legalább finom volt (fotó: saját)

A Sokoró felől pont úgy fújt a szél, hogy a tőkéken lógó érett szőlőfürtök testes illata belengte a pályát. A kellemes szüreti hangulat elbizonytalanította a nézőteret elválasztó drótkötél mellett álldogáló pár embert, akik savanyú képpel kortyolták a klubház melletti parkolóban terpeszkedő Kockalada csomagtartójából kínált langyos Sopronit. Nem lett volna jobb egy laza fröccs? Dehogynem, konstatálta Jani bácsi, akit már az ifimeccs előtt másfél órával ott evett a fene, de most már nincs mit tenni, azzal nagyot húzott a söréből, amit azzal a lendülettel ki is hányt a pálya sarka mellé, de úgy, hogy még a szögletzászló is kapott az anyagból rendesen. Most már legalább mintás, röhögött Jani bácsi, miután letörölte a szája széléről az ebédből maradt falat zaftját, ami azt követően, hogy futott egy gyors kört a nyelőcsőben és így némiképp romlott az állaga, a mészcsíkon talált magának biztos helyet. Csak néhány másodpercig tartott az idilli állapot, mert Satu, a biztonsági őri funkciót is ellátó keverék szolgálaton kívül helyezte magát, bekapta, majd elégedett mosollyal majszolta a cupákossá szelidült pacalfoszlányt. Nagyon fűszeresen főz az asszony, hunyorgott Jani bácsi, miközben a mellette terpeszkedő Jolánra nézett, akit már régen szeretett volna elvinni egy körre a vurstliba, hogy úgy mondjam, de ez persze csak virágnyelv, mert az öreg inkább a fészerbe vonszolta volna a testes asszonyt, hogy adjon neki rendesen. Álom, édes állom. Ja, Jani!, te olyan izé vagy, évődött Jolán, akinek szintén nem lett volna ellenére egy kis dodzsemezés, de azok a nyomorult társadalmi elvárások, no meg Jusztin atya rosszalló pillantásai az apácarácson keresztül, amikor kéthetente meggyónta a templomba, hogy éppen milyen rossz fát tett a tűzre. Lányom!, kezdte minden egyes alkalommal Jusztin atya, mikor Jolán még bele sem fogott a Tutti Frutti Magazinba illő történeteibe, de olyan részleteséggel, hogy a pap nem győzte locsolni magát a gondosan maga mellé készített buborék nélküli hideg ásványvízzel, tíz Miatyánk, plusz tizenkét Üdvözlégy, és te díszíted az oltárt két hónapon keresztül, de ami még fontosabb, vess véget a paráználkodásnak, ámen! Én csak annyit akartam mondani, atyám, hogy gonosz pletykát terjesztettem a Terusról, és már mélyen megbántam.

Ketten álltak ott a kajárpéci futballpálya mellett s várták, hogy végre elkezdődjön az ifimeccs. Jani bácsi unokája, a Golyvás Pityu játszott bal oldali középpályást a csapatban, és mit ad isten, a Jolán keresztfia volt előtte a szélső. A Kajárpéci Garrincha, csak így nevezték, ami hízelgő volt a tizenhat éves fiúra, mert bár nagyon nem volt ügyes, ellenben tényleg olyan kacska futása volt, mint a brazil spílernek, és a mozgása bizony számos jobb bekk számára jelentett megoldhatatlan feladatot a körzeti bajnokságban. Az más kérdés, hogy miután Karcsika, a falusi újságban mindig Karrchikának írták a nevét, lerázta a védőjét és elbucskázott az alapvonalig, elfogyott a tudománya és többnyire kirúgással folytatódott a játék. No nem őt rúgták ki a csapatból, mert így is csak kilencen vagy tízen álltak ki egy-egy bajnokira. Nem baj kisfiam, vigasztalta Jolán a csüggedt fiút, és mikor holt idő volt, odahívta magához, hogy megkínálhassa egy kis hazaival. A partjelző ilyenkor szégyenlősen félrenézett, amit Jolán azzal jutalmazott, hogy neki is adott egy kortyot. Ritka jó asszony vagy, Jolán!, mosolygott rá Jani bácsi, és ilyenkor látszott igazán, hogy gyakorlatilag hiányzik a komplett fogsora, de ő nem foglalkozott ezzel, különösen azért, mert érezte, hogy megint kezd felhorgadni a büszkesége. Pityukám!, üvöltött rá a langaléta Golyvásra, ne szivasd már ilyen hosszú labdákkal a Karcsit!

Szép számmal összegyűltek közben a népek, ami nem feltétlenül a két falu utánpótlásának szólt, mert még a rokonokat sem igen hozta lázba a mérkőzés, talán csak a serdülőkort éppen letudó, igazi Skuhravý-frizurával lézengő srácok nem kevésbé gáz módon kinéző csajai unatkoztak látványosan a kispad környékén, miközben arról trécseltek egymással, hogy mikor és hol lesz legközelebb bulika valamelyik kultúrban. Az mind semmi, vette át a szót Henrietta, aki a Rejtőben volt harmadikos Győrben, jövő szombaton Sziámi lesz az Ifiházban és lesz fű is. A többiek csak néztek rá értetlen szemekkel, mert nem tudták, hogy ennyire szereti a macskákat a Heni. Itt is van, te nagyon hülye, zárta rövidre a vitát határozottan Mariann, és a megszólalása olyan volt, mintha legalábbis székfoglalót tartott volna az MTA-n, persze a körülményekhez képest.

