én itt elestem (fotó: footballyesterdayandtoday.com)

Kilencvenötezer ember. Képzeljük azt el, hogy Győrben fogja magát mindenki, és leteszi a kiskanalat, a Nők Lapját, a hülye matek könyvet, a kötésmintát. a sarlót és kalapácsot, a buszmenetrendet, a tévéműsort, a lantot, a permetezőt, a mindent, és kimegy meccsre. Majdnem mindenki, mert nyilván mindig vannak kihúzók, olyanok, akiknek semmi sem szent, találnak ezer kifogást, köszi!, kapjátok be!, mondjuk nekik mi normálisak, akkor se kérjetek semmit, amikor ég a ház, dögöljetek meg!, nem érdekelnek a kifogások, ja, hogy beteg a gyerek, az más. Az más kérdés, hogy a stadionba nem férne el ez a sok ember, ezért a környéken tanyáznának le a népek és onnan néznék a spontán felhúzott kivetítőkön a mérkőzést. Élettel töltődne meg a Stadion utca például. Ugye, hogy nem nyerészkedne ezen senki? Az állatkerti oroszlánok szűkölve bújnának a ketrec sarkába, mert az a hangzavar, ami beteríteni a környéket, elviselhetetlen lenne az állatok királya számára. Most a törpe vízilóról ne is beszéljünk, mert ő is érzékeny lélek, de legalább neki van lehetősége lebújni a víz alá. Hajrá víziló! Éljen sokáig a természet!

A Camp Nou gyepén, kilencvenötezer lelkes drukker előtt tizenegy hős igyekezett útját állni a dél-amerikai rohamoknak. Gerets, Millecamps, De Schreijver, Baecke. Ők voltak az első vonal. Az újság azt írta, hogy Gerets a huszadik percben szabályosan állította meg Maradonát, ami igazi bravúrnak számított, mert előtte senkinek sem sikerült. A második félidő elején aztán Bertoni elkaszálta Geretset, amiért sárga lapot kapott. Eric, az igazi hős, aki képességei határán törekszik a győzelemre törő argentin srácokat mindent alárendelve a céloknak. Sikerült. Vandenbergh gólt rúgott és nyertek az alulra taksált belgák. Gerets a jók között. A szürke eminenciás felemelkedett.

Három hónappal később Gerets arról beszélt, hogy fél.

A Rába Stadionban játszott, valós futballisták ellen. Maradona és Bertoni nem volt az ellenfelek között, ahogy Ardiles, Tarantini és Kempes sem. Ellenben ott száguldozott mellette Szentes, Burcsa, Hannich és a többiek. Lehet, hogy soha nem olvasott róluk a Het Laatste Nieuws sportoldalán, de ez csak az ott dolgozó újságírók hibája. Emlékezzünk, ha még tíz percig tart a meccs, vélhetően Eric felhagy a labdarúgással, sajtot készít, esetleg kézműves sört, jobb híján elmegy Spa-Francorchampba és lengeti a sárga zászlót, ha kell.

Nem így történt, a görög spori lefújta, ahogy kell, a belgák futottak be az öltözőbe, lezuhanyoztak, aztán sírva könyörögtek, hogy jöjjön értük a különgép, mert innen el kell menniük nagyon gyorsan, jön a Seraing és a Molenbeek, szeretnének felejteni, tök szerencse, hogy ezek a magyarok a vasfüggöny túloldalán laknak, ezek ördögök, nem akarjuk őket látni. Bárkit kapunk, csak jobb lehet. Juventus? Oké!

Szép volt Eric!

Álljanak most itt azonban a mi legendáink, szépen sorban:

Kovács László

Csonka Gyula

Mile Sándor

Magyar Lajos

Hannich Péter

Póczik József

Burcsa Győző

Szabó Ottó

Szentes Lázár

Szepesi László

Hajszán Gyula

Szijjártó László

Verebes József

Mindent köszönünk!

*

1982. szeptember 29.

Rába ETO – Standard Liège 3-0 (1-0)

25.000 néző, vezette: Solakidis (GRE)

ETO: Kovács – Csonka (69’ Szijjártó), Mile, Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa – Szabó, Szentes, Szepesi, Hajszán. Edző: Verebes József

Standard: Preud’homme – Delangre, Daerden, Gerets, Poel, Plessers – Vandersmissens, Haan, Grundel – Tahamata, Wendt (58’ Sciascia). Edző: Raymond Goethals

Gólok: 38’ Szentes 1-0, 57’ Hajszán 2-0, 68’ Burcsa 3-0

Kiállítás: 57’ Gerets