápolást nem kértem, mert az már hogyan nézne ki, egyébként is még három ide, Orossra és Hoffmannra gondoltam, hogy biztos őket is érte ilyen csapás, de nem foglalkoztak vele, mert ott volt a szívük felett a címer, a két betű: R és G, márpedig aki felhúzhatja ezt a trikót az becsülje meg magát, adjon hálát a sorsnak, hányan vannak például a bé meg a dé osztályban, akik csak álmodnak arról, hogy az iskola becsületének megóvása közben agyonlövi őket egy nyírségi grizzly medve.

*

1967-ben a Celtic nyerte a BEK-et. A Lisszaboni Oroszlánok, ahogy a döntőben a Milant 2-1-re legyőző hősöket hívták, arról voltak nevezetesek, hogy a csapat minden tagja Glasgow 30 mérföldes körzetéből származott. Most megy a szájkarate, hogy a mai ETO-t zsoldosok alkotják, olyanok, akiknek a klub nem több egy szimpla munkahelynél. Bezzeg máshol ez nem így megy a városban, tiszta tekintetű fiatalok lépnek hétről hétre a pályára és persze nyernek is. Mert ez ennyire egyszerű. Egy alsóbb ligában egyébként tényleg.

Vankó, Priskin, Kovács, Farkas, Márton, Sipőcz, Múcska, Gyurákovics, Kiss, Vitális, Szabados, Pereira, Szabó, Kerkez.

Nem feltétlenül Csanakon, Gyirmóton, Likócson, Szabadhegyen, Nádorvárosban, Révfaluban, Kismegyeren, Újvárosban, esetleg Nyúlon Győrújbaráton, Szemerén, Koroncón, Győrújfalun, Abdán vagy Écsen nőttek fel, de akkor is a mi kutyánk kölykei, az utánpótlásunkból felkerült spílerek. Szeressük őket!

Ti meg srácok, szakadjatok meg! Ha így lesz és hozzátok csatlakoznak azok a csapattársak, akik máshonnan érkeztek, nagy baj már nem történhet.

Akkor számíthattok ránk.

De csak akkor!

Mi, szurkolók pedig steameljünk szorgosan! Még akkor is, ha ebben a kellemes időben akad másik hívogató program is vasárnap öttől, ráadásul szabadtéren. Halálos ölelés ez, higgyétek el…

*

Kolorcity Kazincbarcika – WKW ETO 1-2

Így legyen!

*

2008. május 31.

DVTK-Borsodi – Győri ETO 1-3 (0-1)

5.000 néző, vezette: Bede

Diósgyőr: Köteles – Mogyorósi (56’ Lipusz), Hegedűs, Elek – Pintér, Vitelki (81’ Virág) – Pelecaci, Kamber, Honma (46’ Szélpál) – Simon. Edző: Vágó Attila

ETO: Stevanović (84’ Varga) – Bank, Stark, Šupić, Völgyi – Nikolov, Jäkl, Józsi (80’ Kiss), Böőr – Bajzát, Brnović (60’ Koltai). Edző: Egervári Sándor

Gólok: 43’ Böőr 0-1, 54’ Brnović 0-2, 76’ Bajzát 0-3, 86’ Kamber 1-3

„Vitelki Zoltán (5). Nem sikerült túl szépre a búcsú, hiába ünnepelték, hiába tapsoltak neki, elkövetett egy óriási hibát, de aligha erre emlékeznek majd vele kapcsolatban.

(…)

54. perc Vitelki a saját tizenhatosa előtt elveszítette a labdát, amellyel Brnović begyalogolt a tizenhatoson belülre, majd 12 méterről, középről jobbal a jobb alsó sarokba helyezett. 0-2.”

„Stark Péter (7). Az ETO csupaszív kapitánya megérdemelte, hogy szép siker részese legyen.”

[részletek a Nemzeti Sport tudósításából, amit Doros László és Sinkovics Gábor követtek el.]