Jujj! Sikított ekkor Jolán, mert olyat látott, amit korábban még sohasem. Karcsika, akarom mondani Karrchika, vagy az annalesek számára a Kajárpéci Garrincha ugyanis hirtelen a kezdőkörben találta magát, ő sem tudta, miként került oda, viszont, ha már ott volt, megpróbált átlényegülni, és cselsorozatba kezdett. A kettő az már sorozat, mondta régen megboldogult orosztanárom, akit történetesen szintén Jolánnak hívtak, de nem ő volt az, és a sztori szempontjából nem is fontos a neve, az már azonban inkább, hogy Karcsika a második driblingnél csúnyán elvesztette az egyensúlyát, óriásit perecelt, és hogy ez még ne legyen elég, azzal a mozdulattal indította is az ellenfél centerét. Kicsit hosszú volt a labda, de nem reménytelen, el is indult rá Huszár Béla, aki a bőnyrétalapiak egyik túlkorosa volt, egy a négyből, akit nevezni lehetett a szabályok szerint, idősebb volt egymaga, mint a teljes bőnyi védősor, állítólag régebben két szezont játszott a Győri Dózsában, volt két gólja is, de ez már nem biztos, a Kisalföldben mindenesetre erre nem található adat, de hát tudjuk, hogy mennyire megbízhatóak ezek a lapok. Robbant a Béla, közelített a tizenhatos felé, no de a kajárpéci kapus, a Klein Gyurka sem volt rest, égett a ház, 2-2-re álltak, nem volt több hátra mint nyolc perc, kellet a pont, már csak azért is, mert a nyakukban loholt a Felpéc, az meg mégis hogyan néz ki, ha a nagyfejűek beelőznek, márpedig nekik elég könnyű meccsük volt a Nyalka ellen, otthagyta a gólvonalat, érezte, hogy szárnyai nőnek, elemelkedik a talajtól, hirtelen meg is ijedt, mi történik?

nem történik semmi (fotó: saját)

Jujj! Sikított másodszor Jolán, de most már vele üvöltött Henrietta, Mariann meg a többi picsa is, mert a Gyurka már egy méterre a lebegett a föld felett, a tizenegyes pont környékén egyenesen kinyújtotta a lábát és igyekezett visszatérni a földre, mert attól lehetett félni, hogy elrepül Béla fölött, hiába a nagyszerű mutatvány, üreskapus gól lesz a vége, Karcsika-Garrincha a gondolat erejét szedte össze, miközben a saját lábaiba gabalyodott, szúrós szemmel nézett Gyurka irányába, hirtelen lézernyaláb lövellt ki a retinájából, éles vöröses sárga fény, amitől Gyurka megbillent, zuhanni kezdett, majd teljes erőből mellbe rúgta Huszár Bélát, aki mintha meg is könnyebült volna ettől, mert addigra teljesen elvesztette az erejét, gondoljunk csak bele, a félpályától sprintelt, elmúlt már negyvenöt és a kajárpéci pályának az a térfele enyhén emelkedett. Hatalmasat esett, kicsit mintha meg is halt volna, ő feltétlenül így élte meg, csak arra koncentrált, hogy nézze a bírót, vajon mi lesz a vége, harsan-e a síp, meg miegymás.

Én ekkor értem a tett helyszínére. Egy pillanatig nem volt vitás, hogy büntetőt adok, csupán azon morfondíroztam, milyen legyen a kártya színe? Ez volt az első meccsem. Éles a szitu, a hazaiak ellen kell, hogy ítéljek. Nagy melák az a kapus, ráadásul olyan fura a fizimiskája. Meg egyébként is! Kell egy esélyt adnom a számára, hogy jóvá tegye a hibáját.

Elég lesz a sárga is.

*

Ha olcsó poénnal akarnék előhozakodni, azt mondanám, hogy nem elég a polgármester sorozatos verbális agressziója, most fura fintorként idejön egy olyan csapat, amit úgy hívnak, hogy Csaba. Ráadásul a gyászos eredménysorunk ismeretében is azt kell mondanom, hogy a kilencedik körben találkozunk az első komoly játékerőt képviselő társasággal.

Mindezek ismeretében az eredmény oké, bár a játék alapján bőven több is volt ebben a meccsben. No nem az első félidő alapján, különösen, ahogy nyitottunk. Tesze-tosza játék, direkt nem írom, hogy tingli-tangli, mert ez a kifejezés már jogvédett. Óvatos, kicsit durvábban fogalmazva beszari lábilabdázás, amit tetézett még legalább három vagy négy durva belehibázás hátul, amit szerencsére nem büntetett az ellenfél. Sőt! Kicsit olybá tűnt, hogy a liláknak, azon felül, hogy megőrizzék veretlenségüket, nincsenek komolyabb céljaik szerda délután. Esetleg arra bazíroztak, hogy pontozással megnyerhetik a meccset, mert a helyzetkialakítással nem sokat bíbelődtek.

