Lesz még tavasz?

keresi, kutatja, repül jobbról balra (fotó: valogatott.blog.hu)

„A DVTK megszerezte ugyan a hőn áhított vezetést, de ezután a hatalmas iramot diktáló hazaiak gyorsan fordítottak. A vendégek nem adták fel, többször is zavarba hozták a Rába védelmét, de helyzeteiket (ki tudja már hányadszor) ezúttal sem értékesítették. A győriek már az első 45 perc hajrájában eldöntötték a találkozó sorsát. A szünet után sem lazítottak, rengeteget mozogtak, és sorra dolgozták ki veszélyes helyzeteiket. Az élvezetes, jó iramú mérkőzést a hazaiak megérdemelten nyerték meg, de a gólkülönbség túlzott. A DVTK-ból Veréb nem tehet a gólokról. A különböző csapatrészekből senki sem dicsérhető.”

Észak-Magyarország, 1981. október 25.

*

Egyszer régen, valamikor a kilencvenes évek elején, közepén egy buszmegállóban ébredtem. Nem tudom már, hogy merre jártam az előző hajnalon, mindenesetre az Avas valahányadik üteménél ért a reggel. Érdeklődő arcok, főleg idős nénik és bácsik, aztán meg kedves cigányemberek álltak körbe, nem volt bennük egy csöpp indulat sem, nem akartak agyonverni, a pénzemre sem hajtottak, mondjuk az nem is volt nálam, és nem az óvatosság miatt. A padka szélén üldögélve támasztottam a fejem a térdemen, az eszmélést követően ijedten pislogtam szerteszét, miután rájöttem: ez bizony nem a pihe-puha kollégiumi ágy, hanem valami egészen más, és ha nem vigyázok, mindjárt elcsap a 33-as járat. Vagy a 31-es, de ennek nincs különösebb jelentősége, jóanyámék akkor is sírni fognak utánam, aztán pedig ezerszer elátkozzák a pillanatot, amikor elengedtek a miskolci egyetemre. A rémület járta végig a testemet, de érdekes módon ez az állapot csak pár másodpercig tartott, aztán a helyét átvette a sztentori nyugalom. Itt nem eshet bajom, gondoltam, és eszembe jutott, ahogy hetekkel korábban a tapolcai kőbánya szélén egyensúlyozom a vaksötétben, alattam a borzasztó mélység, sehol egy biztostókötél.

-Jól vagy, kisfiam? – kérdezi egy néni, afféle klasszikus parasztasszony, akit csak a körülmények gonosz játéka kényszerített arra, hogy a hernádcsécsi takaros házat feladja, és helyette a Testvérvárosok úti harminchat négyzetméteres panelban várja a halált. – Szóljak valakinek? -Köszönöm, nem kell – motyogom, miközben hálásan nézek rá. – Megoldom valahogy.

Itthon vagyok.

*

„Remek gólok mérkőzésének is nevezhetjük a találkozót, hiszen nem egy alkalommal került ritkán látható támadás befejezéseként, vagy remek egyéni alakítás végén a labda a kapuba. A remek napot kifogó Rába ETO többségében kihasználta gólszerzési lehetőségeit, ezért tudott ilyen fölényesen nyerni. A Diósgyőr nem játszott olyan alárendelt szerepet, mint amire az eredményből következtetni lehet, de nehézkes védelme nem tudta feltartóztatni a nagy kedvvel és jól játszó hazaiakat.”

Kisalföld, 1981. október 25.

*

1981. október 24.

Rába ETO – Diósgyőri VTK 7-1 (4-1)

4.000 néző, vezette: Urbán

ETO: Kovács – Csonka, Hlagyvik, Szíjártó, Magyar – Hannich, Póczik, Glázer (73’ Pardavi) – Szabó, Szentes, Hajszán (79’ Gyurmánczy). Edző: Verebes József

DVTK: Veréb – Teodoru I, Giron, Oláh, Görgei – Osváth, Tatár, Fükő, Szemere – Borostyán, Szlifka. Edző: dr. Puskás Lajos

Gólok: 4’ Fükő 0-1, 9’ Szentes 1-1, 16’ Hajszán 2-1, 38’ Hajszán 3-1, 39’ Hannich 4-1, 52’ Hannich 5-1, 65’ Póczik 6-1, 85’ Hannich (11-es) 7-1

Kategória: mérkőzés, történelem
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.