A félidő derekán kezdtünk kicsit éledezni, aminek hamar meg is lehetett volna az eredmény, de a ziccereket nem sikerült gólra váltani. Abban biztos voltam, hogy olyan sok lehetőség nem lesz, elég masszív a csabai bekksor, mi meg kellő impotensek vagyunk, ment az idióta felívelés – szokás szerint.

Csató mester a fordulás után frissített, a halovány Májer helyett jött a Piros Lapok Hercege, alias Vaske, ami minimum azzal kecsegtetett, hogy lesz egy kis csúszkálás és a spori is többet sípolgat majd. Vaszilka nem okozott csalódást, sajnos pozitív értelemben sem, ami annyit jelent, hogy számos labdát szerzett, amit gyorsan el is szórt. Stabilabbak lettünk hátul, de továbbra sem építkeztünk semmit. Ehhez kellett Vitális pályára dobása, aki csupán azzal, hogy csinált pár ritmusváltást, máris életet lehelt a támadójátékba. Az persze más kérdés, hogy ez még önmagában kevés az üdvösséghez, mert játszótársak is kellenének.

A lelátón üldögélve éppen azon merengtem, hogy vajon hány átlövésünk volt az elmúlt közel nyolcszáz perc alatt, szerintem nulla, amikor Bagi Pista bevállalt egy huszonöt-harmincas löketet, amit inkább ívelésnek értékelek, de legalább megtornáztatta a kapust. Karius benyelte volna, de sajnos ilyen nívótlan portásokat nem foglalkoztat a Merkantil Bank Liga.

Reménytelenül peregtek a percek, amikor Vitális villant, Priska jól lépett ki, aztán… Ducsai sporttárs, aki addig látványosat nem bénázott, mondjuk én a kis köcsög Bidzilya Antont már kiszórtam volna a picsába, és bizony Tamás is kaphatott volna egy tizit korábban és nem csak a századik ETO-s meccse alkalmából, ajándékba, szóval Ducsai megvakult egy pillanatra, esetleg bevillant neki, hogy a tavasszal Barcikán befújt a kilencvenötödik percben egy véleményes büntetőt nekünk, plusz piros a „kezező” védőnek, így aztán elérkezettnek látta az időt, hogy isteni igazságszolgáltatást végezzen. Márpedig van pár spori, aki tényleg istennek képzeli magát.

Priskin sajnos heveny idegbajt kapott a tényleg vérlázító ítélettől, pontosabban a jogos ítélet hiányától, és úgy viselkedett mint egy középsős óvodás, akinek elvették a dömperét a homokozóban. Mármint eltekintve attól, hogy az ovisok elvileg nem kurvaanyázzák egymást a homokozóban, bár amennyire felgyorsult a világ, még az is lehet, hogy ez már így van, bevallom, négy éve jártam utoljára homokozó környékén.

Nem volt okos dolog. Értem én, hogy rengeteg indulat van a fociban, meg mindenmás, de gazdag a magyar nyelv, számos egyéb kifejezési forma van az őszinte csodálkozás artikulálására.

hülye szimuláns (fotó: saját)

Bocsásson meg kedves uram, hogy megszólítom! Ne vegye tolakodásnak az érdeklődésemet, de mire véljem, hogy a könnyed futásom helytelen módon való megakasztását nem torolja meg, és ezzel jogos igazságérzetemben okoz olyan hiátust, ami érthető módon rombolja a mentális egészségemet, és bizony nagyon uralkodni kell magamon, nehogy az mondjam, hogy a rézfán fütyülő rézangyalát! Csupán ennyit szerettem volna mondani. Nézze el, hogy raboltam a drága idejét! További kellemes szerda délutánt!

Így is történhetett volna. Életszerű. Meg az is, hogy ezek után előkerült volna a VAR a szekrényből.

*

WKW ETO – Békéscsaba 1912 Előre 0-0

1.082 néző, vezette: Ducsai

ETO: Gundel-Takács 0 – Vári 2.5, Temesvári 3, Lipták 3, Kerkez 2.5 – Bagi 2.5 – Simcho 2.5, Májer 2, (46’ Vashkeba 2.5), Berki 2.5 (62’ Vitális 3), Vankó 2 (85’ Márton 0), – Priskin 1*. Edző: Csató Sándor

Békéscsaba: Czinanó – Nagy, Farkas, Bora, Kitl – Hodonicki, Hursán (72’ Mészáros) – Bidzilya (58’ Szabó), Pantović, Lukács – Paudits (67’ Gránicz). Edző: Brlázs Gábor

Kiállítás: 89’ Priskin

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

*Pedagógiai okok miatt.

mazochista-e vagy?